Kázmér és Huba minden hétköznapomnak vidám, néha talán sírva kacagtató és állandó fénypontjai. Sajnos a képregények mindig csak egy napig vannak fenn, ezért hiába is teszem ide Nektek most ezt a linket, nagy valószínűséggel nem látjátok :(

http://www.kazmereshuba.hu/kepsorok/index.php?action=full&picture=kazmereshuba_2_0555.jpg

Nagy valószínűséggel nem fogjátok tudni megnézni. :( De a párbeszédet leírom. Az alapszitu, hogy Kázmérék találnak egy döglött madarat:

K: Jé, egy döglött madár!

H: Nekiütközhetett az ablaknak.

K: Milyen szép. Olyan finom és törékeny. Csak akkor értékeljük milyen csodálatos az élet, amikor már késő. Az ember ráébred, hogy a természet kegyetlen, és a lét törékeny mulandó és megismételhetetlen érték. De ha ez járna a fejünkben, nem tudnánk végezni a napi teendőinket. Talán ezért vesz az ember mindent magától érthetődőnek és cselekszik mélyebb meggondolás nélkül.

H:...

K: Zavaros ez az egész. De gondolom összeáll a dolog, mire felnövünk.

H: Az biztos.

....én ennyire tutit még nem kaptam.

Kívánom annak is akinek, meg amúgy is!

http://www.webvizio.hu/nonap.php?d=c2VuZF9pZD00ODg0JnNlbmRfbmFtZT1N825pJnNlbmRfZW1haWw9aG9wZWdpcmwxOTg0QGdtYWlsLmNvbQ==&utm_source=romaaldas_nonap_vmail&utm_medium=email&utm_content=romaaldas_nonap

Laptop lopásom abba a szakaszba ért, hogy ma egy órás kihallgatáson adtam számot az eset minden részletéről. És bár esélyem semmi, hogy meglegyenek a cuccaim, de mind a Télikertem vezetése részéről, mind pedig az ügyet vivő Rendőrnéni részéről annyi pozitívumot tapasztaltam, hogy muszáj megosztanom veletek.

Ahogy mentem a 7. ker.-i rendőrkapitányáságra a Thökölyn, egyre kisebbre húztam össze magam, és meg kellett állapítanom, hogy budai elfajzott burzsuj lettem. Nyomasztottak a lepukkant házak és a cigánybanda hegyek. Azt éreztem, hogy mindenki engem néz, pedig talán (talán..!) nem. Maga a rendőrkapitányság azt a tipikus szocis savanyú cigi szagot ontotta magából. Ocsmány piros műpadló, és nagyon sok láthatóság mellényes rendőr, meg civilnek kinéző meggyötört nem civil (gondolom nyomozok?) A Rendőrnéninek, aki fogadott, olyan számítógépe volt, mint nekünk anno ált.isibe (már volt tíz éves osztály találkozóm évekkel ezelőtt). Pici levegőtlen, sötét szobába ültek hármon, irat hegyek a plafonig... Iszonyat az egész. Aztán elkezdett kihallgatni... Megértően, gondolkodva, és precízen. Határozottan kedves volt és segítőkész. Elmesélte, hogy most a kerületben a táska lopások nagyon megszaporodtak, tucat bandát lefüleltek, és hogy mennyi fiatal 18 év körüli lány az elkövető, és hogy mennyire sok a drogos is.  És miközben kedvesen sztorizgatott, az aznap viselt bugyim színét is kikérdezte tőlem.

A Rendőrnéni elmondta, hogy a Télikertem üzletvezetője is nagyon segítő kész volt. Emlékezett az esetre, azonnal vállalt a kihallgatást, a helyszíni szemlénél is teljes mértékben segítőkész volt. És felajánlotta, hogy ha bármi van, ő megy a rendőrségre és mindenféle kínvallatásnak aláveti magát. Szóval rendes volt. Sőt, már előre leírta a Rendőrnéninek, hogy kire kell számítania, hogy én hogy néztem ki, és hogy Csoki hogy nézett ki, hátha... És üzente a Rendőrnénivel, hogy tényleg nagyon sajnálja a dolgot, és azt is, hogy nem működtek a kamerák...

