Még télen, a legnagyobb szenvedések közepett beszéltük meg Paragrafussal, hogy idén együtt tenger és nyaralás pasik nélkül.

A hétvégén összejött. (igen, igen, tuuudom, ez már a második ezen a nyáron)

A készülődésnél nem csak az Volt a para, hogy milyen bikinit dobjak be a kétezer faktoros naptej mellé, hanem hogy életemben nem vezettem ennyit egyhuzamba, és mint tudjátok nem vezetek túlságosan régóta. Nyomott a gondolat. NA! Igazából annyira nem is tudam ráhangoldóni a nyaralásra, mert csak a sok sok óra vezetés, meg a még több elmaradt meló lebegett a szemem előtt.

De a végcélhoz közeledve a serpentinákon kanyarogva már határozottan úgy vigyorogtam mint az első repcsis felszálláskor. Majd egy visszagurulós hegymenetes 90fokos lejtős kézifékes elindulás után kifeküdtünk a partra, mint két döglött hal, én aludtam, (gondolom Paragrafus is), aztán séta, aztán kaja, aztán alvás, aztán felkelés és a teljes szombat végighenyélése a parton ahol halat akartunk enni, de az árus hamburgert kínált inkább, aztán döglődés aztán este séta éjszakai part, és villámok és vihar, és hihetetlen kegyes időjárás, mert vasárnap szakadt az eső. Ami elhozta az egész utazás mélypontját is számomra, mert zsakadó esőben olajszintet mérni ráadásul rosszul mert a nívó pálcát oda akartam dugdosni ahová egyébként az olajat öntik és akkor aza  kupak belesett a kocsiba az eső meg zuhogott én meg másztam a kocsi alatt aztán meglett aztán még egyszer beleesett, mire jött a segítség, hogy nem is úgy kell olajat mérni......

Meg ugye milyen jó hogy Verda alacsony fogyasztású de azért a határon kigyulladt a benzinkifogyott lámpa és sehol egy kút, így kábé mikor megláttuk az első innát, Volt akkora az örömünk Paragrafussal mint mikor a tengerbe dugtuk a lábunk ujjainak begyeinek elejét (amugy rohadt hideg Volt)

Szóval nagyon nagyon tuti Volt. Nagyon csajjos, nagyon dumálós, nagyon lélekgyógyítós, nagyon pihenős és nagyon élvezős. Még pózolós képek is születtek. Pedig én olyat nem szoktam. Mert randa vagyok, kövér és nem fotogén.  :D

Ja! És majdnem szervkereskedők is lettünk, mert az utazási irodás kiccsaj elkísért minket a szállásra, Amin meglepődtünk, hogy most ő télleg nem fél, pedig el is rabolhatnánk.....

- Én vinném a fejét, tiéd a lába...

- Akkor pont a lényeget hagynánk itt.

- Gondoltam én emelem a fejénél, te meg a lábánál...

- Ja, hogy nem levágni akartad?

Valahogy kívülről nézve kellene ezt most megosztanom veletek....

Adott a hulla fáradt főhősnő, aki sok teljes napon át elviselte a szülői rohamosztagot.  Kucorog a kanapén és hagyja, hogy újdonsült barát (lowrider) kezébe nyomja a sokadik pohár bort is és élvezi, hogy elengedheti magát, és folyhat belőle a szó. Sok hülyeséget hord össze, többet a kelleténél. Vigyorog és panaszkodik, mint úgy általában a bridzsitjónoszok.....

Az újdonsült barát, aki érthetelen okokból mindig ott van és mindig segít és mindig minden, valamiért az összehordott hülyeségekre kiakad, fennakad, és visszavág. És mondja mondja ami a lelkét nyomja és a csőrét bizergálja főhősnőkkel kapcsolatban, majd egyszercsak....

- Idefigyelj Verde, én imádlak, SZERETLEK

idő megáll, levegő megfagy, egy rémült szempár fürkészi az elkerekedettet, mert valami kicsúszott, aminek nem lett volna szabad. Lélegzetvétel megszűnik, szív torokban dobog, mert mit kell ilyenkor tenni? Mit kell ilyenkor mondani?

