Mióta megvettem a lakást, meg szingliskedem, meg ilyenek, azóta főzök magamra. És mint tudjuk, a főzés nálam sterssz levezetés és élvezet, és szeretem... meg általános vélemény, hogy tudok is főzni.

Hetek óta kívánom azt a nyomorult zöld bab főzeléket, de valahogy sose Volt hozzá otthon minden. Egészen tegnap estig... Addigra az összes csodás összetevő birtokomba került.

Vizionalizáltam egy isteni főzeléket... előre csorgott rá a nyálam. Aztán mire a zöldbab megfőtt, annyira fáradt lettem, hogy nem bajlódtam sokat a habarással, gondotlam fog ez menni úgy is, hogy zutty bele az egészet, franc koszít még egy tálat, meg külünben is, ki ha én nem, menni fog ez nekem így is, nem lesz csomós....

Nem lett. mert miután lezártam a gázt, otthagytam, és lefeküdtem. Reggel csomagolnám el magamnak és a látvány.... gyakorlatilag leemeltem egy ilyen fél kilósnak kinéző egy nagy galuskát a főzelék tetejéről, mai azért úszott csak rajta, mert szerintem a bab felnyomta.

Én ilyen ehetetlent, gusztustalant még nem főztem.... de télleg....

- Verde... annyira elkeseredtem.... Szerinted leszünk mi még szerelmesek?

- Ha ezt meg tudnám mondani, már nem itt lennék.

- De komolyan. Leszünk még, vagy választunk aggyal valakit esetleg, vagy még azt se....

- Leszünk.

- Most vigasztalsz?

- Nem. Szerintem tényleg leszünk.

- ?

- Ideig óráig. De leszünk. Érted, meglátunk egy jóképű énekest, akinek a hangjától feláll a szőr a hátunkon... A szép szemű pizzafutiba, egy mindig kedves hangú pasiba aki telefonon intézi valami ügyünket és annyira udvarias. Leszünk.

- Bazmeg.

- Arra gondoltál, hogy fogjuk-e várni remegő gyomorral a találkozót Vele? Fogunk-e pirulni, ha ránk néz? Leszünk-e esetlenek a közelében? Vigyorgósak csak úgy? Hetekig napokig a föld felett lebegni és ábrándozni? Úgy érezni, hogy megtaláltuk?

- Igen.

- Mind a ketten találkoztunk már a optimális NagyŐvel. Túl vagyunk nem is kevés bonyolult és hosszú kapcsolaton... Voltunk szerelmesek, a szívünk összetört, összeraktuk és rakjuk. Visszük magunkkal a hegeket, a szilánkokat.... (de drámai hatásvadász vagyok)... Szóval. Én tudom, hogy az én szívemet nemsokára ismét ripityára törik. Apró icipici darabokra. Olyan kicsikre, ami után erre a szerelemre képtelen lesz. De ez az enyém. A tiéd... Fenét, hazudthatnám, hogy a tiéd képes, de annyira gusztustalanul racionálisak lettünk a sok szakadás és törés miatt, hogy erősen kétlem... biztos vagyok benne, hogy ÚGY már nem leszünk szerelmesek. A mi szerelmeink már elmentek.

- És most öngyilkos leszel?

- Nem. Azt nem. Csak.... biztosan nem azzal fogom leélni az életem, akivel akartam és akarom. Át kell "kalibrálnom" magam.... érted.....

- Hát én se kérdezek tőled semmit... Elég lett volna ha azt hazudnod, hogy "deee leszünk".....

9 éve... 9 éve vagyok immáron a "naffalu" bevándorolt telepese. Múlt hétfőn töröltettem Szülőfalum a lakcím kártyámból, és véglegesítettem Otthonom. Csak egyetlen cím árválkodik rajta, nincs ideiglenes, nincs már semmi. Vegyes érzés. Van egy VÉGRE része, meg van egy olyan VÉGLEG része...

Anyuék mindig azt mondták, hogy ha majd elvittem az összes könyvem, meg összes cuccom, na majd akkor mondhatom, hogy ELKÖLTÖZTEM VÉGLEG. A hétvégén otthon voltam. Összeszedtem, ami cuccom maradt. Megraktam Verdát a könyveimmel és néhány régi ezzel-azzal. És ahogy Anyuék áhítoztak rá (mert nem volt állítólag elég helyük), elköltöztem. Mikor vasárnap még pakolásztam, mondtam, hogy na akkor tessék, én most költözök. Végleg. Röhögtünk.