És bár bent ültem másfél órát, és nagyon lefáradtam, mégis, pozitív "élmény" volt számomra ez a kihallgatás, mert a lehetetlen helyzet ellenére tudtam, hogy ők mindent megtesznek és megtettek ami tőlük tellik, és mindezt nagy nagy emberséggel.

Szóval köszönöm kedves Rendőrnéni és Télikertem Üzletvezetője! :)

Az utóbbi időben valóban nem túl sokat vagyunk együtt APK-val. Mindketten hajtjuk a saját dolgunkat. Ő emelő szerkezetet tervez mellékben, doktorit ír mégmellékesebben, és főállásban meg ugye fejleszt. Én végelszámolok, meg sz@rt lapátolok, hazaérve pedig gondoskodok róla, mint egy gyerekről...

Tegnap is...

Negyed kilencre értem haza melóból, utána még elmentem bevásárolni, vacsorát főztem, megetettem, kivasaltam, lezuhanyoztam, és beestem az ágyba. Ez olyan fél12kor lehetett, akkor ő még dolgozott az íróasztalánál...

Mire ő is ágyba bújt, én már erősen félálomba voltam. Sőt, szerintem inkább elaludtam, és megébredtem a mozgásra. Ebben a félálomban lévő állapotban sikerült tőle megkérdeznem:

- Boldog vagy?

- ? Ez most hogy jött? De igen, boldog vagyok.

- Szerinted jól megvagyunk?

- Szerintem régen voltunk ennyire jól. Most olyan szépen élünk. Szeretlek.

Itt tértem magamhoz. Kábé úgy pattant ki a szemem, mint a horror filmekben a főgonosz második halála után, mikor magához tér....

Alig aludtam éjjel...

Szokom. Nézegetem. Fura.

A gondolat.

Hogy rajtam van.

A jelentése. Ami nincs. De van. Más nekem, más neki, és más annak aki látja.

Most mi legyen? Rejtsem el a szekrény mélyére?

Hordjam, mint valami hamis illúziót?

Azt mondta, egyszer, hogy... ha odajut, hogy.... mégis... én is képtelen vagyok lépni, dönteni, belevágni a bizonytalnba...

A határok elmosódtak én meg szétkenődtem.

Tökéletesen összezavarodtam. Mit kell, mit lehet, hogy kell, ilyenkor helyesen cselekedni? Mi a helyes?

Mit csináljak?

Meddig lesznek még kérdéseim válaszok nélkül?

"(na jó, eddig utaztattam, dugdostam... mert nem volt elég kövér... mindjárt kibányászom, mindjárt meg van.... csak nem lukas a zsebem... nem, megvan... oké...)" SZEMET LECSUK! NEM LES! "(oké... na... iii... de hideg a keze....)" DE NE CSALJ! "(jó, jó, jó.. de melyikre? basszus... tudom, hogy arra kéne, meg biztos azt is várja, de nem. Én nem oda akarom, mutatóra, ez az. Na jó, erre meg béna... de középsőre nem fog felmenni... Ha oda húzom ahova való, akkor azt hiheti, hogy... Bassz.... Nem jó nem megy fel rá.... Lennék már túl rajta, áh, azért nem megy rá, mert kapkodok..... nem, így se megy... muszáj lesz ARRA húznom.... a franc.... mindegy... legyek már túlrajta...) NA? ÖRÜLSZ, HÜLYEGYEREK :D

Kicsit felülbecsültem a hőmérsékletet, és sikeresen alulöltöztem. Az nem volt baj, hogy egy szál pulcsiban vágtam neki a 7km-s távnak. Az már inkább, hogy fáztak az ujjaim. Oké, pontosítok. Kékre fagytak, mire beértem. De annyira jó volt!

Sütött a nap, kék volt az ég, a levegőben tavasz illat, meg ilyenek. Meg hideg.

És akkor az észrevételeim:

• még alig páran merészkedtünk ki kétkeréken. Sőt, feltűnően kevesen vagyunk a tavaszi zsongáshoz képest
• egyenlőre még vissza kell szoknom a forgalomhoz, belerázódásom ideje alatt, le kell küzdenem az olthatlan vágyat, hogy a fülemben bömböljön az MP3
• azon segít, tényleg segít a mentőmellény, aki alatt majd szét esik a bicaj, úgy kerreg, és a piros villogót is előre teszi?!
• a gyalogosok is elszoktak a bicajosoktól. bambán néznek, mikor csengetek picit, mint álmában a villamos, hogy lesszszivesek hagyni egy kicsinyke helyet nekem is a bicaj úton
• az autúsok is elszoktak a bicajosoktól... Márvány utcán lefele az araszoló autósokat megelőzni, és ahogy látom a soffőrök fejét, hogy bután bambulnak :D...

