Most csak azt érzem, hogy nekem az lenne a jó, ha egy takaró alatt összegubózhatnék, és napokig ki se mozdulnék. Aludnék, vagy bármi hasonló. Mindegy. Csak kicsiben, kicsire összehúzódkozva....
Nem gondolkodni, nem érezni, nem lenni...
Egyszerűbb lenne...
Bárhogy is szeretném, nem múltak el nyom nélkül a hátam mögött lévő napok... ezért most kábé minden apró f.szságot túlpörgök. Például:
Pénteken is, szombaton is, meg vasárnap is több mint két órát voltam edzeni, meg szaunázni, de nem volt étvágyam, ezért kissé keveset ettem. Jó, valójában semmit nem kajáltam. A norbi egy darab ápdéteggyes joghurtja szinte semmi, így nem is értem, hogy miért rágtam be magamra, mikor egyszerre szédültem és volt hányingerem az éhségtől. De baromira idegesített.
Az is k.vára felhúzott, hogy APK péntek estére beígért egy éttermes vacsit, hogy rendesen megünnepeljük a szülinapom.... de mivel talált egy fasza játékot neten, meg be is borult az idő, ezért nem mentünk.
Masszív agyvérzés kerülgetett úgy a 4. óra fehéring próbálgatása után. Mert nem mintha az összes nem lett volna egyforma, és nem mintha totál azonos áron adták volna őket. Mert ugye az az esküvő, az kurva fontos.
És valóban attól is a frász kerülgetett, hogy annyi időre nem maradtam kettesbe a telómmal, hogy egy sms-t tudjak írni. Mondjuk Paragrafusnak. Mert amint a kezembe vettem, már APK mellettem volt és azt sasolta, hogy kinek mit, miért, hová, minek....
Szabályosan rosszul lettem, mikor a frissen kitakarított, felnyalt konyha padlóján landolt kettő tojás, és amíg elmentem a felmosóért "Atomos" belegyalogolt, észre se vette, szanaszét hordta, és persze elhúzott, így nekem kellett összetakarítanom. MIndezt annyi idő alatt, amig új vizet engedtem a felmosóba.
Migrén kerülgetett, mikor elhangzott APK szájából a "majd én megveszem neked" mondat. Mert ennek a mondatnak a valódi jelentése: megveheted magadnak. Ezt mondta a hülye esküvői ruhámra. A ruhámhoz megvett bizsukra, a gyógyszertári testápolomró, a hülye pamut pulcsira, és az edző cipőmre is. Szóban k.va jól eltart. Gyakorlatban persze....
... és most se vagyok nyugodtabb. Sőt, szó szerint majd szétvet az ideg. Ordítani tudnék, annyira annyira annyira ideges vagyok.
Pedig már ittam relax teát is, de még ez is csak felb.szott, hogy k.vára nem használ.
- Hát isten éltessen Drága Verde sokáig.
- Köszönöm.
- Tudom, kissé megcsúsztam.
- Kicsit.
- És? Jó volt?
- Semmi extra.
- Mi bajod? Lefagy a telefon a kezembe. Ennyire berágtál, mert elfelejtettelek?! Nem is felejtettem el, csak annyan vagytok.
- Tessék?
- Baszki, hát mindenki augusztusi, épp elég észbe tartani.
- Oké.
- Te megsértődtél.
- Nem.
- Ne hazudj. Oké, fasz voltam, bocs. De tényleg sokan vagytok.
- Nem. NEM B.MEG! Augusztus 9-én 11:25-kor én vagyok egyedül. Én vagyok az egyetlen. És te... te... te elfeljetetted. Pedig megígérted. Megígérted, hogy velem leszel, megígérted, hogyha kell, akkor sírhatok neked/veled, vagy örjönghetek, vagy vigyoroghatok, vagy valami. Megígérted, hogy velem leszel. És baromira nem voltál velem. SŐT! Basszus, azt mondtad, hogy figyelni fogsz rám, azon a napon, azt mondtad, féltesz. Azt mondtad, fontos vagyok neked, azt mondtad, hogy tudod, hogy magányos vagyok, és mondtad, hogy mint barátom, velem leszel. De nem voltál....
- Őőőőőőőőő... oké, tényleg sajnálom. Most megfog jönni, az a bajod?!
- Az a bajom, hogy TE nem felejthetted el... neked nem szabad....
- Ne sírj...
- Nem sírok.
- Ne hazudj.
- Nem hazudok.
- Oké, de értsd már meg... kicsit sok az augusztusi...
- Hát ez a bajom.
- Hogy sok az augusztusi?
- Hogy pontosan egy vagyok a sok közül. Hogy nem jelentek többet, mint a másikak. Hogy én vagyok a második, a százegyedik vagy százkettedik, Hogy sose vagyok senkinél az első, mert én, én bazmeg megértem. Engem lehet, velem lehet. Én nem vagyok egyetlen, mert szép dolog az osztozkodás. Meg ne legyek már irigy, meg önző....
- Vegyél levegőt.
- Veszek.
- Lassabban.
- ...
- Verde, figyelj. Ez is csak egy nap, olyan, mint a többi. Nem ez a nap mutatja meg, hogy ki a barátod, vagy ki nem. Tudod, nem ebben kell mérni. Hidd el, fontos vagy nekem. És még két tucat más embernek is. Sőt, olyanoknak is, akikre nem is gondolsz. És ők is elfelejtették. És nem azért mert tahók, hanem mert nem vagy fenn fészbúkon. Érted, ez egy szar kor, amivel te nem tartasz lépést. De amúgy meg, légy kicsit elnézőbb. Na. Hidd el, szeretünk.
-.....
- Ne bőgj!
-.......
- Na bazd meg
- ......
- Oké, idefigyelj! Én tényleg nem ismerek nálad okosabb nőt. Eszméletlenül okos vagy és mindemelett az egyik legszebb nő akivel valaha találkoztam. Mérhetetlenül nagy szíved van és félelmetesen empatikus vagy. Hatalmas szíved van, amit a hülye ironizálásoddal és a sokszor tüskés viselkedéseddel palástolsz. Kicsit talán túlérzékeny vagy, de ezt van aki észre se veszi, mert díjazatlan oscar díjas színművésznő vagy. Erős vagy. Erősebb, mint bárki akit ismerek. Azt is tudom, hogy miután letesszük a telefont, a jobb kézfejeddel fogod megtörölni az arcod, majd mind két kezed ujjhegyeivel, végül kibontod a hajad, hátracsapod a fejed, megrázod a hajad, mosolyogsz egyet, elkezdesz valami idióta sztoriról beszélni, és tovább lépsz a külvilág számára. Mert szerinted, másoknak nem kell szenvednie, vagy bármi hasonló miattad. És tudom, hogy még napokig össze leszel törve. És én nem tudok rajtad segíteni, mert minit barát veled lehetek, de ez... ez most nem nekem szólt. Ez Apk-nak szólt, mert tuti dolgozott 9-én. Ez SzSz-nek szólt, mert tuti nem veled volt. Ez hugaidnak szólt, mert idén is nagy valószínűséggel csak egy sms-t küldtek. Én is elbasztam. Verde, tényleg fontos vagy nekünk, akik igazából ismerünk. Akik ezt mind mind tudják rólad, amit én most itt elsoroltam. Hidd el, anélkül is gondolnak rád, és szeretnek, hogyha születésnapodon nem jelentkeznek. Ne sírj, jó?
