Ne mondjátok el senkinek, de reggel majdnem betörtem egy kocsi szélvédőjét....

Szóval ugye süt a nap, ragyogó idő van, és mivel tegnap este nem dolgoztam, ezért jobban is vagyok mint szoktam volt lenni :D

Jókedvem tetézte, hogy bicajjal jöttem be melózni, megálltam a sarki kisboltnál, ahová bementem tizit venni. Gondolkodtam a jóképű konzevers halon (mert az követeli meg a csokipoci diéta), de aztán elvetettem, mert hát irodába ilyet enni... Értitek, nem kéne büdösíteni. Így vettem joghurtot, almát, meg kétszersültet.

És mivel ilyen csodaszép nap sütés van, és csipognak a madarak, bimbasznak a fák (ahol a méhek a sikosít, mondta Csoki), és elkapott a vigyorgós dúdolhatnék, és már dúdoltam is valami idióta dallamot, és megpörgettem a nejlonyacskóm...

... az meg szép ívben elrepült, és nagyot koppant egy kocsi szélvédőjén...

A joghurt kiszakadt, és csurgott végig a piros autón, én meg laposkúszásban az autóhoz sonfordáltam, elhasználtam mind a 10 pézsém, ahogy próbáltam letisztogatni, imádkoztam, hogy ne jöjjön a tulaj, majd amikor az eredméyn elfogadható lett, hálát adtam a sorsnak, hogy nem vettem meg a halat, mert az tuti bezúzta volna a szélvédőt :D

Szeretek főzni. Szeretem, mert levezeti a feszkót. Egy kicsit.

Csokipoci diétám spenótot ír elő. Nem szeretem a spenótot. Mert rosszabb, mint zöld. De ugye felnőtt ember vagyok, és belátom, mire van szüksége az én nyeszlett, cseszlett szétfolyni vágyó testemnek. Márhogy ugye ne follyon szét. És ez a spenót. Amiért piacoltam. És vettem egy baromi nagy zacskó friss spenótot. Meg finom illatú fokhagymát. És tejszínt, olyan jófajta házit. Hogy legalább a mellékszereplői legyenek rendben ennek a zöld tragédiának.

A biztonság kedvéérét felhívtam Anyut, hogy ugye jól gondolom, amit gondolok, és persze nagyjából jól gondoltam. Igaz, azzal nem számoltam, hogy ki kell ereznem azt a naaagy zacskó spenótot. Jól elvoltam vele vagy negyven percig. Baromi unalmas meló. És irdatlan mennyiségnek tűnt az a ződésges förtelmes kupac, amit kiereztem. Már láttam, hogy egész héten spenótot eszek spenóttal... nem túl kedves vízió.

Aztán felraktam főni, 10 perc alatt odarottyintottam neki, leszűrtem, és kerestem. Megnéztem a mosdót, benyúlkáltam a lefolyóba, és rázogattam a fazekat egy rejtett fiókot remélve, mert alig alig valamicske zöld trutyicska maradt. Összeesett. Egyes intő anyai jelek persze felhívták a figyelmem, de legyintettem, hogy dejsze ő nem látja, hogy mekkora óriási hatalmas baromi nagy levélkupaccal van dolgom... de azért bejött a papírforma, igaza lett.

A kicsinyke trutyicskát felöntöttem tejszínnel, befokhagymáztam, és rotty még egyet neki.

Aztán mély levegőt vettem, és megkóstoltam. Aztán meg kellett kóstolnom még egyszer. Meg még egyszer. És az íz amit éreztem a számban, valami olyasmi volt, amiről nem is akartam elhinni, de határozottan finom volt. Tök jó lett életem első spenótja.

Nem volt az a fura menza íze meg állaga. (Tudjátok aza ragacsos beazonosíthatatlan fehéres izé, ami kissé nyúlik.) Az én spenótom, gyönyörűséges zöld volt, mint a rügyéből kipattant levelek élénk színe, és annyira selymes és homogén volt...

... a spenótot ebédre főztem, nem vacsira. Vacsira zöldségleves volt kilátásba helyezve, de annyira rákattantam a spenótra, hogy inkább azt ettem volna. De akkor már nem lenne ebédem... így elment a kedvem az egész kajálástól, és nem ettem vacsit.

Így marad az a tény, hogy alig várom, hogy degeszre zabáljam magam délben abból a félbögrényi spenótból :D

jobbról is balról is, de azt senki nem mondja meg, hogy hogyan tudnám kipihenni magam. Mondjuk hogy tudnék egy éjszakát átaludni. Az edzés, utána a levendulás fürdő, az párosítva a macskagyökér teával SEM használ.

Na erre tessék gombot varrni, és megmondani a tutit, hogyan aludjak át egy egész éjszakát :D

"Verde, mond meg hogy mit csinálsz. Nekem az az érzésem, hogy semmit. Mindenki helyetted dolgozik. Értetlenül állok az egész előtt. Bármit kérdezek nem tudod a választ, csak azt mondogatod, hogy utána nézel. A te munkád, hogy összefogd a dolgokat, és jelents felénk. Ehelyett mi dolgozunk, mi csináljuk a te munkád. Ehhez a te fizetésed túl sok. Komolyan megkérdőjelezem, hogy csinálsz-e bármit is a cégnél. Ez így nagyon nem jó. Komoly gondok vannak. Ez így tarthatatlan. Nem jó. Nem működő képes."

Főnököm

És valóban. Ez így nagyon nem jó.

Engem ne csesszenek le este 8 órakor, hogy nem dolgozok.

Nekem ne rendelkezzenek a meg nem fizetett munakidőmön felül még a szabadidőmmel is.

Velem ne beszéljenek úgy, mint egy utolsó senkivel.

Így döntöttem. Aktív álláskeresésbe kezdek.

Megint.

Basszus.

Ezt annyira útálom....