És a végére egy élmény. Állok a Petőfi-hídnál, mellém gurul egy srác, csodaszép bicajjal. Nézem, nézem, nézem... Majd megszólalalok:

- Ez tényleg egy igazi Merényi?!

- (vigyor) Csajok ritkán döbbennek meg rajta, de igen, az.

- Meseszép!

- Köszi. A tied is jó bicaj. Főleg a csengőd. Zöldünk van. Sietek. De még összegurulhatunk (kacsint, vigyorog, tovább gurul)

A csengőm egy hatalmas tarkabarka vigyorgó szmájlis gyerek csengő. Hugoméktól kaptam, hogy ne legyen már olyan felnőttesen komoly a bicajom. :)

Például egy dobozos brüsszeli meggysör feltépőkéjéből.

Tegnap volt egy villámrandim SzSz-szel, és kaptam tőle egy, már korábban kinyafogot kulcstartót. Nagyon szép lézer gravírozott brüsszeles kockát. Na igen... de brüsszeles... Némi magyarázkodást vonna maga után APK felé. De attől függetlenül már tudom, mit fogok rajta tartani. Az Izabella kulcsait. Ha egyszer lesz olyan. Mert zárat kell ott is cserélni, ami előrejelzések szerint lesz vagy 50 eFt, mert spéci a hülye zárszerkezet.

Meg kaptam tőle igazi Krierk-et. Onnan kintről. Ha már egyszer ilyen mánijás belga sörös vagyok, és ha már úgy oda meg vissza vagyok ezért a meggysörért. Na nem "Miatta", hanem mert tényleg baromi finomak a belga sörök. És ennek a kis feltépőkéje... Az tökéletes kulcstartó. Sokat mond nekem, és másnak semmit....

És kaptam még valamit, valami 55-ös bénaságot, még karácsonyi fertőpartozásról lemaradva... Miért bénaság? Megmosolyogtató volt a tény, hogy.... Na erről majd egy másik posztban ;)

A csikremáj az a kaja, ami, ha jól van elkészítve, akkor több, mint isteni. Én úgy szoktam Anyu-módra, hogy jó sok hagymát teszek hozzá, nem sajnálom a majorannát, meg köményt, sőt, ha akad, rakok hozzá egy kis füstöltet is. És a levéhez eppöttyi vörös bort.

APK nem szereti. A májkrémet, amit csinálok, azt igen, de ilyen resztelt máj szerűen, na attól  rosszul van. Én viszont megkívántam. Ezért vettem fél kiló májat, egy üveg gyengébb kategóriás vörös bort, és hozzáláttam.

Kezdetnek lemeóztam a bort, hogy gyenge fajta, de tuti jó lesz-e, nem rontja el a zamatot. Egy fél decinyi kóstoló, lötyögtetés, szagolgatás, cappogás, még egy korty, hupsz, ez a fél deci elfogyott, na töltsünk még eppicit. Hm... hát tény és való egészen iható, akarom mondani főzhető...

Megpucoltam a hagymát, megmostam jó hideg vízbe, mer' valaki IDIJÓTA aszonta, hogy a hidegvíz után nem fog megríkkatni. Hát közlöm vele, hogy: DEHOGYNEM! ÚÚÚgy folyt a könnyem... muszáj volt kimosnom a ssz.... nem, nem a szemem... a számat. Ja. Azt! Mert valaki azt is mondta, hogy akkor se könnyezel, ha hideg vizet teszel a szádba.... és... Hát a bor jobban kéznél volt, mint a csapvíz... Na.

Kacsazsíron üvegesre pirítottam ezt  könycsatorna zsilip felemelő szerkeztet , mert ugye a jó kis csirkemájhoz, hát... csak az dukál :D És ennek örömére, hogy ilyen magas fokon hódolok a kulináris élvezeteknek, hát had koccincsak már még epicinyke kortynyi borocskával.