- Tényleg szeretlek

és újdonsült barát  magához vonja főhősnőt, mozdulatlanságig szorítja, ajkai mohón keresik főhősnőjét, és nagyon hosszan és nagyon szenvedélyesen megcsókolja....

Kézből boros pohár kiesik, széttörik, a bor szétfolyik....

És főhősnő romokban hever......

Az én két nagyon nagy és annál is nagyobb öntudattal rendelkező húgom a hétvégén ugye mindenképpen egyedül maradt.

Kézműves ugye 25. Plázacica meg 23. Mármint éves. Így évszámaiknak megfelelően Kézműves csak napi 3szor hívta Anyut és 1szer Aput, míg Plázacica 5ször Anyut és 2szer Aput.

Amúgy önállóak. De tényleg.

(releváns kérdés: melyik boltba vegyek kenyeret? mikor adjak enni a nyusziknak? hol a konyharuha? minden ajtót be kell zárni éjjelre? ha hűtő nyitva marad kidobják az összes kaját? ésatöbi...)

Atya ég! Én már 10 éve eljöttem otthonról....

És mély levegő és szünet. Mert ez egyben ugye azt is jelenti, hogy 10 évet öregedtünk a család dinamika változik és minden egyéb f.szság....

Jó, de mérhetetlenül fárasztó Volt az én édes drága szüleimmel. Mókás és helyenként bosszantó.Összeségében persze jó Volt.

A legrosszabb rész, amikor a fiatal párok és házaspárok életmódját feszegették. Hogy azok biztos így meg úgy élnek, meg azoknak biztos nincs lapos tévéje meg az öregeknek, meg azoknak jó a kis kiszerelésű kaja.... öhm... és mi van az egyedül álló 30asokkal? Jaaaa.... hat jóvan.... Meg ugye a múlt idézgetés a "lánykorodban...", miért most mi vagyok? Asszony? Özvegy? Elvált?!

A legjobbak meg a tipikus idegen városban idegen környezetben csetléseik botlásaik. Pölö, mikor megérkeztek hajnali hatkor, Anyu elrikkantotta magát, hogy Aptyuk mi a kapucsengője? A lakásban benn hallottam. Meg szerintem még 500an rajtam kívül :) Mikor meg mondtam, hogy picit csendesebben, értetlenül néztek rám, hogy mér' még alszanak?

Az se Volt utolsó mikor sétáltunk a Margitszigetről hazafelé:

Anyu: Hm... Akkor most megyünk Pestre?

V: Nem, Budára. Megyünk haza.

Anyu: Akkor eddig Pesten voltunk?

V: Nem, a Margitszigeten voltunk.

Anyu: És az kihez tartozik? Az Pest, vagy Buda.

V: A kérdés jogos, de az a Margitsziget. Tudod se ez, se az. Sziget.

Anyu: Aha... Akkor te nem is pesti vagy!!!

Apu: Már hogyne lenne pesti! Hát szerinted hol vagyunk? Szegeden?

- Te régen is így rángattad a váltót? ... ezen a sárgán még átférsz... miért erre mész..... fééékez!!! ...jajja...jajjja.jjjjjajjj... mit csinálsz?! Oké! Te vezetsz, befogtam. Bocs....

......

- Mégis szerinted ki vezet jól?

- Aki együtt él a forgalommal. Érted, indoklatlanul nem fékez, nem tart fenn másokat, halad, figyel, ilyesmi.

- Szerintem meg az, aki nem okoz balesetet.

- Azt be is mákolhatod.

- Mondja az, akit azért fuvaroznak, mert éppen lakatosnál van a kocsija.....

ha úgy kellsz fel reggel hogy egy nem akarsz ott lenni ahol vagy mert hiányzik a régi...

mert régen tudtad ki mellett ébredsz, tudtad, hogy hová mész haza, tudtad, hogy az esti programot a menetrend szerinti veszekedést. tisztában voltál vele, hogy kihez menekülhetsz és ki után sóvároghatsz, és hogy ő válaszol...

most nem tudod, hol ébredsz, idegen az ágy, hiányzik mellőlled, mert nem így tervezted... azt hitted.... letisztul... de nem tisztul... zavaros. csak nálam zavaros... más érti.. Ő tudja. én elvesztem

és bár milyen jófej akarok lenni, irigykedve nézem a barátokat, barátnőket akiknek most minden az esküvőikről, és gyerekeikről szól....

basszus....

elpazarolt múlt, bizonytalan jövő....