Anyusnak volt egy bejegyzése nem is olyan rég (http://anyusblog.blogspot.com/2012/04/haljunk-hamarabb.html), amin kicsit elgondolkodtam. Na nem egyszerre, csak a kommentes cseverészés során. Mert nem vettem magamra, mert én nem, aztán pedig dehogynem. A hogyan haljunk hamarabb lista szinte minden pontjának eleget teszek. Sajnos... Azért van némi hozzáfűzni valóm :D

1. Igyunk, dohányozzunk, drogozzunk többet! Kicsit, vagyok csak alkesz, mondjuk két hetente egyszer. De ugye ez se túl egészséges. Ami pozitív, hogy eddigi életemben talán ha 3 szál cigi füstölgött el a kezemben (és ebből össz-visz, talán 4szer értek a számhoz) és soha nem drogoztam. Még csak füves cigit se szívtam sose
2. Együnk mérték nélkül, minél zsírosabb ételeket! Szeretek főzni. Szeretek jó magyaros kajákat főzni. És bár nem eszek mindennap ilyet, de hétvégén... elgyengülök. Lehet nem kéne...
3. Építsünk karriert, küzdjünk szüntelenül a ranglétrán való előbbre jutásért, tudatosítsuk magunkban nap mint nap, hogy mi vagyunk a családfenntartók! Nem építem a karrierem, de tény hogy küzdük. Nem vagyok családfenntartó, de egy biztos, csak magamra számíthatok. És bár kívülről ez valamiféle beteges karrier építésnek tűnik, annyira nem az, mert képtelen vagyok az összes rám bízott melót megcsinálni. Ez nem karrierizmus. Főleg, hogy minden vágyam 8 órában dolgozni úgy, hogy a melóhelyem tisztába van a ténnyel, hogy csak napi 8 órámat veszi meg, nem az életem.
4. Lehetőleg több partnerünk legyen egyszerre, ne feledjük, hogy a monogámia csökkenti az önértékelésünket! Több partner... Igazából az a kettő, akiről szó van, se tesz ki egy egészet. És nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ez valóban gyilkos eszköze a sorsnak.
5. Soha ne beszéljünk senkinek a lelki problémáinkról, hadd nyomasszanak! Erre van a blog... Meg Paragrafusnak is szoktam panszkodni, havi egyszer... És néha Csokinak... persze közben SzSz-nek is. De való igaz, hogy kevesebb infót adok ki magamból, és alig alig kérek segítséget. Inkább csak küzdök, meg szenvedek, meg küzdök...
6. Szedjünk rendszeresen tesztoszteront! na ez az, aminek nem teszek eleget...

 Szóval... ez alapján nem leszek hosszú életű....

Az egyik fő koporsószögem nem más, mint a melóm. Ez egyértelmű. Meg az is, hogy ezzel kezdenem kell valamit. De ugye ez hosszadalmas procedúra. Az tény, hogy a CV-m frisssítettem már, és egy állásra jelentkeztem is, de semmi visszajelzés... Na de majd kiderül. Szorítsatok.

És jöjjön a következő koporsószög. Az a pár-kapcsolatom....

APK. Szeretem APK-t. Ha akar, akkor nagyon figyelmes, és nagyon kedves. Szeret. A maga módján szeret. A megszokást, a biztonságot, az állandóságot. Az elmúlt éveket, a kitartásom, hogy mellette vagyok. És mindig azt mondja, hogy szeret, mert kihívást jelentek neki. Társak vagyunk, mert annyi mindenen mentünk keresztül. Barátok vagyunk. A szex, nem működik. Nincs. Egyáltalán nincs, így nem mondható rám, hogy... na. szóval ez talán kicsikét feloldoz. És persze féltem. Hogy mi lesz vele, ha én nem leszek mellette. Mert bár gyakorlatias, de mégis, én vagyok aki a hétköznapjainkat megharcolja... és féltem magam is, mert mi lesz velem, ha ő nem lesz mellettem. Ha megutál... Elméletben működő képes, de a gyűlöletétől nagyon félek. Félek a szakítástól...

SzSz. Ő az, ami APK-ból hiányzik. Lehetne az igazi kapcsolat, a tényleges társas élet. Sok mindenben gondolom azt, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hogy jól megértjük egymást, és hogy.... aztán közbe fülig szerelmes leszek bele, meg vigyorgósan boldog, ha van 5 percem tőle... és aztán mélyrepülés, hogy az összhangot, meg ez az egész egy irányú, és ez csak az elfojtások kiélése részéről is, részemről is. Ez megrettent. Ezért bár nyitnék, de mégse...

Hogy mi a megoldás? fogalmam sincs.... Mert könnyű azt mondani, hogy szakítsak, hogy lépjek tovább... de ez..... félelmetes...

Bizony, bizony kamasz korom egyik "komoly" film élménye volt az Amerikai Pite. Akkoriban sokszor megnéztük a csajokkal, és vihogtunk rajta, és tök jó volt, és mi is így akartunk élni, meg úgy akartunk szerelmesek lenni, meg minden ilyesmi.

Megnézütk APK-val. Fullon volt a mozi. A mi korosztályunkkal. Leghátsó sortól a legelsőig. Telis tele volt.

Nyilván elfogult vagyok, de szerintem baromi jól sikerült. Annyit nevettem rajta, sőt hangosan vihogtam, mert télleg állati jó lett a film. A szereplők kábé úgy élnek, mint mi, a sorsuk szánalmasan hasonlít a sajátunkra. Minden karakternek megvan a megfelelője a mi kis valóságunkban.

Való igaz, hogy a poénokon csak úgy tudsz igazán önfeledten visítva röhögni, ha láttad a megelőző három részt. Na de bakker, ki megy el úgy, hogy nem látta az előző hármat? És amúgy meg nekem nem tűnt fel, hogy feltétlenül ismernem kell az elősztorikat, csak röhögtem, és röhögtem, és folyt a könnyem, és baromi jó volt. (Igaz, volt egy rész, ahol nem a nevetéstől potyogott a könnyem, de azon igyekeztem hamar átlendülni)

Szerintem, volt olyan jó, mint a Másnaposok első része.

Vigyorgó fejjel és nyugodt szívvel tudom ajánlani. Nézzétek meg, ezen fix, hogy senki nem fog bealudni. :D

...simán pusztán csupán lebetegedtem. Két takaró alatt is vacogok, jégcsapok a lábaim, kapar a torkom, ég a szemem...

nem hinném, hogy ez csak sima simpla munkusz undoritisz...