Lenyalva az utolsó cseppecske bort a szájam szélirül, már egészen kis helyes csíkokba vágtam a májat. Nem szeretem, ha túl nagy darab. Szeretem ha jól át tudom főzni, mert véresen csak a küzdelem, meg a halál jó, de nem a resztelt csirkemáj.  

Egy csipetnyi pirros paprikó, gyorsan összekevirgettem a hagymácskával, oszt ráburítottam a cépen előre nyeszetelt csirkemájat.  Összeboronáltam őket, jó fajta kerítő nő módjára, megkevertem, mint... ő... betonkeverő a kavicsot?

... és akkor... akkor... akkor nézegettem, hogy bizony, ha vörösborral akarom főzni, hát... akkor... már... még talán éppen nem késtem el, hogy azt a csöppnyi kis maradékot beleborítsam az üveg aljáról....

A kaja... isteni lett! Tényleg. A nyál összefut a számban, még most is.

APK hazaért, és csak ennyit volt képes megjegyezni:

-Tudod, ez egyre kiábrándítóbb. Undorító kajákat eszel, és már meg se látszik rajtad, ha egy egész üveg bort egyedül benyomsz.

Valahogy fel kellett spanolnom magam, nem szeretem magam depressziósan, meg fáradtan. Ezért lenyúltam APK doppingját, csöppögtettem belőle vagy húsz szemet, hozzá nyeltem két picike fehér pirulácskát....

Szóval zizegőre állítottam most a rezegőm, és minimálisan is annyi energiját csiholtam magamba, hogy a meló legyen az az alap tevékenység, ami muszáj, de azon felül is mindent kedvvel, lendülettel, meg vigyorogva fogadjak, és a stressz, úgy borítson el, mint fázós verebet a tehén kaki.

Leadtam a házi dogám (muhhahaha... nem volt egy nagy időráfordítást megkövetelő izé), haladgatok a melóval (pláne, mikor blogot irok?! most kinek is kamuzok?!), pattogok jobbra, aztán meg balra, most jobbra, de majd megint balra.

Vigyorgok, mert tavaszi cipő van rajtam (kék fehér lukacsos bőr, imádom,imádom imádom), hogy a kabátomon már nincs a kapucni (és így is dög meleg, de télleg dög meleg, meg még annál is melegebb és jó hogy jó a rekszónám), és hogy süt, süt, süt a NAP!

IIIIIIIIIIIIIIIIIIJÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! És nem bírok meg nem is akarok a helyemen ülni....

Bírom a bérescsepp túladagolást :D

Néha olyan naív vagyok. Példának okáért ott a tegnap reggel. Felhúztam a redőnyt és rácsodálkoztam a látványra, mint álmos bölcsis a karácsonyfára. És nem az volt az első gondoltam, hogy esik már megint ez a szar, hanem az, hogy most tényleg söprik a havat a háztetőről?!

Azt mondják, tegnap volt az utolsó havazás, most már jön a tavasz. A tavasz, amit már mindenki annyira vár. Vagyis, nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne várná teljes szívből. Madár csicsergést hallgatni, fűben ülni, rövid ujjúban dolgozni menni, napszemüveget venni, és érezni a napot a bőrünkön.

Azt is mondják, hogy így február környékére elfogy minden vésztartalékunk. A szervezet kimerül, és pihenésért ordít, meg vitaminokért. Szerintem ez rám nem vonatkozik. Tegnap csipás szememiben a hó látványa okozta döbbenet fél 6kor történ. Hat órára sikerült is főznöm egy kávét, meg egy teát. APK szendvicseit fél óra alatt meg is csináltam, és egy jó negyven percnyi direktbe lassítás után csak sikerült felöltöznöm, és fogat mosnom. Valahogy elvonszoltam magam melóba, és küzdöttem naphosszat az elemek ellen. Kb. 8ra értem be dolgozni, és bent voltam 7ig. Már az asztaltól felállás is fizikai fájdalmat jelentett. Aztán boltba mentem, kenyeret vettem, hazaértem, APK felajánlotta, hogy készít nekem vacsorát, ennek okán végül csináltam neki sült virslit meg tojást, meg egy kis salátát, mert hát csak dolgoznia kellett, és nem volt türelmem az óra hosszányi telefonbeszélgetésének a végét kivárni. Aztán nekiálltam kivasalni, ami egy órás elfoglaltság volt, aztán felsepertem, felmostam, elmosogattam és 11 óra lett... És akkor laptop elő, hogy dolgozzak....