- Nem sírok.
- Megvan már az idióta sztorid?
- Mindjárt.....
- "Van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszed lehűti a lábadat"
-" ..... szájbergyerek kérjél bocsánatot....."
- Elmegyünk inni, igérem.
Jelenlegi cégem, legyen mondjuk Haferschnitzer Kft (Zabhegyező kft). Gondos, pontos, kiszámított, tényleg oda van figyelve mindenre, olyan katonás német rend uralkodik a rendszerben. Kellemesen kiszámítható és tetszetős.
A cégnél szellemi állomány dolgozik, APK "kollegái" és vannak úgy negyed ezrednyien, természetesen pasik, ezért a sok szabályozott folyamaton kívül esik az egységes megjelenés, tehát az öltözködésre nyilván nem lehet szabályokat hozni: háborogna emiatt az önérzetes zabhegyezők lelke. Az illat viszont, az cseles megoldással egységesíthető! Ne essék félreértés, a reggeli kártya lehúzásnál nem áll szembe a Portásbácsi mindenkivel és spricnizi le kölni vízzel. És a szépkártyával se köteleznek szépillat megvásárlására.
Kedves germán kollegáink cselesebb rendszert találtak ki.
Kérem szépen a szisztem az alábbi:
a természet rendjének és módjának megfelelően a kielégített folyadékigény után mint minden humanoidnál, cégünk munkatársainál is beindul a kiválasztási folyamat, és előbb vagy utóbb, de napjában legalább egyszer az alkalmazottak meglátogatják Winston Churchill-t. Ekkor éri a büdös munkást a váratlan csapás, arcon/hátba/nyakon spriccketi a neves politikus ajtajára felszerelet mozgásérzékelővel megáldott szagtalanító szörny, mely ellen védekezni nem, csak és kizárólag elfogadni lehet. A permet kikerülhetetlenül aláhull, és 24 óráig a dolgozón marad.
Mit nekünk azerbajdzsáni birkózó csapat, vagy rendszeres időköz. Kit érdekel puma legújabb parfümje. A Haferschnitzer GmbH-nál olyan összetartó a csapat és annyira jól működő, hogy a kollegák illata is a legmélyebb egyetértésben azonos.
Mindenki egyformán tavaszi virágmező illatú.
A korai sötétedés, mint jelenség az ősz és vele együtt a tél közeledtét jelzi. Most nem fogok rinyálni a nyár gyors elmúlásáról, inkább az ezzel járó feladatok...
Na már most. Meg kellett állapítanom, hogy kicsit kifogytam a ruháimból. Na jó. Nagyon. Főleg a téliekből. Lógnak rajtam a cuccok, mint tehénen a gatya. Alapvetően ennek ugye örülök, de hát el kell mennem új cuccokat venni (szegény, szegény, szegény én) Amit mindenképpen vennem kell:
Nincs elképzelésem, hogy milyet, meg honnan, de kell. Meg tuti nem most fogok venni, mert most minden k.va drága, de elég leharcoltan nézek ki a tavaly ilyenkori cuccaimban. Hm... lehet nem is fogytam, hanem ez csak az öregedéssel automatikusan együtt járó összeaszódás :D
Na szóval, a fenti lista az csak a ruhanemű és a legszükségesebb. Ami viszont nem ruha és mégis kell és muszáj:
Nem, nem voltam hajlandó összeadni, hogy ha még mindenből csak az 1 hónapos szavatossági idős "óccó kici öccá" verziót veszem is hol tartanék anyagiakban.
Hm..és akkor ebben nincs benne semmi, amit úgy igazán igazán szeretnék...
Pfffffffff............. asszem egy ideig nem fogok igazán igazán szeretni semmit....
Amúgy arra gondoltam, hogy megosztom veletek eme fent említett cuccok vásárlási kálváriáját :) Na persze, csak ha a tisztelt olvasó közönség is úgy akarja
(meg aztán hamarosan jön az esküvő, és ugye arról is fogok tuti nyavajogni egy sort)
Én tényleg készítettem magam lelkiekben a mai napra.
Reggel csak felkeltem és csak a saját dolgaimmal foglalkoztam.
Egy csomó vidám dolgot próbáltam felidézni, meg eszembe juttatni, meg örülni már a nem negyven foknak is. Meg a reggeli hideg joghurtomnak, meg úgy mindennek.
Aztán a valóság csak betülemkedett a mesterséges boldogságomban....
A szokásos reggeli gondok, aztán az első munkahelyi konfliktus (amit most úgy érzem, sikerrel abszolváltam), aztán 11:25-kor a tömény sírhatnék.
Az a torok fojtogató érzés, hogy Nagyimék többet nem hívnak már fel ezen a napon. Az az érzés, hogy én már nem várom ezt a napot, mint régen.... És tudjátok miért nem várom/vártam?
Baromira nem azért, mert már megint egy évet beleöregedtem a szokásos semmibe. Hanem mert tényleg nincsenek velem azokat, akiket akarok, hogy ma legyenek velem. Akiknek a vállán most akár ki is bőghetném magam a szokásos öregedős kor para miatt.
Hiányzik:
Tudom, tudom....
Nem vagyok normális. Hát nem is. Szeretet hiányos vagyok. Meg szeretteim hiányos...
Na, nem nyafogok.
Miért van az, hogyha én fáradt vagy ideges, vagy strsszes, vagy szeretet hiányos, vagy boldogtalan, vagy dühös, vagy elnyomott vagy kialvatlan vagy unott vagy nem lelkes vagyok, akkor mindig mindig mindig édességet akarok enni?!
Most mondjuk meg bírnék enni egy egész zacskó rum coco-t... Egy kis nutellás körítéssel.... Tukán madaras haribós gumicukorral desszertnek meg mondjuk toffifit....
- Kit akar?