Gyakorlatilag vasárnap visszazavartak, hogy ne vezessek sötétben, meg esik az eső, és még világosban... és jajj én szegény, mi lesz velem.... Mert messzi van ám az a pöst....

Vicceskedve vigyorogva a kapuban állva mondtam, hogy jó, akkor most teljesült a vágyuk. Elköltöztem. Erre apu (aki egyáltalán nem ölelgetős típus), megszorongatott, majd hozzá tette, hogy DEHOGY KÖLTÖZTÉL TE EL! Sose fogsz.

Nem mondom, hogy a következő 20 kilóméteren nem nyeldekeltem a könnyeim.

- Télre nem szeretnél kormányvédőt? Nem fagyna le a kezed már induláskor Sem.

- Nem. Én nem szoktam fogni a kormányt.

Nem akarom elkiabálni, de kezdek stabilizálódni. Mármint lelkileg. Vagyis egész jó úton haladok, mert...

.... képes vagyok összeomlás nélkül is saját magammal maradni, és JÓL érzeni magam....

.... nem gondolok mérhetetlen dühvel és fájdalommal az elmúlt időszakra...

.... tudok romantikus filmeket nézni anélkül, hogy sokkot kapnék....

.... nem száguldozok és nem vezetek életveszélyesen .....

.... kialakul egy napirend, amiben a régi szokások is helyet kapnak és a régi szokásoktól nem vagyok rosszul....

Tudom, hogy ez csak egy fél lépés, vagy még annyi se Volt, de pozitivnak értékelem. Lesz ez jobb is. Lennie kell ennek jobbnak is.

Az IKEA határozottan Dupla örömöt tud nyújtani. Egyszer azért, mert Eleve elmehetsz az ikeába, másrészt kiguberálni a kedvenc cuccot, és végül azért, mert végre összeszerelted.

És a lámpa:

Nem. Nem egyszerű összecsinálni. Nagyon nehéz összecsinálni.

Így ezen lakberendezési kisokos tanulsága, hogy semmi esetre se igyál bort ilyen válallhatónak látszó, ám de lego-mérnököket is zavarba hozó feladat előtt.

...stílustalan, kopott, leharcolt, nem szexi rusnyaság. De tudjam, hogy mi a lehetőség, az elegancia és a világuralom....

Loptam

... PlázaCica azonnal megtalál. Tudja az E-Mail címem, a telefonszámom, a mindent. És amíg meg nem oldom, addig zaklat.

Most hogy így három hónap után vette a fáradtságot, hogy oldjam meg a f.ságait, rohadtul lett volna kedvem elküldeni a búsba, hogy csak ilyenkor vagy képes felvenni a telefont?! De ha ezt megteszem, Anyumékkal cseszek ki...

Ez azért most baromira bosszant...

... értem én, hogy vannak ilyen emberek, de ha az ember saját huga az, akkor még hatványozottabb a düh....

szerintem.

.... előbbre nem jutottam, de akad mit megemésztenem..

Nem, nem a sörre gondolok....

.... majd írok..... 

Akkor én most pár napra eltűnök.

Elfáradtam testileg. Nem. Inkább lelkileg. Most egy kicsit elhúzok.... Pihenek.

Nyavajognék még, de megjött Lakóbarát az úszásból és....

- Leusztam 10 odavisszát :D

- Uh... az igen! Ügyes vagy.

- Jaja... gyorsabban úszok mint futok! TÖK JÓ!

- Hm?

- 25 méter a medence, abbol oda vissza az 50. Ez tízszer, az már 5 kilómérter!

- ??? őőőő.... neeeeem.....

- Deeee.... vagy? Mennyi a váltószám?

- 1000....

Azt hiszem, nem csak rám fér egy kiadós kipenősdi :d

loptam anyus fészéről

- Helló Darling!

- Helló Liebling!

- Élvezted? Fasza Volt minden? Panasz, észrevétel, javaslat a köveztkező körre? 

- Így Volt tökéletes. Maradjon meg ez az egy. Jó?

- Na ja... még egyszer ennyi pénzt nem dobok ki az ablakon. Érted KÉT KÉZZEL!!!

- :) Jó Volt! Ügyik voltatok. Szépek voltatok.

- Nincs meg a karkötőd...

- Igen, gondoltam... Ahogy SzSz mondta, a kör bezárult....

-  Ezek szerint tudja, hogy tőlem kaptad... Vicceskedett mi?