Nem akarok kimászni a takaró alól...

       Nem akarok hajat mosni....

             Nem akarok dolgozni menni....

                    Nem akarok e-mail-t olvasni....

                           Nem akarok németül önéletrajzot írni.....

                                  Nem akarom az állítólagos karrierem állítólagosan építeni....

                                         Nem akarok itt lenni.....

                                                Nem akarok Pesten lenni.....

                                                       Nem akarok felöltözni.....

                                                             Nem akarok beszélgetni....

                                                                    Nem akarok állásajánlatokat böngészni.....

                                                                           Nem akarok nyomott lenni....

                                                                                 Nem akarok tornászni.....

                                                                                       Nem akarok éhes lenni.....

                                                                                             Nem akarok kövér maradni....

                                                                                                   Nem akarok enni....

Tökéletesen egyszerűen nem akarok létezni, élni, meg semmi. Nem akarok lenni

Volt már másnapos reggeletek? Tudjátok az a fajta, amikor ugyan már húsz perce ébren vagy, de szemed képtelen vagy kinyitni. Aztán persze megteszed, mert annyira ki vagy száradva,hogy muszáj innod bármit, és ekkor azért érzed, hogy a nyelved feltapadt a szájpadlásodra, és már azt gondolnád, örökre odanőtt, s talán ez a legnagyobb probléma, mikoris azért rájössz, hogy sokkalta nagyobb baj, hogy az eddig nem mozgónak hitt tested mozog, de kb úgy, mintha robot lennél, és annyira fájdalmas, mint mikor a mesehősöket összenyomja minden oldalról a négy fal...

Na szóval... voltatok már így? Ha igen, akkor azért tudjátok, hogy ilyenkor a tükörbe nézve..... ujjjujjjjjjujjjj.... Szóval gáz az ember feje, nagyon nagyon. Vállalhatatlan és kritikátlan, és még egy zuhany se segít, meg semmi se.

Na erre benyomják ezt a nescaffe reklámot, hogy ugye azok a bizonyos buli utáni reggelek, hogy milyen f@sza ilyenkor egy kávé, és hogy milyen tuti lesz minden. Oké, oké, értem én a koncepciót, de bakker, ezek a másnaposnak kikiáltott szétzüllött emberkék, ezek bakker jobban néznek ki, mint én a legtopabb formámban. Kisimultak, ragyogó fehér mosoly, semmi karikás vörös szem, szépen fésült frizura, nem ám az a tipikus összegubancolódott szénaboglya...

Nem mondom, hogy dühít, de nekem érthetetlen. Most vagy én csapom nagyon szét magam az átlaghoz képest, vagy a reklám szar.

Kb annyira hihetőek, hogy másnaposok, mit ebben a klippen az, hogy a pasi berúgott, és másnap ő is másnapos...

... felettébb izgalmas, de még annál is kényelmetlenebb.

Éjjel negyed három van. Ma komolyan nem akartam tovább dolgozni, mint éjfél. De tényleg. Mert már most olyan az agyam, hogy az ezen szerv elfogyasztásáról hirhedtt zombik is finnyásan visszadobnák Frankenstein pincér úrnak, hogy de kérem, ez már szottyadt.

Mégis. Nekrofíliát követtem el sejtjeimen, és a döglött lényemnek egy utolsót odab@szva még úgy egy óráig dolgoztam. Aztán filmszakadás...

... majd a rémület műanyag, fojtogató polipkar szerű nyulványa zsibbadásig szorította lábam. Nem túl kellemes erre ébredni. Sőt. Félelmetes, főleg ha elsőre az ember lánya azt se igazán tudja merre van, hol fekszik, mik ezek a villódzó lámpácskák a feje alatt, és milyen kemény izére csorog a nyála, hogy aztán kicsi, hideg tócsába összegyűlve még rosszabbá tegye az ébredést, ahogy belenyúl.

A laptop tápkábelje a lábamra tekeredett, - ha esetleg nem volt világos - , a gépet magát meg valami faramuci pózban párnának képzelve a fejem alá gyűrtem. Mondjuk legalább annyi ösztön volt bennem, hogy eme csodás művelet előtt összecsuktam.

Most meg képtelen vagyok elaludni, mert a hülye testem azt hiszi, hogy kialudta magát, és most fel van ébredve... pfff...........

Még jó, hogy ma már péntek van. Holnap meg szombat. Amikoris dolgozhatok. Mert szeretek dolgozni hétvégén...

Ez a mese 33 évvel ezelőtt kezdődött. Főszereplője egy okos és nagyon intelligens egyetemei történelem professzor a negyvenes évei vége felé, és egy fiatal, élet energiával teli, művészet kedvelő irodalom és történelem tanárnő.

A fiatal tanárnő tanulmányi sétára vitte új osztályát Mucsaröcsögén, és hogy érdekesebbé tegye az órát, helyismereti versennyel is egybekötötte. Lelkesedés fűtötte, szerette volna, ha diákjai pontosan annyira megszeretik a várost, és egyben meg is ismerik, mint ő maga. A versenyen feladatok összeállításához, kidolgozásához segítséget kért az egykori egyetemi mentorától, de sajnos, a tanárának nem volt módja ebben az esetben segíteni, de megadta a professzor elérhetőségét...

Szerelem volt első látásra. A professzor azonnal beleszeretett a törékeny, de annál lelkesebb tanárnőbe, és a tanárnő megtalálta a professzor személyében azt a férfit, akit mindig is maga mellé képzelt. A kölcsönös érzéseket eleinte nem mutatták ki. Túl nagy volt a korkülönbség, a professzor nős volt, és szerette a lányát. Az összes gátló körülmény ellenére mindent megtettek, hogy a legkülönbfélék okok, indokok kapcsán a lehető legtöbbet lehessenek együtt, még úgyis, hogy nem fedték fel egymás előtt a vonzalmukat. Szükségük volt egymásra. A másik gondolatára, a közelségére. 

Sikeresek voltak, és szerelmesek.

