... ilyen káoszosan.
Túlpörögtem. Túl sok a meló, túl sok a privát, túl sok a közösségi. Két végén égetem a gyertyát, és arra akire igazán kellene, hogy időm legyen, nincs. Mármint magamra.
Meló... Évzárás van, meg áfa, meg környezetvédelmi termékdíj, meg büdzsé tervezés, meg amúgy mindenki szabin és teljes az agyhalál. Sok. 10 órákat simán benn vagyok, és nem látom a végét, sőt, szabira se tudok menni, előre láthatólag szeptemberig.... és még van 18 napom....
Privát. A lakás, na az privát. Bár mindenki segít, mindenki rendes kedves aranyos, de... Erre majd visszatérek, ha ülök a lakásomba a kupi tetején és blogolni lesz kedvem.
A pasik is privátok. És mit lehet erre írni... Kész káosz. APK sokszor eszembe jut mostanság. Talán túl sokszor is. Mondjuk mert voltam annyira taho, hogy az utolsó e-mailjére, amiben kilátásba helyezte, hogy akár még ismét össze is jöhetünk, képtelen voltam válaszolni. De magam megnyugatására tegnap írtam neki egy levelet. Semmi extrát, csak hogy jól van- e. Hm.. Ezt nagyon ki kellene írnom magamból, mert.... szóval nem beszéltem és nem panszkodttam még ki mindent, mert mindenki rávágja, hogy döntöttél, előre nézz, és egy fasz Volt, és tényleg, tényleg nem szeretett, mert.... Pedig valahogy meg kell szabadulnom ezektől a sérelmektől. Ki kell írnom, beszélnem magamból, mert még mindig mérgez.
Aztán persze ott van SzSz, a világ legszarabb dumájával: " annál jobban szeretlek, mint Sem hogy ne engedjelek el" Igen, Drágáim, ezért nem olvastok róla mostanság. Mert velem van, meg mellettem, de itt is itt az a ki be széjjel szeretkezett DEEE.... mondjuk, cinikus énem előbújt belőlem, hogy így már harmadszor modnta, hogy szeret.... DEEEE
Meg persze Lowrider.... Hivatkozhatok arra, hogy ma azért ébredtem nála, mert az albiba nem lehet aludni a negyven fokban, meg mert Lakóbarát anyukája fenn van, vagy mert annyi troli jár el az ablak alatt, mint égen a csillag. Holott a valóság az, hogy baromi jól esett meginni nála egy üveg bort, kényelmesen megvacsizni, filmet nézni és 10kor összebújva elaludni. Kikapcsolt, lenyugtatott. Kellett....
Most pedig megpróbálom felvenni a ritmust. Hátha bírom szusszal..... MÉg egy parányit. Olyan érzés, mintha egy kifáradhatatlna forgorszéllé változtam volna, ami legbelül magába temeti az útja során összeszedett, ripityára tört áldozatait.