állítólag normális, ha néha megborulok....

állítólag....

Legyen bármilyen nehéz napod, legyen akármilyen fárasztó periódusod akrámilyen véghajrája, eszedbe se jusson frissen krémezett kézzel frissítésként az ébbere vakolt szemeid megdörzsölni.

Főleg ne egy több nagyfejessel történő megbeszélés előtt 5 perccel....

ÉS NE KEZD ERRŐL BLOGBEJEGYZÉST ÍRNI, MERT ELKÉSETT VÁMPÍR LESZEL!!!!

A szülinapi ajándékok tárgyiasult formai megjelenése minden esetben mutatja a kor előre haladtát.

Valószínűsítem, hogy 10 évesen megsértődtem volna, ha ruhát Kapok, amiért 20 évesen rajongtam. 20 évesen minden "hasznos" dolgot a francba kívántam, és most, így az utolsó huszasomkor baromira örültem a fagyasztott grill csirkének...

Az ember attól ember, hogy rengeteg rossz döntést hoz. Mármint persze adott pillanatban talál igazolást és.... Na jó, hagyjuk. Lehetnék itt fennkölt, meg kóelhóji, de baromira nem akarok.

A helyzet az, hogy Kézműves pasija egy f.sz. A jelenlegi személyiségéhez hozzájárult, hogy az anyja egy címeres és több különdíjat is elnyert k.va, ami persze nem gond, hiszen szép ősi mesterség ez, de mindemellett kiforgatta a saját családját a vagyonából, a fiait kihasználja, akik ennek következtében alkoholisták és nőgyűlölők lettek. Összegezve, húgom szépen lassan azt az utat fogja bejárni mint én, csak nekem Apk-val annyiban Volt szerencsés, hogy emberileg ezerszer felette állt Kézműves pasijának.

De nem is ez a lényeg... Hanem az, hogy egyetlen családot se ismerek, ami "normális" lenne. Mindenhol vannak hülyék, mocskok, szarkeverők és a többi.... A képlet kurva bonyolult. De ilyen ez, nincs ezzel gond. A probléma ott kezdődik, ha ez nem marad családon belül, ha ez kiteregetsére kerül valamiféle képzelt sértettség miatt, és meggondolatlanul olyan dolgokat kiabálunk a világba, amivel a család szerkezetének árthatunk. Kézműves pasija ezt tette, és nagyon nagyon nagyon túl lőtt a célon. Az hogy, Apk-nak miket hord össze... hat azt sajnálom, de ő meg talán van annyira okos, hogy tudja, fele se igaz. Bár az már a múlt, és most is csak azért gondolkodom így, mert a srác sok olyan kamut hordhat össze, amit ő hajlandó lehet elhinni, és azzal saját magának fájdalmat okozni.

Bocs... egész éjjel ezen a kölkön gondolkodtam. HOgy lehetne e vele valamit kezdeni. De igazából nem. És csak a gondolataimba is beleférkőzik, hogy az otthont ő most pokollá tette, mert jár a szája feleslegesen és rossz embereknek ferdít rosszabbul....

A poszt kicsit szét esett.... Szét esett, mert utálom, ha anyukám sír. A gondolatot is gyűlölöm, hogy egy ilyen ostoba meggondolatlan tahó kölök bántotta és bánatot okozott neki. Meg Húgomnak. Sőt húgaimnak. És Apk-nak, akinek most leginkább gyógyulnia kellene...

Nem tudom, mit lehetne tenni ellene, vagy hogy lehetne őt kivédeni... fogalmam sincs....

2013.08.09. 00:01 perc:

A legérzékenyebb és legemberibb legbarátomnak tanulva a múltból azonnal egy füled érjen bokáig esemes,tudom, idén annyira nem lesz szar, mert fejre állítottad a világod  Vagyis helyre.