- Engem.
- Tuti?
- Tuti.
- Ki vagy te?
- Én, te vagyok és te én vagy.
- És szerinte kik vagyunk?
- Honnét tudjam?!
- Tudod te...
- Nem, nem tudom....
- De, de tudod.... Gyerünk, mond ki!
- Mit? Azt, hogy ki vagyok?
- Igen. Azt.
- AZT tudom, hogy ki NEM vagyok, azt nem tudom, ki vagyok.
- Ki nem vagy?
- Nem vagyok az, akibe beleszeretett. Nem vagyok az, aki az életét adta volna érte. Nem vagyok az, akivé akarta, hogy válljak. Nem vagyok az, akit akar.
- Biztos?
- Igen. Nem. De, de, de... biztos.... Én.... megváltoztam....
- És? És a változás rossz?
- Talán...
- Nem, a változás nem rossz. A változás fájdalmas. Vagy esetleg nehéz... de nem rossz. Itt az ideje... Engedd el, lépj tovább.
- Még kell egy utolsó mély lélegzet...
- Ne félj
- De, de, de kurvára félek.
- Ne félj. Fogom a kezed, és veled leszek. Egy részed elveszted, de egy részed visszakapod. Visszakapod az életed. Felnőttél. Fogadd is el. Fogadd el.
- De mi lesz ha....????????
- Nem tudom... Nem tudom, de majd akkor és ott megoldjuk, jó? Most EZT kell megoldani....
- De hogy? hogy tegyem meg? HOGYAN?!?
- Mély levegő... menni fog. Képes vagy rá. KÉPES VAGY RÁ!!!
- Az Égiek velem vannak?
- Az Égiek velünk vannak. A sors mellettünk. A sors mi vagyunk.
- Úúu! - mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani:
- Úúu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.
- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.
Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkaddal? - mondta meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)
- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)
- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.
Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.
Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)
Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)
- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.
- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...
- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...
Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;
(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.
Honnan tudod, hogy megbízhatsz valakiben?
Honnan tudod, hogy számíthatsz rá bármi történjen is?
Honnan tudod, hogy nem csak egyszer egyszer vagy képes ellazulni mellette?
Honnan tudod, hogy holnap is jól fog esni, ha hozzád szól?
Honnan tudod, hogy az "otthon vagyok" érzés nem átmeneti?
Honnan tudod, hogy ő megbízik-e benned?
Honnan tudod, hogy tudja, számíthat rád?
Honnan tudod, hogy tud pihenni melletted, hogy tud önmagam lenni melletted?
Honnan tudod, hogy jól esik neki, ha hozzászólsz?
Honnan tudod, hogy melletted otthon érzi magát?
Lendüljünk egy kicsit tovább ezen a lánybúcsún...
Ugye ha egyszer esküvő, akkor oda ruha is kell. Mivel a hócipőm tele az egésszel, és még multkorában turiztam egy egész jó kis rucit, nem terveztem vagyonokat költeni. Mert minek? De tényleg... Azért, hogy egyszer felvegyem?
Szóval túrtam egy A vonalú, alul kicsi fekete tüllös "habos" rucit, absztrakt kisebb nagyobb fekete, türkiz és bézs pöttyökkel, a ruha alapból pedig tört fehér. Na. Tök jó, tök jó, de hát azért annyira mégse.
Aztán beindultak a zizi bogarak a fejembe, mert hogy bakker, január óta azért küzdök, hogy az esküvőn kurva jól nézzek ki. Azért a sok edzés és azért a diéta. Most tagadhatom, de ez egy nagyon sarkalatos pontja a csokipoci diétának.
Meg a lelkivilágom is változik...
Szóval, elmentem tegnap ruhát venni... és találtam egy cukit. Egy hihetetlenül baromi jót. Sőt, nem is egyet. Amibe beleszerettem, az egy kék fehér pöttyös ruha piros övvel és piros tűzéssel, de ez esküvőre nem volt elég elegáns... Így ami tetszett, és el is tudtam képzeli magamon az megint csak egy A vonalú sötét pink selyem ruha, amin felül egy fekete ilyen áttetsző anyag, a felsője pedig fűzős. Térd alatt ért és csodás volt az esése. De az ára miatt nem mertem megvenni... Így felhívtam az edzőm, mert bíztam benne, hogy talán éppen arra jár. Arra járt. Bejött és megnézte rajtam a rucit, és csak annyit mondott, hogy a ruha szép, de ez nem az igazi Verde...
Majd sorra megmutattam neki a ruhákat, és az egyik, ami nekem annyira nem tetszett... Na abból kért egy számmal kisebbet....
... és azt a ruhát vettem meg. Azóta rágom a körmöm, hogy valóban jobban illik hozzám, ahhoz aki most vagyok, amivé lenni akarok/tam, de hát feszül, meg szoros, meg lehet hogy izéééé.... meg sárga ruhám sose volt még.... és ha csak 1 kiló is visszajön én fel nem veszem azt a ruhát... szóval, most ruha para van.
Fűnek fának küldözgetem a képeket magamról, meg a ruháról, hogy nem e vagyok benne nagyon krinolin, hogy tényleg fel merjem-e venni. Mert nem egy cuki muki csajszika vagyok benne, ha felveszem. Nem vagyok benne aranyos, mint a többiben. Egyáltalán nem vagyok benne aranyos. Sőt inkább kötözött sonka vagyok benne. Azt se tudom miért vettem meg....
Szóval. Csak azért nem teszek fel képet a blogra, hogy ugye krinolin és hogy nem jó, mert azért ide mégse...
... és akkor a ruhapara magával vonzza a kiegészítők hiányát, a cipőmsincset, és a többit...
Mondjuk legalább nem vagyok annyira tahó, mint Torzsa. Hófehér ruhát vett magának az esküvőre. Mikor csendben megjegyeztem, hogy fehérbe talán csak a menyasszonynak kéne lennie..... Erre vett magának egy pirosat, amire meg az Ara mondta, hogy pirosat se kéne, azt se "illik". Erre duzzogva közölte, hogy akkor jó lesz a fekete estélyije.... mire Apk hívta fel a figyelmét, hogy feketébe talán temetésre kéne menni....
- Anyuuuuuuuuu! Nem akarok menni! Anyuuuuuuuuuuu tiltsd meg! Anyuuuuuuuuuuuu hazudd azt hogy beteg vagyok! Anyuuuuuuuuuuu! Könyörgöm ne engedj el! Anyuuuuuuuuuu! Anyuuuuuuuuuu! Anyuuuuuuuuuu!