- Probált. Azt is mondta, hogy hasonlítasz rá. :D

- Nem. Én okosabb vagyok, bátrabb, és szebb, és én már megkértem a kezed.

- Neked az a mániád. Te nősülni akartál és pont.

- Én családot akarok, kertes házat, gyereket és meleg hazaváró otthont. Ez kell hozzá.

- Oké. Tudom.

- Cuki voltál Pöttöm lánnyal.

- Imádni való a kis kópé...

- Jól állt a kezedben. Nem kéne keresni valami megfelelő egyedet hogy legyárts egyet magadnak?

- SzSz? Lowrider?

- SzSz? SOHA nem fog kilépni, se lépni. Törődj bele. Lowrider hozzád kevés. És te is érzed. Ennél Te..... Liebling.... Gyógyulj meg, aztán húzz bele!

- Nézd, én....

- Nincs kifogás. Ha nekem megy, neked is menni fog! :D Baszki van feleségem. :D Nekem. ÉRTED?! NEKEM! :D

- Értem. Jöhet a gyerekprojekt :D

- Még dolgozunk kicsit a gyártási technologia tökéletesítésén ;)

- Aludjunk.

- Bőgsz?

- Nem.

- Helyes. Ne is. Nem maradsz egyedül. Annak vége lett pünkösdkor.

- Nyomj egy csókot a nejed homlokára, aztán alvás.

- Tényleg ne bőgj.

Akkor kezdjük azzal, hogyha ilyen is lehet egy esküvő, akkor nekem is lesz.

Az alig 10 perces szertartás, a piknikelős mindenkit mindenkivel dumálni hagyós rész, a lazasága, a semmi kötelező vagy formális rész, a svédasztal, a hálaistennek nem lagzilajcsi zene....

Hogy se Csoki se Csokiné nem parázott ár, hogy élvezték, és hogy tényleg baromi jó Volt.

 Emlékeztek még ezekre? Hogy mennyire szenvedtem és utáltam? Mint egy rossz álom.

Remélem arról lesz kép, mikor a Csokiné eldobja a csokrát, az egész leányzó tömeg lép egyet HÁTRA, a csokor meg landol a földön, és mindenki irtoztató arccal nézi, hogy ki fogja felvenni :D Aztán persze helyzet megmentésre került, na de na. Értitek.

Jó Volt.

Helyenként érzelmi hullám vasút, mert látni a sok éve nem látott ismerősöket, hogy elvált, hogy nősül, hogy gyereke van, és van, akit nem látni, mert ott megtudni, hogy sajnos már nincs köztünk.

És hogy Volt-e olyan rész, amiért meginogtam amiatt, hogy? Hogy elképzeltem, hogy én is lehetnék OTT? Persze, egyetlen egész röpke pillanatig, mikor már másodszor lambadáztunk a vőlegénnyel... amikor a mozdulatból és a tekintetből kicsit "több jön" mint.... Mint mikor két barát táncol.

Oké, ezután annyira nem esett jól, mikor Csoki életművész haverja megpörgetett, és lazán közölte, hogy sose gondolta, hogy engem fog majd ellopni... C'est la vie....

Ja... itt kicsit megborultam.

Amúgy Lowrider kísért el, és Csoki mocsok módon szívta a vérét....

Ezek most ilyen negatívba áthajlóak voltak, pedig dehogy. Szuper Volt! Isteni, komolyan, ha lesz, akkor az én esküvőm csontváza is ilyenlesz. Tegnapot végig is henyéltem.

Képtelen voltam bármit cisnálni .... :D

Vigyorgok.

Jó Volt :)

.... én reggel fodrászhoz megyek, hogy szép legyek, mert délután meg Csokinak bekötik a fejét....

Akár ez is lehetne a címe egy csöpögős romantikus szappan operára hajazó epekedő bejegyzésnek. Az életnek azonban semmi köze a tejszínhabhoz, így a cím csak arra utal, hogy reggel kicsúszott egy nagy üveg méz a kezemből, apró ragacsos szilánkokra tört, én meg természetesen mesztélláb* készültem elfogyasztani a szükséges koffein adagom, így a csempét beterítő aranyló nektrába kevertem néhány csepp hemoglobint a talpamból.