Majd a tanárnő álmai állás ajánlatát kapta a fővárosban. A választás felőrölte. Az igaz szerelmével legyen, akit soha nem kaphat meg egészen, vagy kezdjen új életet. Végül megosztotta a professzorral a hírt. Elmondta neki, hogy élete nagy lehetősége kopogtat az ajtaján.

A professzornak egy héten át nem volt se éjjele, se nappala. A szeretett lényt leveszíteni, a gondolat is eszét vette...

A könyvtárban rájuk esteledett. A kulcsokat megkapták, az idős hölgy megbízott bennük, kedvelte őket. Már éjfélre járhatott az idő, mikor elhatározták, hogy indulni kellene. Egyszerre nyúltak a kulcsért, és ahogy az ujjaik összezáródtak, világossá vált számukra, hogy tehetetlenek, az életük örökre összefonódott.

Egy hónapig tartó titkos találkák, az álom állás visszautasítása, a beteljesült szerelem. Majd a színvallás, és 3 évre rá a professzor elvált a feleségétől, és egy évre rá elvette a tanárnőt.

Az első gyermekük két napos korában meghalt. Szívelégtelenséggel született. Ezt a mérhetetlen fájdalmat is átvészelték, és két évvel később megszületett Csoki.

Csoki, aki most olyan vén, mint én. Csoki, aki szerint még nem látott nagyobb szeretet, ahogy CsokiApu szereti CsokiAnyut. Csoki, aki mindig a nagy és örök tanulságot, és a felhőtlen ökörködést és együtt vigyorgást hozza el nekem.

Ez a mese talán nem csak nekem, hanem talán Paragrafusnak és Mazsolának is ad valamifajta reményt. (Angyalom, te még ehhez szemtelenül fiatal vagy, neked ilyenek nélkül is hinni kell az igaziban :D ) Mert ez nem mese, ez igaz történet. Szóval Csajok, tartsunk ki. Talán ott les ránk az igaz szerelem valahol, valamikor. Szenvedjünk bármit, legyen bármi. A remény nem veszhet el.

- Hállló

- Hy

- Mi a jó istent csinálsz te ilyenkor?

- Viszont kérdezhetném.

- Söröztem, hazagyüttem, megmelengettem asszonypajtit, oszt most meg filmet töltök estére. Melózol?

- Jah...

- Bazzmeg... Napközben mi a fenét csiáltál?!

- A tököm vakartam.

- Nem éreztem :D

- Hülye vagy.

- Feküdj le. Lehetőleg velem :D

- Minek, mindjárt kelhetek. Veled meg hogy feküdjek le, ha nem is vagy itt.

- Apk szexet akart, mi? Azért inkább melózól :D

- Csoki, mit akarsz?! De komolyan... Erre MOST nincs időm.

- Tiéd az egész reggel.

- Mit akarsz?

- Szexelünk?

- Aha, de akkor most.

- Nálad vagy nálam?

- Nálam.

- Hol is vagy te most pontosan?

- Most nem mondod, hogy idejönnél?

- Engem nem zavar, ha közben dolgozol. Majd nem lökök akkorát, csak taktikázok. :DDD

- Beszívtál?

- Nem. Na? Gumid van?

- Ezért kikapsz asszonypajtitól.

- Ez van. Ráizgultam a zöld dzsíméledre. Olyan zöld mint a szemed mikor

- Ne folytasd!

- A piros dzsímélnél a lányok menstruálnak?

- Ja, mindjárt megjön nekem is.

- Akkor a maiból nem lesz gyerek? :(

- Hát a maiból tuti nem.

- De attól még szexelünk?

- Most méééééééééééééért basztszt?! Bocs, mééért akarsz basztatni?!

- Mert most még jól nézel ki, oszt lassan elfogysz nekem, és akkor meg majd nem tudok benned kapaszkodni.

- Te mennyit is ittál?

- Hát úgy egy Harry Potternyit

- Nem fekszem le veled.

- Újabban nem akarsz lefeküdni velem. Frigid lettél. :D Amúgy lenne egy kérésem...

- Kivele....

- Holnap este veled leszek, jó?

- hmmmm????

- Ha asszonypajti kérdezi... nálad vagyok....

- félredugsz?!?????

- Most az zavar hogy nem veled?! Itt a lehetőség! Hova menjek, akkor ejtem az esti progit... :D Érted Nyuszómuszóm mindnet!

- Sokkal tartozol....

- Törlesztek, csak adj rá módot. Kizárt, hogy SzSz a nyomomba érjen. Had mutassam meg :D Felfrissítem az emlékezeted.

- Ki a csaj?

- TEEEEEEEEEEEEEEEEEE

- Na jó, bepiáltál, később visszatérünk erre. Aztán megdumáljuk, mielőtt valami faszságot csinálsz.

- Reggeli a costában 9kor? Foglaltam asztatlt :D

- De dög vagy! Ennyit akarsz csak mi?! Oszt húzod itt az agyam.

- Nem, én tényleg elkapnálak most egy körre, de holnap reggel télleg dumálnunk kéne. Ráérsz?

- Baj van?

- Akad.

- OK. Costa, 9kor

Mazsitól (http://mazsolacsata.freeblog.hu/) kaptam a díjat. Mazsitól, akinek annyira emlékszem az első bejegyzésére, amit olvastam Tőle, ami egy döglött patkányról szólt. Annyira tetszett az a fanyar irónia és annyira magamat láttam benne. Ő az egyik olyan valaki, akit azért olvasok, mert kétségtelen, hogy régebb óta ismerem, minthogy olvasom a blogját. Olyan időtlen. Olyan valaki, akiről aztán tényleg nem tudnám megmondani mióta is van az a bizonyos azóta. Mondjuk ezer éve?

Pontosan úgy, ahogy Angyalom blogpajtis (http://sangel.blog.hu) ismeretsége is ez az eset. És szeretném ezért neki tovább adni egyszer a díjat. (Amúgy szép kis triumvirátus ez: Mazsi-Angyalom-Én, döbbenetes, hogy mennyi a hasonlóság a rengeteg eltérő körülmény ellenére). Vele kábé egyszerre vagyunk nyúzottak, pihentek, viccesek, szerelmesek, szenvedősek, unalmasak. Szintén kedves kis pikírt humorával érdemelte ki a díjat.