és ebben a pillanatban a szememből csurogni kezdett a könny. Szédültem, és nem értettem, hogy tudnék egy egyszerű adatsorból egy sima vonaldiagrammot készíteni. Aztán már gépelni sem tudtam, megfájdult a fejem, és az összes izmom tiltakozó fájásába kezdett.

Lecsuktam a gépet, elmentem zuhanyozni, és olyan mély rezignáltság jött rám, és annyira fájt mindenem, és annyira ordított minden porcikám a pihenésért, és annyira szabadságolni akarta magát a szervezetem... És ahogy végig gondoltam.... és szerencsére a gondolat menet végére el is aludtam.

Most felkeltem. Elolvastam az e-maileket. Ittam már fél liter teát. Ettem egy joghurtot. És csak nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy pihennem kell, szabadságra kell mennem, el innen Pestről, nem haza a szülőkhöz, hanem bárhová messzebbre. És nem csinálni semmit, vagy csinálni mindent, a lényeg, hogy ne legyen nálam telefon, se laptop se semmi....

Csak henyélés legyen. Henyélni akarok. Pihenni. Kikapcsolni. Megnyomni az off gombot...

... buta és igénytelen lennék....

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."

Máté 5:3-12

Anyu szerint...

Most akkor van vasalt, tiszta ingem?

Mert már megint nem figyelsz!

Gyere, egyél velem te is?

Mit terveztél estére?

Már megint edzeni mész?

Téged nem terhel le eléggé a munkád. ALIG dolozol, azért van igényed ilyen hülyeségekre.

Nem hiszem el, hogy 11-kor már alszol!

Jó, persze hogy te megcsináltad, de néha azért nem árt rendesen és alaposan is....

Miért nem aludtál jól az éjjel?

Akkor most este 8ig kell bennlenned melóba MEGINT?!

Mit eszünk vacsorát?

Mi a baj? Nekem elmondhatod...

"Értsd meg Verde, most nem veszem meg a Lacoste cipőt, mert kell a pénz az Armani öltönyömre. Jövő héten így se, úgy se eszünk."

APK

Háttér sztori:

APK már tesója esküvőjére nézeget öltönyöket. Egyik haverjának van egy alvilági figura ismerőse, aki Armani öltönyt tud szerezni 200 ejurójért. Azt mentünk megnézni. A Lacoste cipő, pedig 23.000-ról volt leárazva 7.000 ft-ra. Így már kevésbé durva a sztori.

És APK nem értette, miért röhögök 20 percig ezen a mondatán :D

Ha már megzajdult hormonok... Van egy nagyon kedves barátom, aki hát pasi, és hát a saját neméhez vonzódók táborát gyarapítja. De egy tünemény. És tökéletesen normális, olyan, mint bárki más. És jó vele a pasikról dumálni. Vele találtuk ki az alábbi "rendszert". Már az egyes "szintek" neve is sokat mondó :)

És most minden pasi-olvasótól elnézést kérek, de rangsorolunk Titeket. A kategóriák a következők:

1. Én másznék az ágyába
2. Nem rúgdalnám ki az ágyamból
3. Kirugdosnám az ágyamból
4. Fogalma se lenne hol az ágyam

Ha most ezeket színészekre vetítjük, akkor esetemben az egyes kategóriába tartozó egyedek:

Rayen Reynolds

 Pierce Brosnan

Adam Levin

Paul Bettany

 Hugh Laurie

 A második kategória résztvevői például:

Bradley Cooper

Robert Downey Jr.

 A harmadik kategória igencsak elgondokodtató... Celebvilágból nem is tudok rá példát mondani.

Viszont a negyedik.... pfujjj:

Dolph Lundgren

Danny Trejo

Fenyő Iván

Oké, oké.... tudom, nekem se tetszik, ha rangsorolják a pasik a csajokat, de ők is megteszik. És ez még csak nem is egy rangsor. Ez egy ilyen... izé. Nyilván csak külső alapján, és egyéb nem látható tulajdonságok előidézhetik a kategóriák közti mozgást :D

SÜT A NAP!

Beteg vagyok. Meg a hormonjaim is. Az tuti. És még jön erre a tavasz is. Most nézzétek meg ezt a videót:

 A pasi ki van festve. Szegecses bőr utánzat ruhákba ugrándozik fénygömbök között egy erdőben a többi dilis társával együtt.