- Hjajj! Az agyamra mész! Jól fogod érezni magad, röhögd ki őket, tudod milyenek, rázd le magadról, mély levegő, túl fogod élni!
- Anyuuuuuuuu, én nem akarok, nem akarok, nem akarok!
- Most már aztán elég legyen, fejezd be a hisztit. Van egy kis zölddió pálinkám....
- Nyammiiii...
- De csak hogy megnyugodj... De apádnak el ne mond, hogy rád pazarolom!
Így esett, hogy két zölddiólikór után kicsit inkább minden mindegy hangulatban, erőt véve magamon baktattam APK-val a lánybúcsúra, hallgatva a szónoklatát, hogy milyen fontos, hogy viselkedjem azon az estén. És ekkor döntöttem el, hogy hát b.zmeg viselkedni fogok, én leszek a buli lelke, csak azért is megmutatom.
Odaértünk a Menyasszonyékhoz... MÁr a kapu is rózsaszínbe volt csomagolva. A túlontúl csöpögős fogadtatás a jövendőbeli ara részéről még inkább felkavarta gyomrom, ezért mikor az ominózus ki-mit-iszik kérdés elhangzott, akkor csak a nagyon elkerekedő szemeiből gondoltam, hogy lehet, hogy elsőre nem kellett volna javasolnom a jófajta rövidet. De végülis kaptam, nem vonták meg tőlem. Szerencséjükre... mégiscsak a házigazdára nézve szégyen, ha a kedves vendég sutyiban csapolja meg az alkohol készletet....
Mi voltunk az elsők. még segítettem zsíros kenyeret kenni, kitenni az asztalra pár cukimuki rózsaszín díszt, és lassan megérkezett a vendég sereg. Akik valóban nem köszöntek nekem. Mert én alsóbb rendű vagyok, hisz se eljegyezve nem vagyok, se gyerekem nincs, így nekem kellett volna eléjük járulnom. Na azt szexualizálhatták. Töltöttem egy kör pálinkát, a pasik mellettem vevők voltak az ötletre, és hopp eltüntettük. Hmmm.... hát a csajok itt is nagyon megrökönyödve néztek rám....
Ugye mindnek megvolt az indoka, hogy ki miért nem iszik. Mert ugye van aki vezet. Ez korrekt. Bár azért vezet, mert a pasiját kell hazavinni legénybúcsúról. Aztán van aki azért mert anya, aztán van aki terhes még ez az egyetlen tényleg elfogadható és értelmes indok, van aki meg szimplán megveti az alkoholt. Így maradtam én.... Szörnyű feladat egy egész lánybúcsúra szánt alkohol mennyiséget egyes egyedül elpusztítani....
Asztalhoz ültünk, és rögvest kezdődött a csacsogás. A legfőbb téma a terhességi cukorszint mérés volt. Aztán jöttek egyéb borzalmak a szülésről. És ekkor csendben eldöntöttem, hogy én akkor minden egyes elhangzott "ultrahang" szónál iszok kétcentet. Egész sokat sikerült innom. Aztán következett a férjek és urak és parancsolók magasztos dicsőítése. Hmm.... fura, hogy a dicsőítés egyik uriember esetében sem annak segítőkészségéről, szeretetéről vagy egyéb nem pénzben mérhető erényeiről szólt, hanem főként a vagyoni oldalról. Itt csak akkor ittam, amikor Kiöregedett megkérdezte, hogy APK-nak nem-e nehezebb eltartania engem, mert ugye Pest drágább. Itt megbotránkoztattam, mondtam, hogy engem nem tart el, én dolgozok. És erre megkérdezte, hogy de akkor kivezeti a háztartást, mondtam neki hogy én, de be kell segítenie. Esküszöm, prüszkölt egyet. :D
Aztán jött a vacsi, ahol mindenki csak fél adagot evett, mert vigyáz az alakjára, meg nem ettek kenyeret, meg piszkálták a húst. Én meg előrelátóan kibéleltem a bendőm, mert éreztem, hosszú lesz még az este, és valóban, nem ezen az egy estén áll vagy bukik az a plusz 30 kiló. Itt se arattam osztatlan sikert, de mivel nagyon nagyon dícsértem a Menyasszony főztjét végül elnézték nekem a falnánkságom, hogy hát igen... tény, Pesten nincs mit ennie szerencsétlennek....
A következő megpróbáltatás a lányságot lezáró feladatok tömkelege volt. Olyan lelkesen biztattam a Menyasszoynt a banán evésnél, hogy ihajj! "Juujjj, nyaljad, ne harapjad, az fáááj szegény banánnak", és a hölgytársaság pedig csak vihogott, hogy jujj ez a pösti milyen trágár. Ugye ezeknek az lenne a lényege, hogy ha nem sikerülnek a feladatok, a menyasszony iszik.... nyilván sose ivott, sutyiban ittam én helyette... (és közben egyre jobban kikezdtem a saját idegrendszerem azzal, hogy de basszus miért nem teszem helyre ezt a sok libát és miért játszom meg magam... talán itt írtam először a wc-ből sms-t szsznek, hogy tele a púpom)
Aztán előjött az ominzus gyűrűszépség verseny. Itt már kissé italos voltam, és amikor már ezredszer tették fel a kérdést, hogy és az én esküvőm mikor lesz, akkor azt találtam mondani, hogy nem lesz. Mert anélküli is megy minden rendesen. Azt a sok sok jeges tekintetet.... Még a visszaemlékezéstől is megborzongok, így szívmelengetőnek ittam is egyet gyorsan. Na szóval gyűrűk... Szerintem a legszebb gyűrűje Elnyomottnak volt. A többi mind csicsás vagy hivalkodó vagy olyan ki ha ő nem volt. Meg persze a köré kerekített sztori is. És ugye közbe közbe azzal voltam vigasztalva, hogy, ne féljek, majd lesz nekem is... itt a nyelvem fékentartására lezsibbasztottam egy kis kerítés szaggatóval és nem mondtam, hogy nekem is van, és szeritnem az enyém ezerszer szebb az övékénél, sőt a sztorija is sokkal sokkal jobb. De befogtam, kivonultam sms-t írni SzSznek a wc-re....
Aztán átmentünk a fiúk bulijába karaokizni, meg ilyenek. Innentől kezdve a tudatos-én átvette az irányítást, viselkedtem, cuki voltam, és bár nem hajoltam meg a libák előtt, de a buli pörgetésében segítettem. Segítettem felszelni az elengedhetetlen f.sz tortát, vagyis inkább kiosztani, a poharakat mindig tele tartani, sőt, hogy mutassam mekkora tuti a buli, tudatosan felmásztam a vőlegényhez az asztalra egy duett erejéig. Mindehez a lehető legjobb arcot mutatva....