Aztán tovább adnám még a díjat Dívámnak (http://divanaiva.blog.hu/). A kitartásáért. A határtalan erejéért, és mert tud nevetni magán, de ha kell sírni is, ám isten őrizz a haragjától, ha bepöccen. Na de persze azért is kapja, mert egy csupaszív lélek, aki mindezt szerethető formában tálalja nekünk, mégha az ő napjai se könnyebbek, mint a mieink.

És hamradiknak megtöröm a lányos kört, meg igazából a hosszan tartó blog írásos kört is. Aki kapja, (eltaltátok, hímnemű :D ), annak még csak pár bejegyzése van, de azok nagyon jók, és határozottan tanulságosak, és bár pár bejegyzéseire egyenlőre nem feltétlen kellene díjat adni, de a kommentjei és az abból áradó vigyorgós cinizmusa megérdemlik. Meg hátha fellelkesül és ír még néhány jó kis bejegyzést. Szóval. Kedves Idegszaggató ( http://idegszaggatasok.blog.hu/), ezt Te kapod.

És hogy mi ez a díj, meg mire fel, és mik a szabályok? Azok kapják, akikeknek tovább adják. :D Na igen, ez egy nagy megállapítás. A díj szabályai, hogy tovább kell adni 3 bloggernek, és azzal, hogy megkaptuk a díjat, 3 eddig még a blogban nem elhangzott történetet, tulajdonságot, izékét kell megosztani magunkról a nagyközönséggel. A díjat immár tovább adtam, és hogy mi az a három, rólam eddig még nem tudott dolog?

Lássuk csak:

1. A szemem színe alapjáraton zöld. De hangulatra változik. Nem kicsit. Nagyon. Ha dühös vagyok szürke lesz, egyesek szerint villog is. Ha szomorú vagyok, libafos barna, ha boldog, akkor zöld (Csoki szerint smaragd zöld, és az olyan ritka, de annyira szép, hogy csak ezért megéri engem boldoggá tenni) Akik ismernek személyesen, azok tapasztalták is.
2. Minden este úgy ringatom álomba magam, hogy egy szebb és jobb világot képezlek el. Egy olyan világot, ahol mezítláb futhatok a fűben... csak úgy tudok elaludni, ha tökéletesen kizárom a mindennapi problémáim. Ha semmi, ha tényleg egyetlen morzsája se emlékeztet annak a képzelt világnak erre a valóságra.
3. Bár néha nem úgy tűnhet, de tudom, hogy csak szerető vagyok, és hogy szeretőt tartok. Minden mással bilibe lóg a kezem. És bár ezt tudom, leírni, kimondani fájdalmas. Ezért maszatolom el ezt az igazságot.

 Hát nem nagy infók rólam. Lehet, hogy már ki is kotyogtam őket, lehet, hogy nem.

Hmmm... ezt az egész blog írásdit magam miatt kezdtem el, de ma már annyira a részem Miattatok, hogy az a néhány nap, ha nem vagyok blog közelben, elvonási tüneteket okoz. :D

Na elég az ömlengésből, hisz ez csak egy maciseggdíj, ami nagyon jól esett. És aminek nagyon nagyon örültem. Köszönöm. :)

Ja és világbéke, meg egyebek... upsz... ez nem a szépségkirálynő választás döntője?! :D

A hűség Pláza Cica szerint az, hogy nem dug félre.

A hűség Csoki szerint, egy döntés, egy elhatározás.

A hűség Kézműves szerint, mint kérdés, fel sem merül, ha azzal vagy, akivel egy életet akarsz leélni.

A hűség, van aki szerint hamis ígéret, mert egy élet, nagyon hosszú.

A hűség APK szerint erény. Tulajdonság. Maga a szeretet.

A hűség, A. szerint, a világ legfájdalmasabb kínja, ha egyoldalú.

A hűség Anyum szerint, a bizalom és egy igaz kapcsolat legbiztosabb, és legfontosabb alapja.

A hűség kollegina szerint, alap. Beszélni sem kell róla.

A hűség, QTpie szerint... szerinte csak az hűséges, akinek nincs lehetősége a megcsalásra.

A hűség szerintem... cél nélkül értelmetlen.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Juhász Gyula

(mert húsvétkor mi is új életre kelhetünk, láthaunk egy szebb jövőt)

...apró megjegyzés...

Pláza Cica hazaért a buliból. Kicsit megmosdattam, levetkőztettem, pizsit húztam rá, és bedugtam az ágyába. Odakészítettem a lavórt a fejéhez, betakartam, a szobáját még kiszellőztettem kicsit, és raktam be egy üveg mentes vizet is mellé.

Fura, milyen gyorsan kiment belőlem a pia, mert szükség volt rám...

Most sajnálom szegényt kicsit. Hiszen ha szeretünk valakit, annak oka van. Van, hogy az pénz, van hogy az a kaland, vagy van, hogy az egy kék szempár egy kajla vigyorral. Mind egyformán fontos lehet a különbféle embereknek....

... ahány ember, annyi csámpás cipő...

Még mielőtt izé lenne, közlöm, közlési vágyam van, így, hogy lecsúszott az a mérhetetlen mennyiségű alkohol a torkomon. Na jó. APK háborogna, hogy három pohár bezsegő meg két korsó édelvejz, meg néhány cent páleszka,az mg nem a mérhetetlen kategóraia.

DE! Előre elnézést. Előe elnézést magamtól, mert ezt most kinyomom, és de gáz lesz ezt visszaolvasni, és előre elnézést Tőled Kedves Olvasó, mert lehet sok lesz a helyesirási hibám és csapongok, meg az se tuti, hgy érthető leszek, De gondolom most egyszer... ezt is sem próbáltam még. Igérem, ezt utólag nem javíom ki.