Mikor Lakóbarát kitámolygott a konyhába, nézte, ahogy küzdök az elemekkel (mert a méz az k.vára ragad, nem lehet csak úgy összesöpörni, de rohadtul nem ám), és csendben megjegyzete, hogy velem nem lehet unatkozni. Meg akinek gyerek kell, előtte kölcsön kéne adni egy hétre engem.... Hát köszi.....

De ha már romantika, a Chevis srácról még nem meséltem, akivel kábé egy időbe járunk dolgozni, és még a migrén előtt összevigyorogtunk. Na ma veresenyesdit játszottunk a nullásra menet. Tiszta forma1. :D

*lehet vitatkozni, hogy mesztélláb, vagy mezítláb

... mikor a pózolkodós tengerparti képeknél vinnyogva mondtam, hogy na még egyszer, összébb teszem a melleim....

KATT CSAJOK

Kitartó, és egyáltalán nem kíméletes migrén gyötört. Szokott így lenni.

Mikorra a teljes agyi és testi zsibbadás beállt, hallásom vízalatti látásom meg pontszerű lett, na akkora kaptam Lowrider-től valami iszonyat erős gyógyszert, amit neki írt fel a doki.

Hozzátenném, hogy fogalmam Sem Volt a tényről, hogy nem szabad kávéval bevenni. Én meg ugye koffein függő vagyok. A hatás... elmondhatatlan. Félre beszéltem (azt mondjuk alapból is) túl pörögtem (inkább alhatnélkom van újabban), kiborítottam mindent és elejtettem, és hagytam a fodrászom győzködésének:

- Nem unod még?

- Nem. Még nem akarok kopasz lenni.

- Valami kis extra vagancia?

- Nem. Kösz. Decens vörös.

- Felnyírhatom?

- Nem.

- Csak egy kicsit.

- NEM.

- Fiatal vagy, kell egy kis őrölet.

- NEM. Jézus, nekem ahhoz nagy a fejem. NEM

- Hmmm... jól állna... Biztos?

- Biztos, hogy nem.....

Majd befestette, igazgatta, és akkor ott ült mellettem, és mint kisgyerek a cukorboltba a nyálát csorgatva vágyakozva nézte a gépet....

- Figyelj, veszteni valód nincs, nagyon dögös leszel és ígérem nagyon tetszeni fog. És visszanő.

- Nem.

- Csak egy kicsit.

- Nem.

- Naaa.....

- Ajj.......

- Nem fog fájni ígérem....

És így esett, hogy az egyik oldalon fel van nyirva a fél fejem, a másikon meg hosszú, és kitisztulva a gyógyszertől még a tükörbe se merek nézni.....

Ennyit a komoly pénzügyesről.....

Meg a gyógyszerekről....

Be kéne venni ma is...

... hozzá szokom a szingliséghez, és akkor már végképp nem fogok beengedni senkit az életembe.

Mert a magány egyszerűbb.....

én azért ennél pozitívabban állok a dologhoz

Loptam.

Nekem migrént. Lassan két napja tartó hullámhegyekben megjelenő migrént.

Tegnap csak szimplán bandzsítottam a fájdalomtól és könnyedzett a jobb felem. Ma nem akartam felkelni, zsibbad az egész bal oldalam, és kábé könyörgök, hogy valaki vágja kibelőlem azt a darabot. Mármegint fájnak a hangok és szúrnak a fények.

Valahogy a vödör víz se segít, meg a gyógszer se.

Au.... az is fáj, hogy gépelek.....

Úgy teszünk, mintha mi se történt volna. Nem hangozott volna el az ominózus szó, és élünk, mint előtte. Attól még fura és attól még Csokival megosztandó és megvitatandó:

- Szerinted?

- Gyógyít téged.

- Nem ezt kérdeztem.

- Nem. Nem ő az igazid.

- Miért?

- Mert te is tudod. Gyógyítja a lelked, a tested.

- De nem ő a nagy optimális.

- Nem.

- Miért?

- Én így érzem. Most jó. De nem ő az igazi.

- Paragrafus szerint hozzá kéne mennem feleségül....

- Működne is. Amíg gyógyulsz. Aztán nem. Te erősebb vagy, neked nálánál erősebb férfi kell.

- Ez lehangoló.

- Ez tény. De most inkább élvezkedj. És minket meg hagyj szenvedni.

- Titeket?

- Hát SzSzt meg engem ;)

- Hülye....

- Legalább valami nem változik.

Minden ezzel a nőcvel van tele. Egyenesen az arcomba tolják.

Azt még értem, hogy rázza a fenekét, mert az szexi. Dehogy mért lóg ki állandóan a nyelve a szájából...?