Majd APK egyszercsak az alkohol ködén át hozzám szólt:
- Na milyen a buli, zseniális nem? A csajoknál is ugyanolyan jó volt lent, nem?
- Aha.
- Mesélj milyen volt? Jót mulattatok?
- Őszintén?
- Három szóval?
- Őszintén?
- Persze!
- Kurva szar volt!
Itt kezdetét vette APK nagymonológja arról, hogy nekem semmi és senki nem felel meg, hogy azért nem köszöntek nekem ezek a kedves lányok, mert én ennyire nem vagyok szerethető... Hogy engem senki se szeret, hogy én utálatos vagyok, és nézzek magamba, hogy micsoda egy szörnyeteg vagoyk, hogy képtelen vagyok jólérezni magam.....
Higgadt voltam, lecsillapítottam. És az este további részében elkerültem, de itt már nem kellett nagyon tartani magam, sok már nem volt hátra. Így az álcát fenntartandó kellő mennyiségű alkoholt vettem magamhoz, és amikor APK közölte velem a szakadó esőben, hogy arra se vagyok méltó, hogy hazakísérjen, mert a lányok engem nem szeretnek, akkor megkönnyebbültem, levettem a hülye szorító tornacipőm és a szakadó esőben hazasétáltam a döntésem biztos tudatában....
Ha olyan lennék, amilyen nem vagyok, valahogy így éltem volna meg az egészet:
Jajj, Csajjok! Olyan, de olyan szupcsi lánybúcsúba voltam! Aaaanyira rendi volt a menyasszony, hogy meghívott, pedig nem is szoktunk ám mi együtt soppingolni, meg pletyizni, csakhát APKnak lesz mégiscsak a sógornője... hát de akkoris, milyen édi, nem?
Én annyira, de annyira izgultam már napokkal a buli előtt, hogy csak csudi. De az én drága jó Mamám, látta, hogy milyen izgatottan várom ezt a szupi bulit, ezért hogy kicsit megnyugtasson a féltve őrzött csudiszupi titkos zölddió likőrjéből adott egy kortynyit. Téééényleg csak egy kortynyit, nem ám sokat, mert én ugye nem iszok, meg hát... ez ugye orvosság, jajj, hogy az milyen erős volt, és hogy égette a torkom! Még a könnyem is lecsordult, nem nekem való...
Aztán hipp-hopp teltek múltak a percek APK már jött is értem, hogy menjünk együtt, mert a lány és legénybúcsú eleje és vége az együtt volt ám szervezve. Hát nem csudiszupi ötlet, hogy az utolsó éjszakájukat is együtt tölthetik? Annyira cuki!
A menyasszonyéknál volt a gyülekező, mi csajok ott maradtunk. Kicsit rosszul esett, hogy a többi csajszi még csak köszönni se köszönt, meg semmi, deha azt veszem, hogy mióta nem láttuk már egymást, meg lehet, hogy meg se ismertek, hisz régen szőke és rövid hajú voltam, most meg hosszú vörös.. hát lehet nem? Lehet, hogy csak annyira nem emlékeztek rám, mégis, mi másért nem nyomtak le két cuppanóst?
Mikor a fiúk elmentek, ittunk egy kupica pálinkát, hát jujj attól de kirázott a hideg... nagyon bíztam ám benne, hogy nem kell egész este pálinkázni.
És már jöttek is a szupcsi felcsik! Volt olyan hogy banán evés tejszínhabbal tányérról, jujj az nagyon mókás volt! Szegény Menyasszony, hogy összekente magát mire mindet megette. És értitek mit szinbolizált ez az egész, a banán, meg a minden, ugye éééééééértitek. hihihi.... nagoyn nagyon mókás volt. Aztán volt még kérdés a vőlegényről, meg közös fotó kirakós, elrejtett babaruhák megkeresése, lufira jókívánságok írása és szabadon engedése... Mondjuk a fránya lufik nem akartak felszállni, és hát nekem volt egy mentőötletem, hogy több lufit is kössünk össze, jujj ennek hogy örültek a csajok, hogy mégis tudunk lufit eregetni, annyira romantikus volt, ahogy a sötét éjszakában felszállatak a lufik! Aztán felkocsikáztunk a fiúkhoz.
Mondhatom, szépen nézett már ki a társaság. Annyit, de annyit ittak! APK nagyon örült mikor meglátott. Ölelgetett, megszeretgetett, meg éppen karaokizott, és hát rám tukmált egy kupicácska pálinkát. Pfffff... de nem esett jól.... És hát a sok pia hatására csak eszembe jutott SZSZ, az én lényem sötét oldala... küzdöttem ellene, de muszáj volt írnom neki egy sms-t, hogy mennyire tuti a parti.... De csak ennyit írtam ám neki! Semmi egyebet, még véletlenül se...
A karaoki fantasztikus ötlet volt! Elmondhatatlanul szuper ötlet volt! Annyira, de annyira jó volt! Igaz, a csajok itt fennt sem nagyon barátkoztak velem.. biztos azért mert nekem nem volt gyűrűm... Na igen. Az egyetlen feladat, amibne nem tudtam részt venni az a gyűrű verseny. Kinek milyen gyűrűje van és kinek van romantikusabb sztorija hozzá... Én, én nem tudtam mutatni nekik semmit... Sőt az egyik lány gyűrűjére végülis azt mondtam, hogy hamis, mert ő váltig álította, hogy gyémánt, én meg csendben megjegyeztem, hogy dehát annak a köve nem pattan le. Lehet, ez nem tett jót a népszerűségemnek. Jobb lett volna hallgatnom, akkor biztos befogadtak volna....Így egy kicsit magányos voltam....
Ezt látta is APK, és bizony kicsit mérges lett rám, és elmondta, hogy nem tudja elhinni, hogy engem senki se szeret, és senki se kedvel, és hogy miért vagyok kihúzó?! De aztán lenyugodott, és folytatódott a fergeteges buli, még az asztalon is táncoltam ám! Úgy ám! A vőlegénnyel, bizony ám! Csudiszupi volt!
Aztán a buli végén APK még kicsit mérges volt, ezért nem kísért haza, de nem baj, hisz meglökte rendesen az alkohol, és hát haza találok én egyedül is.Meg ugye esett kicsit az eső is, és olyan jól esett szabadon egy szál zokniban hazasétálni... Nyomta a lábam a sportcipőm....
Hát így is meg lehetett volna élni....Gondolom azért sejtitek, hogy nem egészen így volt a sztori.
