Szó se róla, eszméletlen unatkozom. Melót a minimál szinten tartom, HP főnökasszony piccsogását kizárom, állást keresek de nincs semmi, lakást nézegetek de az meg drága, próbálom olvasni Starkékat, és még vagy ezernyi mindenféleséget csak hogy STABIL maradjak, és ne járjon az eszem a folyamatos megszökésen, ja és hogy ne készítsem ki a hozzám közel állókat.

SzSz asszem ma már a pokolba kíván és átkozza az éjszakát amikor először futottunk össze.

Csoki közölte, hogy ő meg tesz mindent de el húz délre. De télleg. Elküldték spanyolba. Hetekre. De szar neki.

Paragrafust most hagyom, mert a héten angol nyelvvizsgázik. Az fontos.

Anyunak csak mérsékkel merek nyafogni, mert karácsonykor tényleg nagyon elkapott és a körmömre koppintott (vagy -re nézett... nem is tudom melyik a jobb kifejezés)

A délelőttöm egy részét Plázacicával cseteltem, ami felettébb szupcsi volt. :D

Meg kicsit imitáltam a melót.

Szóval ilyen komoly elfoglaltásgok mellett az jutott eszembe, hogy igaza van SzSz-nek a viccek ki fognak halni. Ezen felbuzdulva, arra gondoltam, mentsük meg a vicceket. Én asszem igyekszem majd minden hétfőn írni egyet, és ha akad még egyáltalán olvasóm, meg azoknak affinitása, kommentekbe kéretik írni egy egy kedvencet. Aki nem kommentelő, csak olvas (Paragarafus pl. meg SzSz ugye) azok meg megírhatják nekem és én bekommentelem.

Na jó lehet hamvában született ötlet és nem lesz bennem kitartás.... De EZ most értelmet ad az életemnek :D

Akkor az első legyen az én legkedvencebb viccem:

- Nagyi! Nem láttad a gyógyszeremet? Az volt ráírva hogy LSD.
- Szarok én most a gyógyszeredre, inkább segíts kizavarni ezt a kurva sárkányt a konyhából!

Én ezen napokig tudok röhögni. Saját öreganyám (nem a Nagyim, hanem a másik) simán oda tudom képzelni, és látom a szitut, ahogy hadonászik a sárkánnyal. Kicsit olyan, mint a sütis takarítónéni a valami amerika 1be.

Na ti jöttök.

Ui: szinte látom SzSz fejét ahogy először röhög majd a fejét csóválja, hogy "bazmeg már a kommentelőitől is elvárja hogy szórakoztassák"

Eddig sem jeleskedtem a BKV bérletek megvásárlásában, mert főként inkább gyalog vagy bicajjal jártam. Így azon ritka alkalmakkor amikor nem-metró tömegközlekedési eszközre ülök inkább figyelem az ellenőrök tipikus ismertető jegyeit és akkor lukasztok, vagy leszállok.

Ma reggel villamosoznom kellett, és kezembe készítettem a jegyet mikor az elindult. A velem szemben ülő 50es pasi vigyorgott és mondta, hogy na ja, jobb biztosra menni és elővenni, de hát neki még jegye sincs. Mire a mellettem álló nő megkérdezte, miért jönnek az ellenőrök, mert akkor ő leszáll. Én meg fülig vörösödtem, mert olyan "fülön-csíptek" érzésem támadt, de aztán ahogy a nő és pasi el kezdte kifejteni a témát, hogy milyen is a BKV miért nincs pénz semmire, és az egész áldatlan állapotot szidták, majd még ketten becsatlakoztak a beszélgetésbe.... hát.... nem mondom, ez is megért volna egy társadalom tudományi kisdoktori disszertációt.

Amikor én 3 megállóval később leszálltam, ők még mindig szidták a rendszert.

Milyen apró mozdulat indíthatja el egy teljes villamos kocsi egyöntetű felháborodását.

Nekem nem feltétlenül jó az alvókám. Sőt, esetenként kifejezetten siralmas. Ahhoz, hogy egy jót alhassak nekem nem elég egy ágy, esetleg a buszon/vonaton egy ülőhely. Szükségem van egy bizonyos biztonság érzetre, amit ha más nem is, de a takaróm biztosan megteremt. Igen, én az a bizonyos típus vagyok, aki nyáron is nyakig húzza a takarót legalább addig, amíg el nem alszik.

Abban az igazán pihentető reggel üdén és frissen ébredő alvásban sem volt részem mostanság. Tudjátok, az a típusú amikor kinyitod a szemed, a világ élesebb és fényesebb, de nem bántóan, hanem olyan vérpezsdítően energikusan. Amikor úgy kedved lenne megváltani a világot.

Egészen szombat hajnalig nem volt bennem hiányérzet, vagy vágy ezután az éles érzés után. Azóta viszont, egy pöttyet talán túl erős is.

Biztonságban, elégedetten, melegben bevackolva, a melegségét érzeve, a hangját hallgatva elbólintani, majd vigyorogva megébredni, hát... olyan volt, mintha az ember megtalálna valami számára nagyon nagyon nagyon kedveset, amit régen elveszettnek hitt és százszor lemondott róla.

Aztán megint elveszti....

És a nyomában járó űr még nagyobb.

Régen voltam ENNYIRE szőkén kajla... (kommenteket, plíz)

Valaki elvette az eszem :D

A hatalom ott van, ahol az emberek az hiszik, hogy ott van.

Varys - Trónok harca

Vajon APK képes lesz egyszer majd ÍGY látni?

(apró öröm, végre sikerült ez a linkelgetős izé, először :D)

Vágom a centit. Nagyon vágom a centit, ami azt jelenti, hogy 10 munkanap és nem egész 8 óra van vissza eme cégnél. A blog bejegyzéseim megszaporodtak, hiszen irogatással és állás kereséssel ütöm el időm. Na meg tervezgetéssel és kalkulálgatással, hogy meddig elég az annyim, ha nem kapok melót, és mi lesz ha tovább leszek meló nélkül, mint amennyire elég az annyim, és különben is, mit fogok csinálni addig amig nincs állásom.