És mégis... Kocsányon lógnak a szemeim. Szégyen beismerni, de a hideg futkos a hátamon a hangjától, ahogy néz, attól.... De basszus ki van festve! És nem is érdekel. Az a csibészes vigyora, azok a kék szemek, a teste, a mozgása, a szemei... Már azt se tudom, hányszor néztem meg ezt a videót csak a látvány miatt...

Csorgatom a nyálam, mint kóbor kutya a hentesbolt előtt.

Nem vagyok normális...  :S

Ha néha nyomhatnék egy print screen-t az agyamról, az sokszor többet mondana el rólam, mint egy raklap Raffaello.

Én

Még ha nem is veszem fel, és tartom magam, mert tartani kell, és akkor se és akkor se és csak azért se omlok össze, az elmúlt időszakom méltán megérdemli a katasztrófális jelzőt. Milliomodnyi félresikerült apróság és még néhány orbitálisan mount-everestnyi katasztrófa...

MÉGIS folyamatban van minden. Alakul lassan változik minden. Szépen haladnak a dolgok a maguk útján.

Kedden este éreztem először. Stresszlevezetésként sétáltam haza a melóhelyről, közben SzSz-nek panaszkodtam, és egyszer csak megéreztem. Belemászott az orromba. A hideg föld szaga, ahogy lassan melegszik. A nedves fák ébredező illata, a levegő, ahogy nem csípett, hanem éppen csak egy picit és pillanatnyit megcirógatott.

Azzal sem mondok senkinek újat, hogy tegnap ragyogó napsütés volt. Melengető, ölelgető, mindenféle huncutságra csábító napsütés volt. Egy pillanat erejéig még az életkedvem is megcsillogtatta magát. Egy másodperc töredékéig még el is hittem, hogy jobb lesz minden, mert ahogy a természet képes meghalni és felébredni, még a -20 fokból is, akkor én, a jelenlegi mélypont ellenére is képesnek kell lennem megújulni.

Menni fog. Mennie kell! AKAROM, hogy menjen :D

Nem volt elég a gondom, bajom, tegnap este PlázaCica felhív, hogy segítsek már, mert F@sznak születésnapja lesz, és nem tud mit venni neki....

- Jajj, mer' te olyan burzsuj vagy... TE tutira tudsz valami sznob ajándékot!

- Ezt most akár a kifinomult ízlésem dícséretének is vehetném.

- Jajj, már ettől még nem leszel jobb nő... Mond már meg mit lehet venni valakinek, aki olyan gazdag, hogy mindene megvan és nincs is szüksége igazából semmire. Kéne valami... érted, amire télleg szüksége van, és eddig nem merte megvenni, vagy sajnálta rá....

- Viagra?

Mint kiderült, a drága Húgom kihangosított, és a fél família azt hallgatta, én milyen tippet adok. Ez abból lett egyértelmű, hogy hallottam nagyobb tesóm felnyerített, és vele együtt röhögött Anyu is.... :D

... összejött most minden...

mivel ellopták a laptopom, nem tudtam a megszokott mennyiséget melózni, le is maradtam, el is csúsztam így mindennel, így ha egyszer csak kapok gépet, olyan mennyiségű szar ömlik a nyakamba, amiről fogalmam sincs, hogy fogom hárítani....

ígyis, kések minden határidővel, mert a gép, aminél ülök, hát... csiga lassú....

lelkileg ez az egész leamortizált. Az, hogy egy csomó fontos, személyes dolgom eltűnt, hogy dühöngök magamon, hogy ilyen idióta vagyok, és az, hogy valahogy mégis tök érzéketlenül fogadtam ezt az egészet. Nem bőgtem a zuhany alatt, nem sírtam senkinek, csak harcoltam, hogy legyetek kedvesek ne baleknak nézni. Inkább fáradt... nem is... fásult vagyok...

apk és az örökös viták a semmiségen, mondjuk azon, hogy 750 ft ért vettem fogkefét...

hugaim, PlázaCica....

hogy nem tudok aludni....