Egy éve ilyenkor elmondhatatlanul szar Volt.

És most?

Szabit akartam kivenni mára, de nem lehetett. Így reggel hatkor úgy nyomtam le a telefont, hogy nem is emlékszem. Háromnegyed hétkor kvázi magamtól keltem, mosolyogtam Csoki sms-én, kimásztam az ágyamból, csináltam egy kapucsínót és leültem reggelizni a konyhámban. Az ablakom nyitva, a levegő még friss Volt, és szívtam magamba a frissen öntözött virágok illatát, mert a szomszéd nénim éppen locsolt.

Mély levegő.

Nem Volt bennem az érzés, mint egy éve, hogy ennek jó napnak kell lennie. Minek? Elég csak sandán hátra néznem. Van egy melóm, tucatnyi kihívással, de elmondhatom, hogy itt megbecsülnek, és szeretnek. Vettem egy lakást, meg persze szerelem gyermekem valentinnapján - Verdát. És érzelmileg pedig csendben békét kötök magammal. Szépen lassan.

Nagy valószínűséggel a kompolett családom elfelejtette, hogy ma van a szülinapom. Mert ha reggel nem írnak, már nem is fognak. Sőt, szinte látom anyum fejét, ahogy délután egy jesszus!aveeerde kisértében kapkod a telóért és riadóztat mindenkit :D

SzSz. SzSz tavaly is elfelejtete, idén meg nyaral. Krumplibogárral... Mondhatnám, hogy VELEM kellene nyaralnia, de igazából én nem kaptam szabit, neki meg lelke rajta ;) amúgyis, hiába hiányzik, ő az a "fajta torta szelet, ami hosszantart, sok eperrel, de maga akaratából lesz szelet"

De mi a fenének vetek itt számot? Ilyen hülyeségekkel? Hiszen "mindenki bizonyított", hogy mennyire vagyok fontos. nem kell ide köszöntgetés, a tettek többet érnek. Mert most hagytam is, hogy tegyenek értem.

Jó lesz ez.  :)

Az éjszakai biztonsági őr panaszkodott az őt váltónak, hogy miattam nem tudott aludni. Az őt felváltó azonnal felhívta a főnökét, hogy bepanaszoljon, hogy miattam nem lehetett aludni, akarom mondani a munkájukat végezni éjjel. Így a biztonsági cég főnök felhívta az én főnököm, hogy tisztában van-e ténnyel, hogy rebellis munkavállalók hajnali fél négykor járnak haza munkából, mert addig dolgoznak, és hogy ilyen többet elő ne forduljon.

Ennek következményeként mire beértem a főnököm főzött nekem kávét, rendelt nekem reggelit, és bocsánatkérő mosollyal mondta, hogy akkor két napi szabadság, ha ez így nekem is rendben...

Hinnétek? Dolgozom... Egy szál melltartóban ülök a negyvenfokos irodában (igen, pontosan negyed egy van itt is, IGEN éjjel negyed egy), nem tudok ablakot nyitni, mert berajzik millió áttetsző testű bogár, és dolgozok. Mert évet zárok... igazából lényegtelen.

Csak így, az ötödik éccakai kávézás közben felmerülnek gondolatok....

beötlik, hogy bizony hiányzik APK. Hiányzik az ismerős test, ami olyan Volt, mintha az enyém lenne. Amit úgy ismertem és helyenként jobban szerettem, mint a sajátom. Hiányzik a puha, meleg keze. A szép szempillája. a finom illata, a pocakja, és az a sanda félmosolya. Aztán mikor már már piedesztára emelném, eszembe jut az utolsó időszak, mikor minden reggel sírva mentem el otthonról, ahogy az ominózus bőröndös estén ül a gépe előtt és csak mondja, mondja, mondja..... egy semmiséget, egy apróságot... az utolsó cseppett. És az utolsó csepp utáni erőlködést. Az a két nap.... a pokol... ahogy végül bevágódom Verdába, ő még a kocsi ajtó után kap, de addigra én már lezárom, az ajtót is. Az ajtózár kattanásának a hangja.....