Mert tudni illik én még sosenem voltam munka nélkül. 16 éves korom óta a suli szünetekben is dolgoztam és fősuli alatt is szinte végig volt melóm.  Így kábé a nagy semmit tevés fog rám szakadni. Az az igazság, hogy az egyik felem baromira várja vágyik rá, hogy végre kurvára pihenjen egyett, a másik oldal viszont retteg. Retteg a pénz hiánytól és túl sok szabadidőtől. Perverz, mi?

És hogy valahogy helyre tegyem magam, mindenféle programokat szervezek magamnak. Példának okáért Brigádéknál volt egy kisebb összegű be nem váltott bónuszom, amiket most szépen felhasználok. Mivel a pénzt ígyis úgyis el kell költenem, vagy már elköltöttem, olyanokra váltom be, amikre eddig nem volt időm. (mert most kicsit szeretgetni fogom magam, meg geggyülni, meg odafigyelni és törődni). Szóval a bónuszos terveim:

Van egy fogászatos állapot felmérős fogkőleszedős fogfehérítős kupnom. Ezt most mindenképpen megejtem. És nem birgádékkal, hanem ingyé esztékába pedig betömetem a betömni valót és megérdeklődöm, hogy mit kell tennem, hogy a két elefánt agyarnyi bölcsességfogamtól megszabaduljak.

Aztán a még a brigádnál fennmaradt pénzecskémen vettem egy olyan bőr megszépítő bónuszt, ilyen hegesedést eltüntető, hámlasztó, fiatalító izét.  Nem került sokba, de télleg. Nem is mentegetőzés ez, mert ezt már korábban is meg kellett volna játszanom, hiszen nekem nagyon csúnya az arcbőröm. Eleve problémás, és a kamaszkor nem tett jó neki. Na meg az évek és a stressz se. Szóval ideje kicsit rendbe tenni ezt is.

Valamint valami hiper olcsó edző termet is keresek, mert mínuszokba nem akarok kijárni a szigetre futni. Asszem több lenne a károm, mint a hasznom.

Ha ezek a külsőséges lélek és önbizalom növelő izék meg voltak, akkor jön a következő nagy és komoly valamint kurvásul drága, de befektetésnek minősülő ráfordítás/feladat. El kell mennem angol tanfolyamra.  Meg kell tanulnom végre normálisan angolul. Nem úszom meg. Ehhez kell egy normális nyelviskola, normális áron. Mert most időm lesz tanulni, az fix, a finanszírozást meg bele kell kalkulálnom a munkanélkül és pénz nélkül projektbe. Eddig ez okozza a legnagyobb fejtörést. Hogy ezt miként lehetne kivitelezni. De 10 napon keresztül napi 8 óra áll rendelkezésemre, hogy mindezt kitaláljam. Az alatt csak kisütök valamit... Legalábbis remélem.

Sőt! Addig akár még melót is szerezhetek.

Bár lélekben igyekszem felkészíteni magam a legrosszabbra, hogy a koppanás kevésbbé fájjon. Mondjuk ez elég nehéz, mert hatalmas érzelmi hullámvasúton ülök. Hol visítva röhögcsélek, hol a sírás folytogat, hol pedig bambaboci módjára lesek ki a fejemből.

Na de nem adjuk fel, reményhal, meg aktív munkakerülés, és nem visszanézés csak előre, mert máshogy nem fog menni.  :)

A bakancslistám utolsó pontján egy meglehetősen furcsa "izé" áll, ami kicsit magyarázatra szorul. Kezdjük mondjuk a Dakarral.

Bőven középiskolás éveim elején akadt egy olyan húzósabb nap, mikor a töri témazáró egy napra csúszott a fizika dolgozattal. A töri sose igényelt részemről nagyobb felkészülést, mert az eseményeket megtanultam, az évszámokat meg lesúgták vagy kipuskáztam. Az volt az egyetlen, ami sose ment. A fizika viszont annál nagyobb kínlódás volt. Utáltam. Gyűlöltem, és szenvedtem és egy csomót készültem, ezért olyan éjjel fél 1ig tanultam. Rezignáltan bekapcsoltam a tévét, és a látványtól kikerekedtek a szemeim, megemelkedett a pulzusom, adrenalin szint az egekben, és fél 3ig tátott szájjal néztem, ahogy a böhöm nagy autók száguldoznak a sivatagban, ugratnak, felburulnak, eltévednek, a hozzájuk hangyányi motorosok szó szerint élet-halál harcot vívnak az elemekkel és a saját magukkal, és az óriási szörnyszülött kamionok pedig se istent se embert nem ismerve vágtáznak a homokos semmibe.

Valahogy így kezdődött. Azóta, ha látom, ha van módon, ha fennvagyok, megnézem. Nézem és gyönyörködök és irigykedek, hogy én is ott akarok lenni, nyelni a port, száguldozni, kiszáradni, izzadni, leégni a forró napon fázni a mínuszus éjszakában dideregni, eltévedni majd visszatalálni, felborulni aztán felállni és tovább menni. A vizet a legnagyobb kincsnek kezelni, a futamot ha fel is kellene adni, de mégis saját magammal szemben győztesként kikerülni.

Imádom.

Persze én se értem magam, mert általában a hétköznapi életben ezek a dolgok egyáltalán nem vonzanak. Nem vagyok ilyen motorsport fan, rühellek leégni a napon és kiszáradni, utálok rohanni és rossz helyen aludni. Meg úgy amblock kvázi mindent rühellek, amit ez a verseny megtestesít.

Szóval ez magamközt szólva igencsak furcsa rajongás tőlem.

Ezt a bejegyzést egy kósza mondat indította útjára...

- Ezt csak mi, igazi, valódi nők tudhatjuk. Mi akikben van tűz, kitartás, szenvedély, szépség, és akarat. Akik tudjuk mit akarunk, és elérjük. Akikben van mersz vállalni magát.  

- Na meg egy pénzes pasi a hátad mögött.

Az igazi, valódi nő, aki ezt fennen hangoztatja... Amit én látok és tudok belőle, az alapján ilyen lehet egy napja:

Reggel a férje kelti, valódi kínai teával, amit még tavasszal vettek közösen a kínai nyaralásuk alkalmával. Drága férje csókot lehel az ajkára, elmegy dolgozni, míg ő a fényterápiás zuhany alatt a kifejezetten bio-organikus különleges tusfürdővel frissé és éberré varázsolja magát. Ráncait arany és kaviár kivonatos arckrémmel tűnteti el, selyem köntösben kilibeg az étkezőben, ahol a bejárónő már várja a reggelivel, amiben mindenképpen kell gyümölcsnek és zöldségnek lenni friss sült hússal.