és ide sincs időm írni... pedig kedvem lenne

csak se erőm, se időm, se energiám

1 db Tuccano bordó női laptop táska, eszmei értéke: az első bónuszomból vettem,munkás éveim nagy részét végig kísérte

1 db céges Lenovo laptop, eszmei értéke: a gép maga nem, a rajta tárolt anyagok viszont annál inkább. Egy csomó zene, millió letöltött kép, és persze, csak a gépre mentett befejezésre váró melók

1 db ezüst-arany Parker toll, eszmei értéke: ezzel írtam az érettségim, a legtöbb vizsgám a fősulin, ezzel írtam alá az összes munkaszerződésem

1 db Sony mp3 lejátszó, eszmei értéke: az első saját lejátszóm, 5 éve megvolt, igaz már betegeskedett, de rengeteg olyan zene (a sony hülye egyedi progija miatt) ami csak azon volt és emlék, és még az előadót se tudom

8 db M30as, eszmei értéke: a családom adópapírjai, ki fognak nyírni, hogy újra kell őket kérniük, mert a bevallás, na azt még nem csináltam meg.

1 db Kyle Minouge Sweet Darling parfüm, eszmei értéke: karácsonyra kaptam ajándékba

1 db tükrös összecsukható fésű, eszmei értéke: nincs, pénzértéke 1.100 Ft

1 db MaxFactor szempilla spirál, eszmei értéke: nincs, pénzértéke 2.000 Ft

1 csomag Orbit, eszmei értéke: azért jól jött volna a borozás után

6 szem Cataflan, eszmei értéke: most majd azt fogja hinni a doki, hogy nem is a migrénemre kell, hanem hogy drogozok, 3 hete váltottam ki

2 zacskó Coldrex, eszmei értéke: nincs, pénzértéke: talán 200 Ft

2 db BKV gyűjtőjegy, eszmei értéke: nincs, pénzértéke: felbecsülhetetlen volt, amikor nem volt bérletem és jött egy ellenőr talán

2 csomag pzs, eszmei értéke nincs pénzértéke: 20 Ft

1 zacskó szőlőcukor, eszmei értéke nincs, pénzértéke 150 Ft

1 pár csíkos, vastag térdzokni, eszmei értéke: még a koliban vettem...

1 db könyv S. Meyer: A burok, eszmei értéke: Sangel ajánlotta, és nagyon tetszett, és nem fejezhettem be...

1 pár ezüst fülbevaló, eszmei érték: húgoméktól kaptam ajándékba

1 db kulcscsomó eszmei értéke: 15 éve azon gyűjtögetem a kulcstartókat. Minden kulcstartó egy ember, egy életszakasz, egy emlék. Volt rajta kulcstartó Nagyimtól, Anyutól, középsulis barátnőtől, tesómtól, Laposnézéstől, APK-tól amit a megismerkedésünkkor kaptam, a koleszos szobakulcsom, a régi íróasztal fiókom kulcsa, basszus... a bicajlakatom kulcsai (ez most jutott eszembe), a bicajom persze le van zárva, és a kulcsok a táskámba, pótkulcs a kulcscsomómon...

1 db könyvjelző, eszmei értéke: 1996-ban Nagyim küldte ezt a képeslapot születésnapomra. Aláírt Ő, Nagypapám, Nagybátyám. Sajnos már egyikük sincs közöttünk. Pótolhatatlan.

Tegnap este nyolc és kilenc óra között valami aberrált enyveskezű elemelte a laptoptáskám a Téli Kertemben.

Nem mondom, hogy ha láttok egy bordó Tucanno laptop táskát valami pasi vállán, aki gyanúsan viselkedik, hátra sandít, vagy csak szimplán buzinak néz ki.

Hogy mi volt a táskámban? Naná, egy csomó érték, de sokkal sokkal több emlék.

És kinek volt pofája egy túlméretezett piros laptop tanyóval dobbantani? Nem tudom. Nem értem az egészet. Fogalmam sincs, ki volt ez a szemétláda állat.

Tettem feljelentést a rendőrségen, persze, de nem fog történni semmi... Mert mit tehetnének?! Én se és Csoki se látott senkit, aki...

Az anyagi károm iszonyatosan nagy. Az emlékeim, amik örökre elvesztek, felbecsülhetetlenek....

Plázacicának mindig sikerül hazavágnia az önbizalmam. Akár hányszor hazamegyek, az orrom alá dörgöli többszörösen, hogy mekkora lúzer vagyok. Ez a hétvége ilyen téren különösen durvára sikeredett neki:

- Nézd, már! Ezt a béna sapkát is felveheted. Rajtad ez már csak javítani tud.