Gondolom mindenkinek van legalább egy idióta lánybúcsús élménye, ha máshonnan nem, a tévéből tuti. Vagy egy tucat filmnek témája, esetleg sorozatnak epizódja, mikor egy szereplőnek idióta lánybúcsút szerveznek. Idióta, mert általában kényszeredett, és nagyon nagyon mű... Ez talán azért is lehet így, mert mindig van egy olyan szerencsétlen a bagázsban, mint én voltam, azon az ominózus alkalmon, istenem, hát nem vagyok a "fajtájuk", de buligyilkos se voltam.
Annyit nyafogtam Anyumnak már a bulit megelőző este, és indulás előtt egy jó negyed órával annyira maga alá gyűrt a letargia, hogy előkapta a spejz legsötétebb és legtitkosabb zugából a zölddió likőrjét, és gyorsan megitatott velem kettőt, mert az gyógyszer. Meg az majd segít.... Túlélni. Mert Ő tudj, hogy miféle viperaverembe kényszerültem APK miatt. Na de ennyit rólam, hisz már ismertek, nincs is mit ragoznom ezen.
Ellenben a lánybúcsú egyéb résztvevőiről semmiféle fontos infóval nem rendelkeztek. Szóval lássuk csak:
2gyerekesanya: középsulis volt osztálytárs, akkor neki volt a legjobb melle, és minden pasi belezúgott, de minimum a lábai előtt hevert. Már akkor kijelentette, hogy neki pénzes pasi kell, mert nem fog egy életen át nyomorogni. Tanárok kis kedvence, anyuci kiskedvence, éltanuló, ha amerikában lennénk pompomlány vezér lett volna, az fix. Most pedig egy velem egyidős 165 cm-s tömör gyönyör, akin úgy 30 kiló súlyfelesleg van, de ez ugye nem baj, mert ő szült, ő anya, ő mindenkinél jobban tudja és meg is mondja, mert az ő férje a határon túl dolgozik, igaz, ő maga lediplomázott, dehát a mai gazdasági környezetnek hála, egyetlen percet sem dolgozott. Meg ugye a férj elég gazdag ahhoz, hogy sosenem kelljen melón gondolkodnia. Fontos tudni, hogy végig, végig mindenkinek beszólt mindenről. Már több gyűrűje is van, hisz kapott egy eljegyzésit, egy karikát, és egyet-egyet a gyerekei születésekor.
Terhes: némi übermensch komplexussal megáldva, mert őőő kicsiny falumnak "abból a bizonyos" családjából származik. A teáscsészétől eltartja a kisujját, mert ő arisztokrata, és most megtiszteli a világot azzal, hogy egy életet hoz létre, és igenis mindenki boruljon térdre előtte. Hm... nem volt nagyképű, csak arccal előre nem, csak oldalazva fért be az ajtón. Ő nem baszogatott senkit,hisz a társaság nem volt méltó ahhoz, hogy bárkivel is szóba elegyedjen. A gyűrűjében a kövek a szerelmük záloga, de ezt, mi nem érthetjük. Nem érthetjük, hogy mit jelentenek a kövek a karikagyűrűjében, így ez maradjon az ő titka
A kiöregedett: egy 45-50 körüli nő, tippikus 50es éveiben járó falusi asszonyok gondolkozásával. Sötét volt, mint az éjszaka. Ő akadt fenn azon a leginkább, hogy nekem még se gyűrűm, se gyerekem. És eme őszinte ( és télleg őszinte) döbbenetének az este folyamán többször is hangot adott. Hogy mit keresett ott, na az érdekes.... Az ő gyűrűjét, a párja (aki 24 évvel fiatalabb nála) szóval a párja édesanyjáé volt. Őt annyira szereti a párja, hogy az anyja gyűrűjét adta neki.
Az elnyomott: szintén középsulis osztálytárs. Mindig is kedveltem, mert őszinte egyszerű csaj, akit hatalmas szívvel áldott meg a sors, de sajnos, kicsipicit naiv, ezért folyton elnyomják. Sóvárog már nagyon a gyerekre, de még egész jól kezeli a helyzetet. Férjnél van, de egy egy poén megértése még mindig 5 perc neki. És még mindig hagyja magát elnyomni, főleg 2gyerekesanyának. Semmi különleges nincs a gyűrűjében. Csak gravíroztak, az esküvő dátumát. Csak ennyi.
Szervező1: Tippikus szőkecica csajszi, aki már menyasszony, és akinek a mostani menyasszony fogja szervezni a lánybúcsúját, ezért iparkodott apait-anyait beleadni, hogy majd az ő bulija is sirály legyen. Sokat elmond róla, hogy a rajta lévő ruháinak az ára kb egy havi fizum. Folyton hangoztatta, hogy hová és hogyan mennek nyaralni, vásárolni, és a gyűrű, ami az ujján van, igen értékes és egyedi. Lepattanhatatlan kővel, csak neki tervezték.
Szervező2: tenyeres talpas nálamnál 5 évvel fiatalabb menyecske, aki a falu határán túl még soha nem járt. A szomszéd város is misztikus hely, de tény, hogy jól feltaljálja magát abban az életben, ami engem mindig is feszélyezett. Már már bámulatos könnyedséggel lavíroz a falusi intrikák tajtékos vizein. Nem hordja a gyűrűjét, az esküvő óta kihízta.
Soffőrmenyasszonyok: talán 3-an voltak, vagy nem is tudom. Vihogtak, gyűrűt mutogattak, de mivel nem ismertem őket, és nem is barátkoztam azon az estén, sokat nem tudok róluk mondani. Csak azt, hogy pia nélkül is túl sokat vihogtak. Nem tüntek ki a gyűrűjükkel se. Talán mintha az egyiknek irreálisan picurka lett volna a kő az amúgy elnagyolt karikában. Talán....
Menyasszony: Boldog, hisz elveszi élete szerelme. Boldog, mert a 9 évnyi küzdelme meghozta gyümölcsét. Boldog, elérte, amit akart. Az ára, az mellékes. Senkit nem érdekel, hogy mit adott oda érte, hogy akihez hozzámegy, inkább egy mindenki által elvárt ideál, mint az élete igazi szerelme. Még feldereng előttem egy ködös kép a srácról, aki az igaz szerelme volt. A focistáról, aki nem felelt meg a szülőknek és a becses családnak.... Hmmm... Hallgatok a láthatóról, hogy a Menyasszony egyre igénytelenebb és kövérebb, hogy szépen lassan belecsúnyúl az életébe, és hogy látnom hogy egyetlen célja az életének a gyerek... Nem, nem mondok semmit....
FOLYT. KÖV....