A bőséges reggeli után besétál a gardróbba kiválasztja aznapi szettjét, esetlegesen háborog, hogy a bejárónő még nem intéztete el az előző napi ruhák mosását. Felvesz egy dolce gabbana kosztümöt és egy manolo balnchi cipőt. Természetesen a hétvégi olasz kiruccanásból. Szolidan sminkel, és a látványt elégedetten nyugtázza, megint istenien néz ki.

Elindul munkába a kicsi csinos Nissan Micra-javal. Előtte Mercije volt az a kis édes, de már kettőt elloptak, rossz ómen, többet neki olyan nem kell. A vezetés még amúgyis egy ilyen elmegy dolog, na de a parkolás... Minnél kisebb a kocsi annál jobb. És ez a kocsi  egy gagyi Smart, meg ez a kis cuki parkolás vezérlős. Tulajodnképpen helyette beparkol. Zseniális.

A munkahelyre beérve széles mosollyal üdvözli az alattvalókat, hiszen ő már dipartmenlíder. Kemény munka volt. Nagyon kemény munka mindig mindenről jelentést tenni a bigbosznak, és igencsak sok erőfeszítést igényel, hogy az információkat helyesen szivárogtassa a droidoknak. Na és az a sok vacsora és parti, amit a férje rendezett. Igazán igazán drága dolog ez. A munkában kemény, következetes és szívtelen. Az üzletben nincs helye lágyszívűségnek, a pénz nem ember, nem kell hozzá emberség. Így van ez, ha valaki tudja, mit akar. Ő pedig tudja. Hatalmat és pénzt.

Hatalmat, pénzt és gyereket. Meglehet két éve próbálkoznak már a beültetésekkel, ezzel az igencsak költséges eljárással, azonban mintha a biológiát nem érdekelné az a rengeteg anyagi ráfordítás, az a mérhetetlenül sok energia, amit belefektetnek. Neki lesz saját gyerek, kerül amibe kerül. Az orvos meg jobb, ha ennyi pénzért tartja a száját, hogy kevesebbet dolgozzon, meg lazítson, meg egyen rendesen és ne sztresszeljen. Mintha ezt az orvos értené, hogy mennyire stresszes az ő élete. Mert a munka nem elég, ő nő, neki nőnek kell lenni. Fodrász hetente, kéthetente pedikűr-manikűr, szoli, torna, friss ruhatár, főző tanfolyam, jóga, pszihológus. Mindezt megszervezni, igazán nagy volumenű és folyamatos feladat.

Különben is, neki este kilencig dolgoznia kell. Így általában van 10 óra mire hazaér, ilyenkor már nem eszik, ezért a házvezetőnő által készített vacsorából már nem eszik. Bekapcsolja a céges laptopját, a pezsgőfürdős esti lazítás után, és így várja ágyban haza a férjét....

Na szóval kurvára nem tudok azonosulni ezzel a világgal, se ésszel se szívvel se semmivel nem tudom ennek a szemléletnek az érzelmi hátterét magamban legenerálni, pedig általában ez nekem működni szokott... Most mégsem megy. Nem megy, mert az indító mondat egy olyan beszélgetés vége volt, ami azzal indult, hogy kolleganő könnyes szemmel közölte, nem is neki és egészen halkan, hogy sajnos megint nem sikerült a beültetés és a babaprojekt ebben a hónapban, és hogy ez volt az utolsó alkalom, amire volt pénzük. Ő mindezt a hírt kitörő örömmel fogadta, tapsikolt és széles vigyorral közölte, hogy nem baj, legalább van ideje a munkájára. Aztán következett egy okfejtés, hogy mit meg  hogy, hogy mi az anyaság és hogy függ ez össze az igazi női lét megélésével. És valahogy elhangzott ez a mondat... Nem ítélkezem, általában. De most azért elküldeném a hölgyeményt a jó büdösbe. Nem mellékes, hogy a vázolt napi programjáról azért tudok ennyit, mert a sok luxus infót ő maga meséli hol naponta, hol hetenete. Alkalomadtán, ha mutogatja az új cipőt, vagy dicsekszik zseinális férjével. A fennt leírtak biztosan mind megvannak neki....

Szeretném azt gondolni, hogy ez a felszín és valójában ő nem boldog, mert ez egy sekélyes élet. De az igazság az, hogy valószínűleg ő így, a maga sekélyes és semmit mondó módján bizony boldog.

Versenyzőként részt venni a Dakaron egy pöttyös VW-nel.

Számolgattam, hogy a lovagkorban bizonyosan nagymama lennék már. Mert ugye akkor az volt, hogy a szülők a 13 éves gyereküknek kijelölték azt a személyt, akivel szerződést azaz házasságot kell kötni.

Nem bonyolították túl, a lényeg, hogy kedvező feltételekkel mindkét fél (azaz család) bizonyos előnyökhöz jusson.

Namármost, én így, a nagymama korom elején érek fel ésszel, szívvel meg mindennel odáig, hogy kurvanehezen körvonalazódik az ideális/optimális társ. A saját részemre.

Hmm... értitek az összefüggést? Nem? A szavak ki akarnak buggyanni belőlem, de nehéz megfogalmazni.

A nagyi tudja mi a jó a gyereknek, mert a nyakába kapott már hideget meg meleget. Ismeri a szempontokat és választ. A gyerek, meg ha rosszul választottak neki, akkor se övé a felelősség.

Oké, oké. Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy millió sebből vérzik ez az egész, és saját magamnak sem kell aláásnom az elméletem, mert elég ha csak én magam ráfújok, és összedől mint egy kártyavár. Én csak azt mondom volt benne ráció.

Az új év első napja nem január 1. Január elsején hazaesünk a szilveszteri buliból, vagy később kelünk, mert éjfélkor azért csak koccintunk. Pihenjük az ünnepket, korhely levest meg lencsét eszünk. Bujékolunk, meg szedelőzködünk. Készkelődünk az év igazi első napjára. Már aki ugye nincs szabin még ezen a héten, mint én. És az olyanoknak, mint én, valószínűsíthetőleg fárasztó volt az ünnep.