És aztán az, ami most van. Amit még nem tudtam felfogni.

SzSz, és a viszonyunk. Ahogy formálódik és kitisztul.

A lakás. Az én lakásom. Az otthonom...

Lowrider, és minden amit tőle tanulok, mint egy jól nevelet kisdiák. Tágra nyílt szemkell nézem, hogy ILYEN is lehet egy világ, ÍGY is viselkedhet egy férfi....  még Sem vagyok szerelmes.

Végül pedig én. Én, ez a változó gondolkodás módú napról napra felnövő nő. Egy formálódás alatt álló lélek, akit néha döbbenten figyelek, hogy milyen gondolatai meglátásai véleményei és tettei vannak. Más. Még nem tudom megfogalmazni, hogy miben. De más.

Valaki felelősségteljesebb, komplexebb személy.

Tetszik.

És örülök, hogy végre megismerhetem.

tegnap este pakoltam, rosé fröccsöt iszogattam és a beépített szépségen vigyorogtam. A munka életem minden terén rengeteg, a forrásaim pedig minden tekintetben a nullához közelítenek. Anyagi, lelki, ember, fizikai... minden...

Épp pontokba gyűjtöttem Viberen a teendőimet Lowridernek, és panaszkodtam a "kevésségemről", amikor megkérdzete, hogy  befejeztem-e, mert "számomora tudod milyen vagy,??!"

• gyönyörű
• okos
• vicces
• lehet veled jókat beszélgetni
• vad
• szenvedélyes
• hebrencs
• szétszórt
• csapongó
• komoly
• házias
• néha lökött
• Érzékeny
• Nagyszívű
• Keményfenekű :D
• Beszédes
• Félénk
• Harcias
• Hedonista
• állatbarát
• .... és mindezek ellenére csak állsz az ajtóban és csöndben vagy.

 Hát mit lehet erre mondani? És mit kell erre reagálni?

Van-e annál nagyobb öröm, ha minden a helyére kerül? Érheti-e az újonnan költözőt nagyobb boldogság annál, mint Sem az, hogy végre tudja, hogy minek hol a helye?

Ez a mennyei béke szállt meg, miközben tegnap este egy szál bugyiban boroztam a huzattalan és párna nélküli, de idegen takaróval borított ágyamon. Mert igen, lett megoldás. Mindennek lett helye.

Minekutána semmit nem találtam meg, főleg a fehér melltartóim a céges egyeninghez (céges ing se leledzett sehol), és elérhető konyhai eszköz a pohár Volt, étel gyanánt , meg csak Alkohol van a hűtőmben, így bevillant a zseniális ötlet, hogy miként fogom tudni biztosan, hogy mit merre és hol találok. A mód, hogy mindennek meglegyen a helye egyetlen szempillantás alatt kivitelezhető egyszerű Rutin művelet.

Felettébb egyszerű és lényegre törő....

Minden ki nem bontott dobozt és zsákot begyűjtöttem a nappali közepébe, a ruhákat kiborítottam, csinos halmot képezve, a félig kinyitott dobozokat összeöntöttem, az üresek meg az erkélyen végezték.

Fixre van mindennek helye.

Minden kérdéses dolog fellelhető a nappali közepén.

A teleszkópos zuhanyfüggöny tartó egy zseinális találmány. Könnyen felreszelhető, még szingli nőként is. Csak ajánlani tudom.

Ahogy azt is, hogy a mielőtt tökig kihúzzátok, csak kábéra nézzétek meg, hogy milyen hosszú kell, mert egy egész órás fáradtságos szarrá izzadós meló vége lehet hogy visszanyomakodd egy kisebb méretre. És ha ezzel megvagy, és beállítod... ÉS eddig nem nézted meg, hogy a függöny karikád pöccintős vagy ráhúzós, akkor elszexualizáltad, szedheted le és kezdheted előről.....

A nagy kapkodás közepette egy gyorsan lezavarható ebédet beszéltünk meg Csokival. Szokott hely, szokott asztal, érkező Csoki körbenéz, majd leül egy másik asztalhoz. Rá kellett írnom Viberen, hogy na hat hellóóóó!!!!

- Bocs, meg se ismertelek.