Szóval az ivászat oka, hogy Pláza Cica ma 22 éves. Hivatalosakk voltuk a szülinapi partijába, de hát könyörgöm, ennyi nyávogó kikent kifent picsát máshogy nem lehet elviselni, mint mértéktelen alkohollal. OKé, ez nem igaz. Tök egyszerúen eiz az egész nem az én vilgáom. A tupír haj, meg a vasalt haj. A színes köröm, meg franciázás. (na ugye ez is kérdés, hogy kinek mi a franciázás. szóba került ezis a körmökről, de mivel eközben APK-t tapogatta az meg szenvedett, így inkább APKt mentettem ki (de bakker minek), mintsem hogy a franciázást ecseteltük volna.) Na, szóval nekem sok volt, PLázaCica visongása a rózsaszín helokittyis táskájáról, meg hogy örültünk minden élőlénynek akinek farka van...

PlázaCica ki van éhezve. Vagy mi. Mert ugye nincs Fasz. Persze van ezer msik, de Fasz, az nincs. Meg a pénze se. Az meg ugye azért nem lenne rossz a kétezer fonrintos koktélárak mellett. Amit ki is fejtett, egy kalap alatt, hogy azzal, hogy ő szereti seggberakni a pasikat. (őőőőőőőőőőő.... ezt lehet megbánom, de akkor se törölöm), ezen kissé fennakadtam, mire megkérdezte, hogy én nem raktam e még seggbe APK-t. Mire nyilvána  legőszintébban a valósgának megefeleően megmondtam, hogy nem... De mindenki a magam mdján perverz....

De bakker. A pasiját seggbe rakja?! Mi van?! Engem meg azon agyoalkok, hogy valószínúleg SzLSz ki nem állhatja ahogy csókolok. mert most már nem egy célzás van az én tecnikám egyediségének kihangoztatására. Hmmm.... Más mér nem panaszkodott, de ő.. nem tom, panazs-e vagy, nem, de mostmár azt gondotlam igen, nem tetszik neki. Hát én hasunálom a szám, a nylevem csók közböne. Szeretek eljátszani az ajkakkal, szeretem kicsit megrágicsálni, incselkedni a nyelvével, élvezni az ízét, érezni magát Őt. Nem végzek nylevvel mandula mútétet, de tény, hogy nekem nem elegendő a szájra puszi. Ennél telheteetlenebb és akaratosabb és hmmmmümmm szenvedélyesebb? vagyok. Vagy ugye nem. Hanem ez szar. Bakker. Tcsokival már régen smároltam, de sose panaszkodott... sőt. APKval nem szoktunk ilyet csinálni. Más emg mostanásg nem volt. Nem tom... most akor mi van? Komolyan lehet, hogy szarul csókolok, és közepesnél is átlagtalnabbul gyengébben teljesítek az ágybna a szottyadt kövér valagammal... bakker... most mi? nézzek pornót szakirodalom gyanánt?????

Fura ez az egész. MÉg mindig érzem SzSzt a hajamban.

Amúgy enyhén émelygek. Most nem tom, hogy a pia miatt, van az az öt szem makaron tette be a kaput. Makaron. Tudjátok, az a francia falat sütemény. Édes krémes lekváros omlós isteni csoda. Szeretem. Szeretem, ahoy lágyn megcsippnethetem, ahogy a számhoz ér, ahogy ízlelgetem, ahogy körbe nyalogathatom a krémet a két kis süti fél között... Nem vagyok mohó, kiélvezem az ízét, ki szívom az utolsó csepp krémet is, és haogym, hogy ez az édes kis sütieke összeroppanjon az ajkaim között... (bakker... ahogy szsz tenyerébe haraptam.... érzem az ízét a nyelvemen, mit nekem derékig felhúzott szoknya...)

Amúgy az az igazság, hogy oda lehetnék még vissza, csak éppen barátkozhatok az örök szerető szerpple. Mert nem kellehtek többre, mert nem akarhat többet. én megkis marha örülök hgy ennyi juthat nekem bőlle.

A tévében meg ép az újpesit panel szellemájárása megy, mitn komolya társadalmnkat mélyen szántó probléma...

Ha nem émelyegnék kuncognék. Vigyorgok a saját fejemen, ahogy holnap délután ovlasgatom ezt a bejegyzést, és fogom a feje, hogy de bazzmeg.... Na de hát lássad világ ez is én vagoyk. Legalább épp nem rgom a körömöm.

És szióltam előre hogy a végére széteshet!

Csütörtök este volt egy kis közös bizniszünk Csokival, így "randiztunk" egyet a Margit híd budai hídfőjénél, a Híd Bisztróban. A helyről annyit, hogy meseszép a kilátás, de kicsi a teraszuk, és negyed órán át asztalra vadásztunk. Végül is megérte várni azt a negyed órát:

- Mit iszunk?

- Én mentes vizet kérek zeller szárral.

- Mentes víz azt jelenti korsó Edelweis, a zeller szár pedig az álneve sonkás-gombás pizzának?

- Őőőőő....

- Helyes. Pincéééééééééééééér!!!!

Néhány perccel később....

- Bakker Csoki, én télleg fogyózok.

- Ezért ettem meg én a pizza háromnegyedét te meg csak a negyedét.

- Hol itt a fogyókúra?!

- Az van, hogy alapból két pizzát is eszem, te meg minimum felet. Így mind a ketten kevesebbet ettünk, mint szoktunk. Mi ez ha nem fogyókúra?!

Még néhány perccel később....

- Most őszintén. Melyik barom nem elégedett veled?

- ?

- Melyik miatt fogyózol? Apk vagy SzSz?

- Magam miatt.

- A lószart. Maga miatt nem kínozza senki magát. Ez a diéta ez olyan lehet, mintha megvonnád a szexet, a vallásod miatt.

- Hülye vagy. Le akarok adni, mert kövér dagadék vagyok.

- Akkor most rávilágítok neked egy komoly problémára.

- Gondolom amolyan Csokis megvilágításban.

- Az a két idióta, amelyik nem értékel, nem veszi figyelembe, hogy ád egy, ezzel a diétával téged kínoz, ád kettő, a melledből is le fogsz adni!!!!

- Ád egy nem kínoznak, ád kettő csak téged érdekelnek egyedül csak a melleim.

- Nem, nem. Én a feneked is szeretem.

- Hányadik sörnél is tartunk?

- Három, négy?

- Na... már az beszél belőled.