Kissé széthullott mostanság a blogom. Többet rinyáltam, mint amenyit kellett volna, vagy amennyi szükséges. Nem titok mérhetetlenül kétségbe vagyok esve, na de az már egyszer biztos, hogy a helyzeten az ilyen mértékű önsajnáltatás nem segít.
Ismét tudatosan kell összeszednem magam.
A sport jó. Nem szabad abbahagynom, sőt, ha módom nyílik rá, még növelem is az "adagom" közben legalább nem gondolkodom, vagy úgy gondolkodom, hogy az még egész értelmes is.
A jelenlegi helyzetem és lelki állapotom hatalmas önfegyelmet kíván, és most tényleg oda kell tennem magam. Nincs botlás, nincs pardon. De meg kell tudnom megbocsátani magamnak. Ha elcseszek valamit, hát igen... van ilyen, előfordul, hogy az ember nem jól dönt. Viszont, ha megteszi ami tőle tellik, akkor nem szabad, hogy a bűntuda marcangoljon, vagy a sok "milettvolnaha" nyomakodjon a fejembe, Nem szabad. NEM LEHET.
Előre kell nézni, és tervezni kell. Kell az "A" terv, és kell a "B" terv. Sőt, kell egy vészterv is.... Bár... hmm... hétvégén megnéztük az új Batman filmet, (erősen ajánlós), és volt benne egy mondat, amit most nem tudok pontosan idézni, de régi olvasók már hallottak a biztosító kötél, meg a háló nélküli ugrásról nyafogni. Na hát pont ez volt benne a lényeg. Hogy igazából akkor sikerülnek a dolgok, akkor tudja az ember valóban megtenni, ha tudja, hogy az az egyetlen esélye. Ha nincs biztosítás, csak a cél lebeg a szeme előtt...
Van célom. Igenis van célom. Nem kézzel fogható célok, de vannak.
Baromi nehéz lesz, de mostmár oda kell állnom mellé. Meg kell tudnom tenni. Rendezem soraim.
Rendezem soraim, amit azzal kezdek, hogy lesz egy kvázi tematikája a blognak. Kis rendszeresség, és egyéb nyalánkságok. Kevés nyavajgás, némi szatíra, egy csepp gasztró, esetleg ajánlók, és némi irodalom. Rendet kell tennem.
T mínusz 17 év:
-Tudod, miért akarom, hogy te legyél a feleségem?
-Azt akarod, hogy a feleséged legyek?
-Igen, mert te olyan jól tudod az irodalmat, meg a törit. Mindenkinél jobban. Sirályak lennénk minden tanulmányi versenyen.
T mínusz 13 év:
-Ha betöltöd a 18-at megszöktetlek.
-Megszöktetnél?
-El is veszlek. Ha hozzám jössz. Hozzám jönnél?
T mínusz 9 év:
-Az első fizetésemből meseszép gyűrűt veszek neked!
-Szeretlek!
T mínusz 5 év:
-Leszel a feleségem?
-Csak ha nem azért kérded, mert a főztömbe szerettél bele.
-Akkor majd visszatérünk a kérdésre.
T mínusz 4 év.:
-Légy a férjem! Vagy hogy kell megkérni egy pasi kezét.
-....
-?
-Overflow.
T mínusz 3 év:
-Gyere hozzám! Komolyan. Légy a feleségem!
-Nem lehet.
-Mást szeretsz...
-Ahogy te is....
T mínusz 2 év:
-Ideje lenne végre hozzám jönnöd :D
-Kitartó vagy.
-Én legalább TÉNYLEG el akarlak venni. Nem mint a többiek.
-Hol a gyűrű.
- Az nincs.
-Nem gondolod komolyan.
-Igaz...
T mínusz 14 nap:
-Hozzámjössz?
-Hápppppeeeeeeeeeeersze!
T nap:
- Köszönöm. Köszönöm, hogy kitartasz... Tudom, miért vagy németek óta ilyen levert. Főleg a lánybúcsú óta.
-Beszélnünk kell...
-Tudom, tudom, csak hallgas meg.
-Nem, figyelj! Gondjaink vannak komoly gondok....
-Mindent megoldunk, kérlek.
-Könyörgöm, hallgass meg!
-Figyelj, tudom, hogy az a baj, hogy én még nem, hogy én nem...
-Ne! Ne!! Beszélnünk kell, komolyan, kérlek....
-Azt akarom hogy a feleségem légy!
FOLYT. KÖV. ....
Helló,Már két napja veled álmodok. Valami rosszat csináltam és rámküldtél valami átkot? Többnyire valamilyen hegyes tárggyal igyekszel lukakat fúrni a gyomorszájam környékén. Elég ilyesztő vagy hilti fúrógéppel :D.majd egyeztessünk, nem bírom a woodoo-tCsoki
- Basszus, láttad, hogy kinyírta?! Láttad????!
- Ja. De most mit hisztizel?
- Hát de kinyírta! Megölte, meggyilkolta, pffff... ez.... uhhhh....
- Önvédelem volt.
- Dehát, dehát a pasi akit.....
- Na ne már. Azt ne mond, hogy nem tennéd meg.
- Mit? Hogy önvédelemből embert öljek?
- Ja.
- Hm... Igaz, valószínűleg megtenném.
- Ugyanmár.... Az én kezem még a ravaszon lenne, és vacilálnék, hogy tényleg meg kellene-e tennem, hiába tudnám, hogy nincs más út. Én még gondolkodnék, hogy lőjek-e. De a gondolat végére se érnék, nálad már füstölögne a pisztoly.
- Nem vagyok hidegvérű.
- De simán megtennéd, nem igaz?
- De, igen, simán. Miért? Ez baj?
- Nem. Csak kicsit ijesztő. De azért jó, hogy képes vagy eltökélt lenni, ha kell. És ha kell, kevesebbet vacilálsz ezen. Ne vágj ilyen képet. Ez jó, csak ijesztő vagy.
A teszt a következő:
...álmaid netovábbja pasival kerülsz egy szigetre, de tényleg az a pasi, aki.. értitek....
Na szóval, ha 40%-os esély van arra, hogy kiderülne, ha lenne egy kis etyepetye vele, akkor lenne vele etyepetye?
(nyilván nem azonnal, hanem mondjuk 1 hónap elteltével, de ne szofisztikáljuk túl a kérdést)
Baromi kíváncsi vagyok! :D
... azzal kezdődik, hogy a futás miatt hajnali 5re felhúzott vekkert nyugodt szívvel lenyomhattam, mert zuhogott az eső.