- Minek neked arckrém?! Neked már úgyis mindegy.

- Hát tudod, mire te szülsz, addigra lebontják a parlamentet. De ne aggódj, majd az én gyerekeim felnevelik, lesznek a gyámjai 18 éves koráig.

- Tudom, hogy a hájad takargatod csak a derékmelegítővel... ja hogy fázik a derekad? Hát igen, abban a korban amibe te vagy....

- Te tudtad, hogy azok a csajok akik 25 éves korukig nem kelnek el, már csak lúzer pasikat képesek összeszedni?

- Én nem is értem, hogy APK miért van veled. Folyton fanyalogsz, okoskodsz, meg ilyen citromképet vágsz, meg minden felhúzod magad. És kövér vagy. Neki egy dinamikus fiatal csaj kéne, aki felrázza... Meg akivel meg tud jelenni úgy, hogy befér vele az ajtón....

- Neked már tényleg mindegy. Mit hadakozol?

 Elmondhatatlanul szarul esett minden szava. Hogy én kövér és öreg és igénytelen és lúzer vagyok... A szülés téma meg... Ha azt nézem, hogy milyen káoszos az életem.... Hogy azt se tudom mit és hogy akarok... Abban viszont biztos vagyok, hogy gyereket majd szeretnék. Kettőt is minimum. Mert kell a tesó. Ha másért nem, hogy legyen, akivel a földig döngölhetik egymást.... 

Ahogy belenézek a tükörbe.... Látom a lúzert, akiről beszél. Akit felpofozott volna a régi énem, az, aki nem adta fel soha, az, aki boldog volt, az, aki tudott és szeretett élni. A mostani meg...

Mindezek tetőzéséért ráálltam a mérlegre, és az edzés és a folyamatos kajakontroll ellenére is pontosan 75 kg-t mutatott. Igaz, Plázacica már jól leépített, így már nem is érdekelt annyira a dolog.

Végül azért nagy nehezen eljött a hétfő. Öltöztem, búskomorkodtam, gondolkodtam, és APK, akinek az egész hétvégi lelkiterrorról nem szóltam semmit...:

- Figyelj már, te fogytál. Tök sokat. Nem, most komolyan. Látszik.

Ő mindig az igazat mondja, nem szokott hazugságokkal bókolni, mármár majd elhittem neki, de mérleg tükrében ugye.....

Aztán tegnap spinningen, edző csajszi odajött, és megkérdezte, hogy mérem-e a combkerületem, mert látványosan csökkent. :D Hát mondtam neki, hogy nem, de egy deka se  ment le rólam. Mire csak mosolygott, hogy az izom nehezebb, mint a zsír. ű

Edzés után felhívott egy volt kolleganőm, szakmai segítéseget kért. Mert tudja, hogy rám számíthat, meg mert én tudok, és megbízok a döntésemben :D ÉLJEN

Ma reggel pedig, felvettem az egyik "necces-farmert", amiben már muffin voltam. Nem mondom, hogy teljes muffinságom eltünt, de jobban beleférek, és oldalt télleg nem lóg ki annyira a "tészta" :D

Szóval a lényeg a lényeg, hogy NEM PLÁZACICA NEM KÉSŐ! :D

- Anyu volt nőgyógyásznál. Tudod, nagyon fél, hogy komoly a baj.

- ??? Most miért is? Minden eredménye pozitiv, makk egészséges... Biztos túlreagálja.

- Te ezt nem értheted, és te különben se szereted anyám, mindig ilyen vagy, ha róla van szó.

- Boccccs.... Csörögsz, mibe hogy ő hív?

.....

- Na?

- Megjött a lelete.

- És?

- Minden oké, csak szegény belépett a változó korba.

- Tök jó! :)

- Tök jó?! Szegény nagyon elkeseredett....

- ????

- Hát a változó kor, megöregedett, és most sír, hogy ő már nem lesz többé nő, és hogy neki már nem lehet gyereke....

- őőőőőőőő.... azzal, hogy ezt kimondtad HANGOSAN, sem esett le valami?

- Hogy te milyen gonosz vagy!

"Ha én írom a könyvet, akkor is elolvashatom az utolsó három oldalt még a vége előtt előre?"

Én