Baromi jó volt kiszakadni innen Pestről és magam mögött hagyni ezt az egész ocsmányságot. A hajtást, a beton rengeteget, a tömeget, a feladatokat, a magányt. Iszonyatosan jó volt belesüppedni a nagybetűs CSALÁDba. Ahol Anyu aggódik, Apu morog, hugaim hülyítenek. Fát díszíteni és vacsorázni, kutyát sétáltatni és borozgatni, takarítani és főzni, délutánonként a tévé előtt összeesni majd este Paragrafusozni, olvasni, vagy SzSz-el találkozni esetleg Csokival csetelni. Magam mögött hagytam mindent, ami szar. APKt alig láttam, és iparkodtam minnél kevesebbet átvenni tőle. Annyira jó volt... Belegondolok, és érzem a csöpögős nyálas szirupot, ami körbe lengi az egészet... egy kicsit bele is ragadtam azt hiszem.

Beleragadtam, mert a melóhelyen ülök és világvége hangulatom van. De komolyan. Mínusz 5 fok. Köd. Ónos izé fedi az utakat. HP főnökasszony velem szemben. Reggeli APK-val. 98 e-mail az első gyors select után. Negyedéves zárás. Semmi állásajánlat. És az a bennem eltemetett valaki, aki ordít, hogy miért csinálok csak és kizárólag olyan dolgokat amiket utálok. Kábé ilyen:

- Haza akarok menni

- Munka van.

- Szarok a munkára, menjünk haza.

- A munkára szarsz, de a pénz meg kéne.

- Kurvára nem érdekel a pénz - Dehogynem.

- Nem akarok itt lenni, haza akarok menni.

- APKhoz? Az jobb lenne?

- Nem. Látni se akarom.

- Nem teheted ezt vele.

- De igen.

- De nem. Nem ezt érdemli.

- Nem bírom elviselni ha még egyszer hozzám ér. Már a keze érintését is alig tűröm meg magamon. Nem bírom. Nem akarom.

- Éjszakánként zokog.

- Nem érdekel.

- Haldoklik az édesanyja, nem bánthatjuk mi is.

- Nem érdekel. Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom.

- Mély levegő lassan be és lassan ki.

- Inkább megfulladok.

- Ne hisztizz. Még ezt a kicsit elviseled.

- Nem. Nem viselek én már el semmit. Csak olyan dolgokat csinálok, amit határozottan utálok. El akarok menni! ENGEDJ! ENGEDJ VÉGRE SZABADON!

- Hisztizsák... Ezt abbahagyod és teljesíted a kötelességed.

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.


Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.


Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

- Alszol?

- Nem, ébredezem...

- Túl gyors volt a válasz. Megzavartam valamit? :D

- Olvasok. Bár éjjel kettőkor ez még normálisnak mondható magányos tevékenység. Esetedben viszont perverz, hogy ilyenkor irogatsz viberen. Különben is, miért nem gmail?!

- Gmail-nek nyoma van, ennek nincs. Mivel rontod ragyogo smaragd szemeid?

- Ajjajjajjj.... Az ilyen bókoknak sötét a célja.... De kérdésedre válaszolva Tronok Harca. Baj van?

- Nincs. Telón olvasod?

- Jaja azon. Most elhiszed hogy beveszem, hogy minden oké, ha éjjel kettőkor nekem irogatsz?!

- Hát egy pasid se lepett meg egy normális ebook olvasóval karácsonyra?! Szerencsétlenek... Ennyi lúzert :D

- Sajnos neeeem... Nem kaptam hozzá kupont :D Pedig számítottam rá.  Hiányzom? :D

- Hiányoztál.

- Most már nem hiányzom?

- Most már nem. Inkább haragszom rád. Este 8kor kellettél volna. De gondolom APK miatt lehalkítotttad a telót és nem reagáltál.

- Mit csináltál?

- Felszedtem egy csajt, gerincre vágtam, most itt hortyog mellettem, én meg rád vagyok mérges, hogy nem állítottál meg.

- őőőőőőőőőőőőőőőőőőőő... Szivatsz.

- komolyan, nézd

(fénykép az alvó csajról)

- Egy barom vagy. Te nem vagy normális! Baz meg....

- Az már megvolt. Most mit csináljak?!

- Baszki... hol vagytok? és csoki csaj? Meg egyébként, hát szereted, hát izé... hát bazmeg... ünnepek alatt? Jajj baszki...

- Ne bazmegolj. Ne sopánkodj. Viszketett, megvakartam. Ennyi. Ha beszélünk, akkor valszleg nem dugtam volna meg.

- Be vagy tépve?

- Kicsit..... Hasonlít a "kolisVerdére".  :D

- Na kösz. Most még azt is mondod, hogy megdugtad a fiatalabb Verdét. Alakul a helyzet. Mit akarsz, fejmosást, vagy mit?

- NE parázz én most "szülővárosba" vagyok, haver albérletébe, Csokicsaj meg a szüleinél kurva messze. Egy estés. Ennyi.

- Miért volt ilyen egetverően fontos engem arról tájékoztatni, hogy éppen most keféltél félre?!

- Mert neked elmondhatom, mert te megérted, mert te is ezt csinálod.

- Ne vegyél egy kalap alá magaddal. Én hűséges vagyok.

- De csak a gyakorlatban. Hivatalból és elméletben egy mocskos kis ribi vagy, aki félrekúr mint én.

- Ez azért most erős volt.

- Bocs. Sajnálom. Hiányzol.

- Veszem észre.

- Ne haragudj. Szerinted mit csináljak?

- Bontsd fel az eljegyzést. Ez neked is szar és Csokicsaj nem ezt érdemli. Képtelen vagy a gatyában tartani a farkad.

- Mérges vagy. Vagy megesz a féltékenység? Vagy az irigység? :D

- Hülye vagy. Ha szembe jön az igazi, de a faszságod miatt meg lesz egy gyereked Csokicsajtól, aki kurvára nem ezt érdemli.... na bazmeg, akkor mi lesz?! Ne csináld. Én még azt is vállalom, hogy azt mondod, velem csaltad meg. De figyelj térj észhez. Hallgass a szívedre. Ez... ez nem te vagy :(

- A szivem CsokiCsajt akarja 4 gyerekkel meg kertes házzal. A farkam az összes lyukra játszana, az eszemnek meg te kellesz.