Szomjas?

Öregszem....

Tegnap megmutattam az én kis zsebkendőnyi otthonom egy nagyon kedves ismerősömnek. Aranyos csaj, okos, szép, sikeres. És van egy működő párkapcsolata egy okos rendes sráccal.

Aztán a második korsó sör után valahogy felszínre tört belőle és mesélni kezdett.

Elmesélte nekem az életem APK mellett. Vagyis pontosabban a sajátját. Félelmetes Volt lánti és hallani, hogy min megy keresztül. Hogy pontosan azt látja és érzi amit én, és úgy gondolkodik ahogy én, és még én hittem azt, hogy egyedi eset vagyok (kivéve Paragrafus). Pontosan tudtam, hogy ha a srác ellen beszélek, akkor se fog változtatni, ha mellette, attól se lesz jobb neki.

Nem képes semmi könnyíteni a lelkén és még nagyon nem tart ott, hogy magától lépjen, tegyen bármit is. Még nem telt be eléggé a pohár. Még jobban szereti a srácot, mint magát. Még nem szívott le tőle elég energiát, hogy már annyira gyenge legyen....

A hátamon futkosott a hideg, ahogy fordult a kocka. Kívülről látni azt a szép okos sikeres lányt, akit lelkileg megnyomorítnak, aki nem meri élvezni az életet, aki ahogy beszél, nem is az a lány, akit ismerek. A szívem szakadt meg érte.... ÉS fájt a gondolat, hogy ezek szerint az én barátaim is ezt látták. Mármint akinek hagytam.

Érdekes játéka ez a sorsnak.

Végül e-mailt írtam.  

Nem egyedül, segítséggel. Egy kívülálló okos és józan gondolkodásával. Ami kellett. Nem éreztem volna jól magam, ha nem írok neki valamit. Ez az én lelkemnek tett jót. Kurtán furcsán válaszolt is. Mondjuk még csak a nevét se írta ki, csak a kezdőbetűjét....

A gyász 5 fázisa.

A tagadás már megvolt, hiszen még utána sokáig nem hitte el, hogy én tényleg otthagytam.

Harag és düh. Saját elmondása szerint mérhetetlenül dühös és haragszik rám. Hugaimnak mondta. Hiszek nekik. Érzem is. Én is dühös voltam rá. És látni Sem akartam.

Alkudozni nem fog. Ahhoz ő büszke, és természetesen nagyon egoista.

Depresszió, avagy a bánat. Nem tudom, lesz-e nála. Érzékeny, de azt jól titkolja. Az is megeshet, hogy az anyja miatt fog inkább bánkódni.

Elfogadás... nagyon messze van még.

Köszönöm a tanácsokat, fontos Volt, segített. Abban is, hogy bármi legyen is később fel kell vérteznem magam vele szemben. Egyszerűen muszáj.

- Verde, mi az hogy "bund"?

- Köteg.

- Akkor beírjam, hogy nyaláb?

APK anyja (Torzsa) kórházban van napok óta. Úgy néz ki nem fog kijönni onnan. Értitek... Sajnos nem sok van neki hátra.

Bármennyire is rühelltem azt a nőt, ez most megfogott. Sajnálom. Szerettem volna ha még jóóóóóóóóó sokáig él és gonoszkodik.

A szívem szakad meg APK-ért. Legszívesebben felhívnám, megkeresném. Magamhoz húznám, megszorongatnám. és vigasztalnám.... Annak ellenére is, hogy aides-nek meg leszbikusnka meg frigidnek hisz, és tudom, hogy kicsinyesen viselkedik, és gonoszkodik és mindenfélét Mond rólam, meg kesereg. Jó, ezt a kicsinyeskedést az ő egójával, meg a pofonnal, amit tőlem kapott, megértem. Ő tökéletes, neki mindig minden sikerül, én meg ugye az ugyse fogom elhagyni, mert nem merem... meg hat mert ő szeret. Vagy ilyesmi.... De persze közben mindenért engem okol és vádol, és tesz meg egyedül hibásnak. Mindenért. Lassan kezdem azt gondolni, hogy az anyja betegségének ezen fázisáért is....

A helyzet bonyolult. Meghaladja a képességeim. Mármint az empatikusat. Szívem ezt tenné, agyam azt. Anyu szerint meg ne hívjam, most hagyjam, épp elég a baja.

Szerintetek? Tényleg érdekel a véleményetek.