- Én birom, hogy hajlandó vagy velem mentes vizet inni és kézzel enni a zellerszárunk. Senki nem bírja a ropikat. Fontos a puhaság.

- Na ma se iszunk többet.

- Még egy kör? :D

- Még egy kör? :D

1. telefon
2. mosogatás
3. fogmosás
4. teregetés újabb mosás berakás
5. egy szem cataflam és két liter víz
6. megeredő eső
7. 15 perc

"- Tudjuk, hogy a zárások miatt most mennyire le vagy terhelve

- Tudjuk, hogy most sok a túlórád, de már csak pár nap május 31-ig, és ennek vége.

- Úgyhogy kitartás. Ne add fel, mi neked szurkolunk.

- És éppen ezért, mert mindjárt vége ennek az időszaknak, megnyugodhatsz egy kicsit.

- De tudnod kell, hogy úgy látjuk, a záráson kívüli munkád nem teszi ki a munkadidőd.

- Ezért arra a döntésre jutottunk, hogy kolleganőtől a "Legnagyobbszarcsalószar" cég könyvelését át kell venned.

- Tudjuk, hogy mondtad, nem akarsz könyvelni, de nem árt a változatosság.

- És ugye kell az egyenlő munka elosztás, és úgy gondoljuk, neked most nincs elegendő munkád.

- Persze, persze, kolleganő ezen kívül csak egy kis céget könyvelt és tulajdonképpen napi 6 órában evvel foglalkozott, de neked ez meg se fog kottyanni.

- És végre azt csinálhatod amit szeretsz. Hiszen ilyen suliba jártál! Ezért jártál a PSZF-re, hogy ilyen kihívásokat könyvelhess. És ez akkora tapasztalatot és fejlődést fog neked jelenteni. Hiszen téged ez érdekel, és ez neked jó lesz. Olyan távlatok nyílhatnak meg így előtted...

- De ne aggódj, akik megszerettek ügyfelek, és akiket te is szeretsz, hiszen szereted, ezért foglalkozol velük annyit, ők megmaradnak nálad. Nem veszünk el tőled projektet. Nem kell ezen stersszelned..."

A főnökeim

Az a tény, hogy APK épp a doktorit csinálja éppen, már párszor említésre került a blogban. Így az elmúlt hetek eseményeiben kispolgári létem lévén kicsit érintettebb voltam, mint mások. Mivel ezzel keltünk, és ezzel feküdtük. Hogy smittünktől vegyék el, smittünk mondjon le.

Az is biztos, hogy smittünktől elvették a kisdoktori címét. Megemlíteném, hogy az ő kisdoktori címe nem tudományos fokozat. Szóval sp-nk nem tudós. (mondjuk ez már a helyesírásából is kiderült). APK ennek örül, hogy ha már ő vért szenved és szarrá kínlódja magát. És dühöng, mert nem mond le. 

Nekem ebben a témában nem nagyon lehet véleményem. Mellette kell állnom, osztanom kell a véleményét. És hogy mi az én véleményem? 

Tényleg következmények nélküli ország vagyunk. Mert nem az a kérdés, hogy most megvonják-e vagy se a kisdoktorit, hanem az, hogy az ország első ember hazudik, hazudik, és hülyének nézi az országát. Nem az, hogy hazudott. Nem múlt időben. Mert mindenki ember, mindenki hibázhat. A gond az, hogy az elmúlt hetek sorozatos tagadó nyilatkozatai azt mutatják, hogy ő most is pont olyan semmire kellő simlis mint akkor. Pedig most kellene fedhetetlennek lennie, és nem a politikai hatalmakban bízva szembe köpni az országot, és olyanokat mondogatnia, hogy az opponensei vezették a kezét és segítették a doktori megírásában, hanem azt, hogy „gyerekek, hát nem hivatkoztam eleget. Hát lehet, hogy ez nem az a magasröptű doktori, lehet, hogy szar az egész”. Most kellett volna f@sza gyereknek lenni, és az ország elé állni, és vállalni. Mert akkor, a múltbeli hazugság nem lenne ekkora nyomással a jelenre. Mert MOST nem hazudna. Most igazat mondana, ami egy államfő legfőbb erényeinek egyike. 

Mellékesen megjegyzem, hogy mindig kell valami a médiának, hogy elterelje a figyelmet a súlyosabb problémákról. Arról, hogy nőtt a munkanélküliség, hogy fogy a népesség, és a „gyermekvállalást ösztönző” adópolitika csak még jobban fogyasztja lakosság őshonos tagjait, hogy a bölcsikbe a család jövedelmének 25%-át kérnék el gondozási díjként, hogy 65 Ft a tojás, hogy a forint még mindig instabil, hogy az IMF 2 évre akarja a készenlétit adni, hogy hátha más kormány lesz, és azzal más fajta, nekik kedvezőbb megállapodást tudnak aláírni. Vagy a költségvetési törvény alapvető problémáiról. 

Tudom, én is kicsi vagyok, egy nagyon kicsike polgár és egy nagyon kicsike közgazdász (de rég használtam magamra ezt a szót, újabban, mindig hivatásos adócsalónak titulálom a szakmám, és erre nem is vagyok büszke) szóval igen kicsike közgazdász vagyok én, és nem tudom 1000% biztosra megmondani, hogy mit kell tenni. De egy biztos. Ez így nincs rendjén.

A bejegyzést tegnap délelőtt írtam. Smittünk azóta lemondott...

 

 

Félek az igazságtól. Félek, hogy nem hoz el a holnap. Hogy utoljára ébredek melletted. Hogy maga alá temet a világ. Kizsigerel. Majd kiköp. Elegánsan, mintha soha nem is éltem volna. Mintha nem jelentettem volna senkinek semmit.

 

 

Albert Tímea

még rémlik a név, ahogy Anyu lelkesen újságolja úgy 15 éve (bakker, olyan öreg vagyok, hogy 15 éve is történtek dolgok), szóval jön haza melóból, és mondja, hogy kapott receptet. Az intelligens krémes receptjét. És hogy ez mekkora fantasztikus, mert attól intelligens ám, hogy ez tudja, hogy melyik az alja és melyik a tetejje, és maj úgy fog ám megsülni a massza, nem kell bíbelődni vele mint „Apátok francijájával”.