- Nem tudok mit kezdeni ezzel. Be kéne ülni sörözni.... Hogy alkohollal mossam át a hülye fejed!

- Nem akarsz kicsit riánylni, hogy kvittek legyünk?

- Miről? A nincs melóm és mi lesz velem egy eléggé kivesézett téma már. Azt unjuk, nemde? Miről?!

- Nincs valami kínos szaftos sztorid? Mittom én, te állandóan depizel valami faszságon. :D

- Na kössz....

- Volt lenn SzSz?

- Volt.

- Jó volt?

- Jó volt.

- Jobb volt mint velem? :D

- Jobb volt mint veled.

- Kizárt :D  Hazudsz. :D

- Ezt sem cáfolni sem megerősíteni nem tudom. :D

- És nem nyomaszt semmi? A kényelmetlen pozitúra, a gyenge teljesítményed, a hájas feneked, és egyéb ágybeli képességeid? :D

- Miért szerinted baj van velük?

- Erre a kérdésre nem válaszolhatok.

- Te.. azért ez beteges, hogy az egyéjszakásod mellett az én csalfaságom vesézzük ki.....

- Az. De megszokott. A lábad se volt szőrös? :D

- SzSz megérdemli a frissen gyalult lábakat. ;) De most hogy így faggatsz....

- Rosszlukra ment? :D

- Mit szedtél be? ááááááááááááh.... hagyjuk!

- Felhergelsz és itt hagynál?! Bazmeg, ha ez szex lenne, most megerőszakolnálak. Kivele!

- Hmm.... Van azzal valami baj, ahogy csókolok?

- :D Nem emlékszem. Fel kéne frissíteni az emlékeim. Mondjuk sörözéskor?

- Hülye.

- Mért? Leharaptad a nyelvét, átcsorgattad a nyálad a szájába és elhányta magát? Mit tettél?

- Hát látom kurvára nem fogsz válaszolni....

- Liebling, ne ilyen érzékenyen! Csak vicc volt. De nem, nincs semmi baj azzal ahogy csókolsz, nekem mondjuk már attól feláll, nem kell más. Miért, ő meg átmegy kisnudliba vagy mi?

- Nem. Csak... hmm... Asszem nem szereti.

- Akkor buzi vagy pornós. Esetleg nyelesribanc. Azok nem szeretnek smárolni. Te, lehet az egész gyerek sztori csak kamu, igazából van egy buzi pasija, és te vagy a rejtett mellékvágány....

- Na bazz... Tényleg! Hogy erre eddig nem jöttem rá! Mi lenne velem nélküled?

- Egy buzi szeretője lennél továbbra is. Mocorog az egyészakás... Megdugjam még egyszer?

- Még a nevére se emlékszel, mi?

- Hát nem...

- Akkor dugd meg, de utána lécci a verbális szex éhséged ne a velem való maszturbációddal csillapítsd....

Először is remélem az én jókívánságom nélkül is mindenkinek szeretetben, békességben, boldogságban telt el a karácsony. Márha felnőttként mindez megélhető és nem csak a reklámokból áradó "boldogság kultusz" (valahol valamelyik blogban olvastam, hogy manapság már nem szexel, hanem boldogsággal lehet eladni mindent. Boldog a nagypapa, mert nosztalgia csipszet eszik és az unokáját spórolni tanítja, hogy holdra utazhasson, boldog az apuka, hogy egyedül marad a két rossz kölökkel a hegynyi házimunkával meg az asszony melltartójával, boldog még a wc csésze peremén élő baktérium sereg is....)

Na szóval. Az én karácsonyomra inkább egy apró Sherk-es idézetecske illik:

"sírás nélkül nincs is igazán jó karácsony"

Shrek - Szamár mamája

Két jelentőségteljes sírásról adhatok számot, az egyik én voltam a másik nem. Az enyém csöpögős maszlagos nyálas és elfogultság nélkül józan ész nélkül nem megírható, a másik Torzsáé, amit pedig talán túlzottan is racionálisan, hűvös közönnyel bármiféle érzés kimutatása nélkül tudnék csak veletek megosztani, ezt meg ezért nem írom le.

Na de karácsony. Meg ugye a kézi készítésű ajándékaim:

(amiknek valami oknál fogva nem tudom ide feltenni a képeit... lehet a netkapcsolatom kicsinyke, na majd esetlegesen Pestről.)

Szóval az én kicsiny családomban mindenki örült neki, APK-éknak meg fogalmam sincs, hogy miért kínlódtam vele...

És akkor az én ajándékaim.

A legszebb: egy nadon csudi csillogó türkiz csillogó fülbe való medállal. Melléje egy lecseszés, hogy mit csináltam a hajammal. Hogy a vörös mennyivel jobb volt. És hogy miért rövid...  Mert levágattam és bebarnultam miután kirúgtak. Hm... Az egy másik történet, hogy való igaz, ez a barna se én vagyok, de az a vörös se... és asszem én nem is tudom ki vagyok.

A legszemélyre-szólóbb: egy kuponfüzet Csokitól. A munkanélküliségem ideje alatt korlátlan vacsora meghívás, és ölelés, 5 darab nagy ölelés, 10 darab sírhatsz a vállamon, lakhatási támogatást, és még vagy egy tucatnyi sörözős, röhögős kupont. Mindezt lehozta Pestről, mert máshogy karácsony előtt nem találkoztunk volna. Cuki volt.

A legkedvesebb: egy pöttyös pihe puha fürdőköpeny Anyuéktól. Még eccer nyáron említettem, a furcsa perverz vonzódásom meg még magam számára is alig alig vállalható, de létezik, így ez egy annyira kedves és figyelmes, olyan igazi szívmelengető ajándék.

A legdrágaságosabb: Családtól közösen kaptam (mert kértem vagy mi) egy dolce gusto kávéfőzőt. Akkor még nagyon nem agyaltam azon, hogy basszus ebbe 1600 forint 16 db kapszula. Örülök neki, félre ne értsetek, mert cép piros, na de egy munkanélkülinek ilyen áron kávét inni... nem éppen ildomos. Meg gazdaságos, meg semmilyen se nem.