- Ennyit híztam?!

- ??? Nem. Hülye. Azt nálad ugyse látja senki, mert a melleid nézik. A hajad.

- A hajam?!

- Ja.

- ?

- Mióta vagy vörös?

- Úgy másfél éve.....

- Szivatsz...!!!!!

Igazából ki van készülve az esküvő meg a melója miatt. Meghalni sincs se ideje, bár kedve az van. Jól mutatja, hogy a virslis lecsó majszolása közben, minek alatt fő témánk a zűrös-nem-jelenik-meg-az-esküvőn-családj és az én lakásom vot a téma, egyszer csak úgy, a semmiből megszólalt:

- Hát tudod, csak májat ne kelljen operálnom soha. Mert az tele van kapillárisokkal, és érted, befeketedik a vér, és ennyi. Bazmeg, az pont olyan halálos mint a szívlövés. Csak lassabb. Sose akarok májat operálni.

Halkan megjegyzem, szerény személye is közgazdász, és bármiféle vértől rosszul van..... Kicsit kivan a lelkem...

Ha már a teljesen antiszoc bérszámfejtőnk is megjegyzi telefonon keresztül. hogy mennyire elcsigázott a hangom, akkor mindenképpen rám fér az alvás.  

Apropo, érdekes kérdés, hogy egy antiszociális ember hogy mehet bérszámfejtőnek. Vagy a bérszámfejtéstől lesz valaki antiszoc? Végülis minden rajta csapódik le.

Elaludtam. Nem keltem fel, hogy munkába menjek. Ennyi. Nagyon durván elaludtam.

Szombat délután mentem átvenni a lakásom kulcsait, a legnagyobb dugóban (drága F1), a legnagyobb hőségben. Előttem a Corvin mozinál tötyörögtek a lámpánál, lassan indultam, mert csak úgy lehetett, de hát nem Belém rongyolt egy mercis apucipici fia?!

Lökhárító ripittya....

Mondom a drága arany bogárnak, hogy mi legyen, megegyezünk?! Mire a cukorborsó mondja, hogy persze, ad egy tizest. Szemem elkerekedik. Hogy az kicsit kevés. Erre fitymálva közli, hogy EZ EGY RÉGI KIS VACAK autó, többet nem ér. (Anyukád, az a prosti). Higgadtan reagálom, hogy akkor betét lap, mire ő... nem. Rendőrt kell hívni. (Okés, bazzzmeg, a te hibád!)

Negyven fokba, dugót csinálva a körúton három órát ültem a rendőrre várva....

És akkor jöjjön a pojén:

Mivel rendőr, ezért szonda, mondja jófej rendőr, hogy két centiről fujjam meg.... De én amikor meglátam azt a koszos kis csőrös dobozt másra se gondoltam (és semmit se hallottam) csak hogy azt nekem a számba kell venni, így logikus Volt a kétségbe esett kérdésem:

- Most ezt kapjam be?!!??

- Magának a két centiről fujja meg, az azt jelenti, hogy kapja be?! Érdekes értelmezés.

:D :D :D

Valaki módszeresen végig olvassa elejétől végéig a blogom.

A paranoiám azt mondatja, rátalált valami ismerős, a francba.

A naiv gyermeki énem, sikongv ujjong, hogy egy híres kiadó veszi éppen górcső alá irományaim, beleszeret, és kiadja könyvben...

A realitás meg talán annyi, hogy valaki idetévedt, és rajtafelejtetette az ujját az enteren.

Minden esetre, nem bánom, ha kommentelsz Kedves Idegen, mert nagyon szexualizálja a csőröm, hogy ki lehetsz ;)

Az autó beljesének tisztántartás több okból is kívánatos, ha szingli nőként tengeti az ember leánya tétova mindennapjait. Többek között az autó egy lehetséges szextetthely, amely képet ad adott hímneműeknek a megkívánt női egyedről.

Így kissé kínossá tud válni, hogy a kesztyű tartóból tényleg kipottyan egy kesztyű, hogy a túlélő pogácsa morzsái díszitik az amúgy szép új gumiszőnyeget, hogy a nagy drámás szakítások után akad néhol még pár telekönnyelt pézsé, valamint a forráspontra melegedett serikók Sem túl mutatós az anyós ülésen.