És egy ilyen cikkel folytatódik:
Ami azt jelentené, hogy pár nap és elérem a legszexisebb koromat, de utána meg nem kell csüggednem, mert végre magabiztos leszek?! :D
(nem, ez még mindig nem a lánybúcsús összefoglaló, az készül)
Oké, oké, nem volt elég időm mostanában edzegetni... Mondjuk az utóbbi két hétben. Igaz, azért eljártam, csak hát, nem volt meg a heti 4 alkalom. Meg a jövés menés miatt a diétát se tudtam úgy tartani, ahogy kellett volna....
És ezek voltak a kifogások.
Tegnap APK-val megnézegettük a "bulis" képeket. És legszívesebben elbőgtem volna magam. Volt egy kép rólam.... Olyan teljes alakos szerű...
A küzdelmemimnek a csokiról való lemondásomnak írmagja sincs a képen. Ugyanaz a dagadt kövér önmagát meghazudtoló disznó néz vissza. Egyszerűen semmit nem fogytam. Ponsotan ugyanúgy nézek ki.
És ez kétségbe ejt. Mert bakker most már az oly annyira mélyen gyűlölt futást is "örömmel" vállalom, és el is fogok menni minden reggel futni, ki a hülye Margitszigetre, de azért na... Kicsi pici eredménye, látványossága igazán igazán lehetne...
Oké, szigorúbban kell fognom magam. Hétvégén sincs szénhidrát. Kicsike se. Csoki sincs, még vasárnap se. És igen, alkohol sincs/lesz továbbra se. Még 3 hét a hülye esküvőig. Addig még muszáj muszáj muszáj fogynom...
Nem nézhetek ki úgy, mint most... egy endékás úszónő és mislen baba zabi szerelemgyereke....
(annyit fogok futni, edzeni, izzadni, mint ez a feka:)
"Ha egyszerre két embert szeretsz, akkor válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba"
Johnny Deep
Oké, oké még adós vagyok egy bejegyzéssel és valóban ez nem az a bejegyzés lesz, amit ígértem. És igyekszem nem lelőni a poénját a szülinapi meglepimnek.
Na szóval. A fent említett mondatot Paragrafus úgy egy hónapja vagy még több, mondta nekem először. És igazából igazat is adtam neki, aztán minden elhatározásom ellenére csak csak befurta magát a hétvégén többször is a kicsiny agyamba. És félrészeg leánybúcsús állapotomba sikerült is ezt a tanácsot adnom egy már boldogházasvagyokkétgyerekkel-nek. Nem aratott osztatlan sikert, mint ahogy még egy csomó beszólásom sem.
De vissza a mondathoz. A fősulin kicsit tanultam hapichológiát, az oktató Tanár Úr, mindig elmondta, hogy az okos és intelligens embereknek sokkal nehezebb boldognak lenni, mert náluk zseniálisabban senki nem gyárt kifogásokat, érveket és ellenérveket, és sok esetben olyan mérhetetlenül nagy a meggyőző erejük, hogy elfeledkeznek a sok blabla mellett az igazán lényeges dolgokról, azokról amiért érdemes utolsó vérig küzdeni, vagy éppen mindent feladni... És sok sikert kívánt ahhoz, hogy felismerjük magunkban ezt az okoskodót, majd jótanácsként, az utolsó órán azt mondta, hogy társ mellett nem véletlenül lesz szerelmes az ember. Mert hogy fizikailag megkíván valakit, az biológia, de a szerelem, az jel, erre figyeljünk. Vegyük észre, és ismerjük ki az okokodót.... kicsit talán ez is passzol a mondatunkhoz....
És most megint időbeni ugrás. Fetrengtem tegnap Kézműves mellett, és kicsit nyafogtam is neki, mire nagy bölcsen ezt mondta:
...zsák a foltját. Minden zsáknak egy igazi foltja van. Lehet persze nem oda valóval is betömni félig meddig a lukakat, de akkor rés marad és kifolyik mellette a lényeges cucc. És akkor se a zsáknak nem jó se a foltnak... Most komolyan, úgy gondolod, Ő a te igazi foltod?!....
Tőle ez tényleg szokatlan bölcselkedés...
Majd ma reggel bekapcsolom a gépet, és mit látok Sangelnél?
Én nem mondom, hogy a döntésem meghozatala után mindenki ezzel traktál, de azért komolyan mindenki ezzel traktál.
Ha ez segítség, akkor köszönöm szépen. Ha figyelmeztetés, akkor is. Asszem az égiek most itt vannak, és tuszkolnak valamerre....
Aztán igérem, a következő bejegyzés már fikázós lánybúcsúztatós lesz
Most így kora hajnalba, azaz délelőtt 11 órakor a szatirikusan poénos lánybúcsú leírás elmarad. Lesz majd, csak nem most.
Kicsit túl sokat sikeredett innom. Mondjuk pontosan 10-el többet az utolsó utáninál. Hogy miért? Mert csak így tudtam elviselni. Igen, igen gyenge vagyok.
Nyilván nem hajtottam fejet 10 liba véleménye előtt, de ahhoz, hogy intelligensen szembe menjek velük, vagy hogy csak rájuk hagyjam...
Ha nem lennék ennyire határozottan a "deénmégakkorseakarokférjhezmenni" elv mellett, akkor még szarabbul éreztem volna maga. Rajtam kívül minden csajnak gyűrű volt az ujján, kicsi cuki gyerekek képeit hordozzák a pénztárcájukba, nem isznak, mert anyákfeleségekmenyasszonyoksoffőrök, és a legdurvább körömlakk szín az átlátszó volt. (nyilván az enyém vörös) És persze mind mind kurvára boldog kifelé.... Azért kifelé, és azért hihetően, mert mondjuk náluk mélyebb szint nincs is, csak a felülső egy, oké oké, nem szólom le őket.
De az én eszméimmel és mentalitásommal állni a sarat, majd lélekben kicsit megtörni, amikor mind mind a hülye gyűrűjüket mutogatta, és vígasztalni kezdtek, hogy majd én is biztos kapok valami csodaszépet.... addigra is ittam, de itt kezdtem el inni erősen, mert van nekem gyűrűm, de nem hordom, tudom, hogy mit akarok, de nem teszem, és kellhettem én, de nem igazából. És most kis önsajnáltatás: mert az igazi Verde nem kell senkinek...
És bizony addig addig ittam, míg végül olyan 5 óra körül egyedül az esőben zokniban sétáltam haza... Még most is szédelgek, még most is kevéske a vér az alkoholomban, ugyhogy a vicces, anyázós fikázós lánybúcsút fricskázó posztra még kicsit várni kell, most kicsipicit önsajnáltam.