A legbénább: én ajándékra ilyet sose mondok. De akitől kaptam szerinte béna. Masszázs utalvány. Hmmm... Milyen megtépázott lehet annak a lelkivilága, aki a saját ajándékát még oda se adja és már lebénázza. Mert ugye az a lényeg, hogy szívből jöjjön.... vagy mi.

A legértékesebb: egy fejmosás Anyumtól az életemről. Egy jól kibőgős beszélgetés, kivesézése mindennek, és felnőtt jóakarói szemmel elmondva, hogy ő mit lát. Az igazság fáj. De kell a szembesítés. (most kicsit sajnálom, hogy ezt nem mutathatom meg neki, de szerintem frászt kapna a blogom tartalmától úgy alapjáraton, szóval csak bizakodom, hogy érzi és tudja, hogy nekem ez fontos volt és jól esett)

És persze az ajándék hegyek mellett volt még tucatnyi várakozás, meg örömködés, mázsányi kaják mindenhol, álságos és valós mosolyok beteljesült és még magára várató álmok.

Szóval igazi karácsony ez is a javából. Csak legyen még sok ilyen, és azt kívánom magamnak is és Nektek is, hogy jövőre legalább ennyien ünnepeljük együtt a karácsonyt.

Ez van, magával ragadott. Beszippantott. Olvasom éjjel, olvasom nappal. A villamoson, a wc-n, főzés közben és lefekvésem sem a klasszikus, mert fejemre ejtem a telefont, ha hajnalban elnyom az álom rajta. (azért telefonon elég szemronotó olvasni... ezt el kell ismernem)

Olyannyira Trónok harca rabszolga lettem, hogy már akkoris azon járatom az agyam mikor nem kéne. Például simán párhuzamot húzok a valóságban létező emberi karakterek és a könyvbeliek között. Lassan két napja azon jár az agyam, hogy ezek a francos Lanisterek mit akarnak?! (sorry, aki nem olvasta)

Szóval Lanister-ék kőgazdagok, hatalmuk mint a tenger, és éppenhogy csak a seggüket nem meresztik a királyi székben, de nyilván a királyt az orránál fogva rángatják, így nyilvánvaló, hogy a 7 királyságot is erősen ők irányítják. Szóval van pénzük mint a pelyva, hatalmuk mint sokat tapasztalt hipnotizőrnek, és mégis mégis sokkal többet akarnak. Kurvára telhetetlenek. És gonoszak. Ami egy könyvbeli karakternél még megmosolyogtató és szükséges. Mert kell egy gonosz, aki csűri csavarja a szálakat, akit lehet utálni meg okolni, és persze azért itt se lehet elítélni az egész bagázst, mert Tryon, csak kihúzó és hatalmas alak a könyvben... de hát akkoris.Nyilván azért telhetetlenek, erkölcstelenek és gonoszak, hogy legyen egy ilyen fantasztikus sztori, amit képtelen vagy letenni....

Na dehogy az életben is vannak Lanisterek, az azért sok. Mondhatni, hogy talán túl élénk a fantáziám. De esküszöm nektek itt ül velem szemben egy ilyen intrukus gonosz, hataloméhes és pénzhajhász ribanc. Már a teljes irányítás az övé, annyi egy havi nettó fizetése, mint egy átlag család éves összes jövedelme, a férje egy "mogul", a házában annyi szoba van, hogy fejből nem tudja, és két kertész kell hozzá, de mégis mégis többet és többet akar. Ribanc, mert 3 szeretőt tart. Mert érted, ha még egy lenne.... de nem, ennek 3 van. 2-vel láttam, a harmadikat mesélték, és nincs okom nem elhinni. És közben még gonosz is, mert egy tőle függő kedves személyt nem engedett el inszeminációra.... Szóval ő egy igazi Lanister... Ő volt a múzsa.

Szerintetek megkérdezzem tőle, hogy milyen viszonyt ápol Martinnal? Igazán megsürgethetné az öreget a fennamradó két kötettel.

Jó bornak nem kell cégér, tartja a mondás. Fizetett biztos nem, mert az olyan nagyszájú borisszák, mint én úgy is terjesztik az "igét".

De térjünk a lényegre. Biztosan állíthatom, hogy Buda legfinomabb forraltbora az Allee mögötti karácsonyi vásárszerűségben található, az oldalsó kijárattól kicsit balra tartva a kövek mellett, a vaddisznó pörköltes pavilon mellett, a dörgicsei bajszos nagyhangú jópofa borász, akinek a fia borásznak tanul itt az egyetemen.

A fehér forraltbora nagyon csajos, nagyon gyümölcsös és nagyon édes és iszonyatosan finom és meleg, és mint jó kofa a bajszos bácsi rendesen bókol a lányoknak asszonyoknak, a vörös forralt meg olyan jó kis pasis, testes, nem ragad össze a szád tőle, sőt a vaddisznó pörkölt után mennyei.

Azon kívül az "öreg" baromi nagy reklám szakember, mert végig kóstoltatja veled az összes jófajta Balaton-felvidéki borát, szépen meg is teszi a hatását, a kezedbe nyomja a névjegyét, meg annyira jók a borai, hogy egy üveggel estére veszel egyet, és hirtelen azon kapod magad, hogy 10 üveggel rendelsz tőle karácsonyra.... (mint én...)

Na. De nem ez a lényeg. Aki az Allee-nál jár, tényleg ne hagyja ki. Az elmúlt évek legjobb forraltbora, és nem csak szerintem.

Azért hozzá kell tennem valamit még az előző bejegyzéshez.

MOST még nem vagyok elkenődve. Sőt, egyre inkább a megkönnyebbülést érzem. Azt amikor levesznek egy hatalmas terhet a válladról. MOST még könnyű.

Mérhetetlen örömmel tölt el, hogy buta liba főnökasszonynak apró borsokat törhetek az orra alá. Iszonyatosan élvezem, hogy 8,5 órát dolgozok. Hogy éjjel alszom.