Persze ez tényleg csak akkor kínos, ha az igéző szürke szemű-jegygyűrűtlen-jóillatú-magas-inteligens-kedves -kellemes beszélgető Partner-egy hétig együtt dolgozunk -77es évjáratú-tanácsadó sráccal megy ki az ember lánya ebédelni és kellemesen fagylaltot nyalogatni. De akkor nagyon....

az lennék én.

Drága Olvasóim, a mai délelőtt folyamán hivatalosan lakástuljajdonossá váltam. A gyakorlat a vasárnapi költözéssel abszolválódik remélhetőleg, és egyszercsak, néhány hónap múlva, már arról írok nektek, hogy van 9 év után egy otthonom :)

Életembe nem láttam ennyi balesetet, mint tegnap, minden 50 kilóméterre jutott egy. Az pedig egyenesen döbbenet, hogy este fél 10kor a város beáll és se tőled se hozzád, ülsz a vasárnapi esti dugóban.... így fejben annyi blog bejegyzés született, és halt meg, hogy csak na.

A dugó és egyben az egész hétvége legfontosabb konzekvenciája, hogy kicsiny falunk okozott traumáját ezért vagy azért de nem hevertem ki. Márpedig okos felnőtt ember ezen túl tudja tenni magát.

És ha már okos, meg felnőtt. Paragrafus mondta, hogy őt azzal lehet a legjobban megbántani, ha a szellemi képességeit firtatják. Ezen én valójában nem is gondolkodtam - a dugóig -, de rá kell jönnöm, hogy engem a szülői házban az egyetlen ember, aki felnőttnek kezel, az az Anyám, mindenki más totál hülyének, vagy gyereknek néz. Apu kvázi életképtelennek, a hugaim meg valahol 9 évvel ezelőtt elvesztették a fonalat, mikor Pestre kerültem. És valójában nagyon szexualizálja az önérzetemet a hozzáállásuk, mert bakker én már nem az  húszéves nagyon öntudatos, nagyon bizonyítani vágyó okoska vagyok, aki széles vigyorral a képén felköltözött Pestre.

Kezdjük ott, hogy hülye beképzelt budai leszek (vagyok). És fejezzük be azzal, hogy senkinek nem kell semmit bizonyítanom, és legyen ez a tegnap esti dugó egyik legnagyobb tanulsága, hogy nekem már nem kell. Nincs rá szükség. Nem húz és nyom a kényszer. Csak a magam élete, a magam világa. Én vagyok, és ezzel kell foglalkoznom, hogy a sok sebet, meg sérülést nyalogassam, gyógyítgassam, aztán egyszercsak eljöjjön a pillanat, hogy kevésbé érzem magam nem teljesnek.

Amennyire akartam APK-val beszélni, ez után az egy óra után annyira bánom.

Vagyis nem.

Mert valahol röhejes, hogy ő mindent, de mindent tud rólam. Tényleg mindent. Én meg semmit róla.

Hogy mikor járok haza, hogy mikor nem. Hogy mikor vagyok németeknél, hogy mikor nem. Hogy lakást veszek, vagy hogy éppen kivel találkozok vagy kivel nem.

És ez bosszant, mert valahol meg számon kér. Meg lebasz. Meg aztán meg mégse.

Igaz kitart amellett, hogy én nem voltam elég kompromisszum kész, és nem az a lány vagyok, akit 12 éve megismert, és elfelejtettem ki vagyok. És hogy ha én 1 napig tudnám sorolni mit megtettem kettőnkért, akkor ő két napig...

Aztán kicsit mesélt magáról, a terveiről, és hogy mit csinál. Éppen.

Lesz olyan idő, hogy kicsit ne legyek rá mérges, meg féltékeny, meg irigy? Persze, itt igaz az, hogy bárcsak minden céges buli olyan lenne, mint amilyennek az asszony gondolja otthon. . Meghogy azzal, amit most érzek, valószínűleg kurvára nem vagyok egyedül. 

Oké, megborultam.