Mivel agyam szita, emlékszem ugyan, hogy megcsinálta, nekünk ízlett, de ahogy Apu meghallotta, hogy ez ugye krémes lenne, méghozzá intelligens, és mostantól ilyen lesz… asszem egy hét mosoly szünet volt náluk, és talán az elmúlt 15 (teattyaúristen – ahogy mondaná Dzsenisz a Jóbarátokból Csendlörnek) éve kétszer, ha készült ilyen.

A minap olvastam Mazsinál, hogy ő bizony csinál… én meg ugye édesszájú és kísérletezősdis lévén kedvet kaptam, és úgy voltam vele, hogy a csokipoci diétában vasárnap reggelire engedélyezett palacsinta helyett majd eszek ebből egy kockácskát.

És hát ugye nem úgy kezdődik ez nálam, mint afféle cigányoknál a recept, hogy „lopj egy tyúkot”, hanem irány spar-ba, de ha azt se tudom mit vegyek… Toporgok spáréknél, hívom Anyut, nem veszi fel, hívom Kézművest nem veszi fel, hívom PlázaCicát, felveszi….

-Mizu?

-Otthon vagy?

-Jajaja, épp  hajat vasalok, este megyek buliba, Gézával, Bélával, Ferivel, Zolival, LagziLajossal (és valahány név a naptárban), és még nem döntöttem el mit vegyek fel, mert ha a kis feketét akkor ahhoz magas sarkút kéne vennem de akkor magasabb vagyok a  pasiknál, ha farmerbe, akkor sportcipő, de hát akkor hogy fessem ki a körmöm, nincs olyan lakkom ami megy a felsőmhöz, meg melyik felsőmet….

-Figyi később megdumáljuk, most segíts lécci.

-Este buliba mész? Feketét vegyél fel, meg előtte menj szoliba, mert érted a fekete slankít a szoli meg… hát na nem lesz olyan hulla színed…

-Inetlligens krémes recept kéne, spárba vagyok, mit vegyek.

-Honnan tudjam?!

-Anyu receptkönyve?

…..

Megtalálta, bediktálta, de azért leizzadtunk… Kissé nehézkes a mi kommunikációnk. Biztos, azért mert nagy a generációs szakadék köztünk… :D

Azt azért szögezzük le, hogy 3 cukrász mellett én nem nagyon villongok a sütés terén. Főzni OK, na de sütni…

Ezért nem kell csodálkozni, hogy bár a hozzávalók alapján nem tört fel torkomból a tini-horrorokból jól ismert sikoly, de kissé nyugtalan voltam. És láttam szörnyű halálom, mikor a margarint a porcukorral habosra kellett volt vernem. Mert már vizionáltam, hogy a habverőmet ismételten megszállja valamiféle sátáni erő, melynek következtében súlyos margarin darabkák hullanak az égből a porcukor őszies fullasztó ködén át…

Szerencsére ez most csak vízió maradt. Azt csináltam ugyanis nagyon kis leleményesen, hogy a keverő tálam tetejére folpakkot feszítettem (postásgumival), böktem rá lukat a robotgépnek, és jöhetett az öldöklés. Izzasztó 20 perc után megveregettem a vállam, hogy nem vált csatatérré a konyha, az ördögi erők kordában tartva, és habos az a flancos margarin, mint a nagykönyvekben.

A krémes többi részének véghezvitele már tényleg gyerekjáték. Igaz, a sütésnél kicsi-picit túlsült a teteje, de ugye a porcukor az nem csak az ízéért van, hanem tökéletes botox-a az ilyen kis szépséghibáknak.

Nagy büszkén tálcára tettem és vártam, hogy bicajos és Apk istenítsen, hajlongjon a csodás képességeim előtt, már előre láttam, ahogy piedesztára emelnek, mire bicajos a második falat után megkérdezte:

-Ez sült madártej?

De azért összességében kellőképpen finom lett.

Ui: a fényképét már megint képtelen vagyok ide berakni :S

Társadalmi elvárások....

                         Boldogság......

                                       Munka.....

                                                Igazi önmagunk....

                                                                      Valóság.....

                                                                                Vágyaink....

                                                                                             Felelős felnőtt lét....

Elakarom felejtenia múltat. Megakarom változtatni az egészet! MOST!

Hogy olyan legyek, mint akkor voltam. Mikor még ez az egész SzSz história nem volt, mikor még Laposnézés nagyobb kincs volt, mint bármi....

Persze, paradox módon azt is akarnám, hogy APK olyan legyen, mint most. Ha ilyen lett volna, akkor nem tartanánk itt...

Áh....

a kényszer, hogy most már szeretnék normális életet. Nem akarok szeretőt, egy pasit akarok magam mellé, akit szeretek, akiről nem csak én gondoskodok, hanem ő is rólam, akivel tényleg gyereket akarhatok, akivel lehet közös jövőm, nem csak álmodozok róla. És akinek nem csak a cél, hanem az út is fontos...

Nem akarok többet dolgozni ÁLLANDÓAN, mint napi 10 óra. Élvezni akarom a munkám, és nem kicsinyes politikai játszmákkal foglalkozni...

Rendezett életet akarok, és nem csak a felszinen.

Mert kívülről minden csodás, csak bennem rohad...

Asszem mondhat bárki bármit de én úgy akarok boldog lenni, hogy magamtól és másoktól egyszerre. Nem érdekel, hogy ez akkor örök megelégedetlenséget jelent, nem érdekel, hogy ez kicsinyes....

Nem tudom, hogy a nyomás bénít meg vagy a fáradtság, hogy mindent helyre tegyek.... 

Most valahogy nehéz elképzelnem egy kiegyensúlyozott életet, amit akarok. Amit szeretnék. Mindennél jobban.

Nem akarom, hogy más oldja meg helyettem, én akarom megoldani. De úgy akarom megoldani, hogy ne fájjon senkinek....

Maradhatok így is persze, de akkor mindig mindig ott lesz bennem, hogy bakker ezt egy életre elkúráltam.... (pedig ezt már réges rég és egyre helyrehozhatatlanabbul)