És kikerekedett szemekkel döbbenten nézek körbe, mint egy kívül álló, hogy én ezeket eddig nem láttam? Hogy én ezeket eddig nem érzékeltem? Nem vettem észre, hogy mi folyik körülöttem?

Fura, hogy néhány dolog szinte kristály tisztává vált. Elejtett mondatok, gesztusok. Mind, mind érthető, átlátszóvá váló csillogó hazugságok. Minden értelmet kap, minden értelmet nyer.

Az eddig görcsösen összezáródó tenyeremből lassan kinyújtóztatom az ujjaim, megtornásztatom, örülök, hogy mozognak és elengedem az egészet. hagyom, had szálljon, mint szürke por.

Ezt is meg kell élni. Ezt is át kellett élni.

Még egyszer meg kell ráznom az elgémberedett ujjacskáim, aztán "HELLÓ ÉLET, JÖVÖK!!!"

Ui: 6. hónap állástalanság után tervezem beindítani sori gyári munkás karrierem :D

Hát helló...

 Most azon gondolkodtam, hogy ezen az ímélen mege sétődsz. Mert a megírásához nem fért kétség. A barátod vagyok, és mint ilyennek, kötelességem szólni, hogy a szakadék felé rohansz. Mit rohansz? Száguldasz bazmeg. És kivételesen nem a kivételesen szar magánéletedre gondolok. Mert olyanod most nincs. Mert aki 14 órázik, annak ilyenje nincs...

Tudod az elején még csak csak elfogadtam, hogy a legjobb barátom most olyan melót talált, amibe úgy érzi érdemes sokat fektetni, és hogy ez neki jó és idővel persze normalizálódik a helyzete, és szépen rendeződnek a dolgok. Mármint kemény és megfeszített munka, de a sörözéseinknek semmi akadálya....

De bazmeg, az, hogyha látni akarlak, akkor tulajdonképpen hajnalba el kellett raboljalak magad elől, és bazmeg, ez gáz.

Szar volt látni akkor téged. A sötét karikáidat, ami nem az egyetlen hajnal miatti keléstől van... Kurva rossz volt nézni, hogy úgy ültél mellettem a kocsiban, mint egy elgázolt kutyakölyök. Meregetted a szemeid, és kicsi voltál és összetört és a kajára rácuppantál, mint aki ezer éve nem evett, de 3 falat után kijelentetted, hogy degeszre etted magad.  Én szeretek veled enni, mert mindig elmondod, hogy te fogyózol, de azért kurvára benyomunk egy pizzát.

Nem azért, jó volt az a reggel. Nekem kellett. Meg neked is. És emiatt is irok. Mert tudod, volt egy elejtett mondatod, hogy dec.17-én mikor eldől, hogy maradsz-e vagy se, és ha marasztalnak, akkor te nem biztos hogy maradni akarsz, mert

1. A cég nem annyira profi, mint elsőre tűnik
2. Nem bírod a folyton szerinted túl magas hangon rinyáló főnöknőt
3. Ha jól csinálsz is dolgokat, akkor sincs pozitiv visszajelzés
4. Magányos vagy
5. Elfáradtál
6. Túl sok az intrika meg a brazil szappanopera
7. Ki nem állhat a főnökasszony, és te is rühelled őt.

Kétszer is panaszkodtál a főnökasszonyra. KÉTSZER! ÉS emiatt írok, mert közben meg ostorozod magad, hgoy a meló jó, a fizetés kurva jó, a cég NEVE baromi jó, és hogy nem szabadna elengedni, meg kell tartani....

Hát bazmeg, nem. Nem kell.

Neked lelked van. Még ha néha úgy is nyilatkozol mgadról, hogy nincs, meg ha úgy is viselkedsz, mintha nem lenne. Neked elképzelhetetlenül érzékeny lelked van és iszonyatosan fasza fantáziád. Bazmeg, képes vagy bábozni a zakómmal, hogy nem te nyúltad le, hanem ő mászott rád... és mindezt úgy előadni, hogy után elgondolkodtam, hogy lehet télleg a zakóm mászott rád, és beszélt hozzád.  De ez a hely. Ezeket elkezdte megölni benned. Megint elkezdtél falat építeni, és csak összeszükült szemmel nézni a világra. Ja, szemek. Az ugye tudott, hogy az neked zöld, ha boldog vagy, ha jól vagy, ha kvázi minden klappol.  Ha ezt nem tudnám azt hinném, hogy randa barna.... Mert annyira szarul vagy mostanság.

 ÉS akkor ezek csak ilyen kicsi dolgok. Nagy dolog, hogy nem tudnád megmondani, mikor főztél utoljára. Pedig azt TE imádsz. Mindennél jobban szeretsz. Jobban szeretsz, mint enni.  És itt jön az én rinyálásom, hogy én se tudnám megmondani, de pedig én úúúúúúúgy szeretem a főztöd....  Tudom, ha főzöl az nálad levezet minden feszültséget. Boldog vagy tőle. És imádod hogy hízik a májad, mikor halálra dícsérnek és rimánkodik a csapat, hogy bazmeg kérek még, miközben a tányért nyalják.

Csináltál idén adventi koszorút? Feldíszítetted a lakást? Voltál velem/Tesóiddal/egyéb haverral forralt borozni a Vörösmartyn? Tudom, hogy a válasz nem leges. És szerinted ez normális?!

ÉS akkor ez most fájni fog: Hazamentél anyud születésnapjára? Nagymamád halálának az évfordulóján otthon voltál? Vittél gyertyát a temetőbe?  Ezt most nem fogom tovább kifejteni. Tudod te... És azt gondolom, most pityeregsz is...

Amit nem tudsz. Okos, intelligens és érzékeny lány vagy, aki tud és bír is dolgozni.  De kell neki a pozitiv visszacsatolás. Olyan lány vagy, aki többre képes és többet is érdemel, mint az, hogy egy lelketlen cég zombi rabszolgájává váljon.

Nem bántani akarlak, de bazmeg, 17én mondj egy határozott nemet, hogy nem basszátok meg, NEM nem akarok itt dolgozni.

És ne foss. Simán lesz másik. Karácsonyra már máshol mereszted a drága segged. Lásd a mellékletet.

 

(és bocs)

Ezt a levelet dec.11 éjjel írta Csoki. A melléklet egy állásajánlat volt. Ő akkor még nem tudta, amit addigra páran már igen. Azt, hogy nem hosszabbították meg a szerződésem. 10-én közölték velem a mindenféle mondva csinált indokokat, melyek hátterében az a kőkemény valóság húzódott meg, amit a karácsonyi partin egy felsővezető megfogalmazott:

Tudod, nálunk a pénzügyön a széplányoknak nincs nagy karrierje, vagy hosszú pályafutása. A széplányokat, Főnökasszony elüldözi.

Szóval dec.10-én felmondtak. Január 18-ig van még melóm.

az kérem szépen tegnap volt.

Felér egy szociológiai eset tanulmánnyal. Gondolkodom, hogy kritikus fikázós cinikus énemet elővéve beszámolok róla nektek....

De gondolom, mindenhol ugyanilyen.

A 40es HRes MILF nagysasszony, a külön csordát alkotó középvezetők, a jópofizó  nagyfőnökök, a sarokba tömörödő vihorászó lányok, a másik sarokban házipáleszt szlopáló droidok, a csocsóbajnokok, a köztudottan házas flörtölők, a jófejek, a nagyképűek, a mindent lefitymálók és a mindenért rajongók. A boldog tombola nyertes és a hosszú beszédtől magukat asztal alá ivók...

Na majd meglátjuk.

Minden esetre éppen bennt szívok a melóhelyen. Úgy, hogy valamikor 2kor értem haza.... Annyira.... aaaaaaaaanyira..... SzSz fogalmazta meg jól. Ha 17én kirúgnak azért leszek összetörve, ha marasztalnak, akkor meg azért.... Grrrrrrrr.....

Miután tegnap fél éjjel üldözött Csoki, hogy menjünk inni, én meg leráztam, hogy de basszus, én dolgozom ma és amúgy sincs kedvem, utolsó reagálása az volt, hogy rendben. Oké, akkor 6!!!!ra ott van értem és reggelizzünk együtt.

Mit ne mondjak, legyintettem. Komolyan azt hittem, hogy szórakozik.

Tévedtem. 5:50kor szólt a csengő. A KAPUCSENGŐ! Komolyan nem akartam felkelni. Komolyan azt hittem álmodom, és amikor ránéztem a telómra, vagyis akartam, akkor láttam, hogy lemerült. Ha láttatok már valakit kiugrani az ágyból és sprintelve, botladozva a bejárati ajtó felé rohanni, na azt képzeljétek el, és emeljétek négyzetre.

És igen, igen... Csoki volt.... Fél perc alatt összekaptam magam, és nyilván totál zakkant fejjel döbbentem bámultam bele a kisimult szélesen vigyorgó képébe. Frissen bortovált, jószagú, öltönyös és baromi jóképű volt. Olyan, aki mellett az ember lánya egy utolsó nímndnak érzi magát. És félkómásan  átvillant az agyamon, hogy de basszus mit akar ez a pasi tőlem? Majd kinyitotta előttem a kocsiajtó, besegített. Olyan laza Hugh Grant-es mozdulattal megkerülte a kocsit, beszállt és indított. Közben csacsogott hogy még csak a meki van ilyenkor nyitva, de ne parázzak, tök jót talált ki.

Felmentünk a Gellérthegyre, csomagtartóból kikapott egy táskányi kaját...

- Egyél!

- Croissant?! Friss pogácsa? KÁVÉÉÉ???? Honnan?

- Egyél! És addig én beszélek, amig tele a szád. Mert a Kisasszony menekül előlem.

- Nem menekülök. Meghalni nincs időm.

- Jó. Figyelj. Ne haragudj. Pasi vagyok. Az meg egy gyűrű volt. Most dobtam volna ki? Neked ugyse kellett volna. Sose mondtál igent még poénból se. Pedig hozzám jöhettél volna. De tényleg. Most már mindegy. El fogom venni CsokiCsajt és boldogan él, mig meg nem halunk.

-Hülye vagy.

-Egyél. Ne beszélj. Az egyik legjobb barátom vagy. És én örömmel elvettem volna a legjobb barátom feleségül.

- Én nem hiszem, hogy jól viselném a kalandozásaid.

- Nem tudnál róluk.

- Hülye vagy.

- Te meg álmos. Gondold végig. Működne. Működhetett volna. Ehelyett, Te...

- Ez egy másik téma. Ott tartottunk, hogy eljegyezted CsokiCsajt.

- Igen. Akarom hogy a gyerekeim anyja legyen, mert totál megbízható. És azt nagoyn nagyon nagyon szeretem benne. Meg ért a gyerekekhez. És kijönne velem németekhez.

- Pff... tudod mi erről a véleményem...

- Én nem vagyok SzSz!

- Még a Gellérthegy is stimmel.... És a házasság indítattása is... A különbség, hogy Neked nem én leszek az iszonyod. Én ebben a sztoriban most a barát leszek.

- Szükségem van rád. Nem akarlak elveszíteni. Se egy gyűrű miatt, se más csaj miatt. Kellesz. Kell egy fék, kell egy kijózanító pofon, és kell egy váll ahol bömbölhetek.

- Csoki, nem fogsz elveszíteni. Dehogy fogsz. Csak ne pöccenj be, amikor rákérdezek érzékeny dolgokra... És ha két hétig nem beszélünk, akkor sincs semmi. .............. Ez a kávé isteni! Hol vetted?

- :D Titok, majd legközelebb elviszlek a lelőhelyre. És a péksüti?

- Fiiiiinom. El vagoyk kapatva. Ülés füttés napfelkelte, jó kaja... igaz a társaság silány :D

Itt kaptam egy puszit a homlokomra, és fél 8ig csak a szokásos ökörség hegyek dőltek belőlünk....

Soha nem mennék hozzá ehhez a lökötthöz. De mint barát soha nem akarom elveszíteni... (még ha szenya módon betámadja a legsebezhetőbb pontjaim, akkor se)

Bakker, nektek feltűnt, hogy tegnap dobtuk ki az utolsó összegyűrt karácsonyi ajándékos papírt és hogy a sajtos rudakat sütjük szilveszterre?

Nagyon nagyon nagyon gyorsan megint december lett. Az életem, tulajdonképpen azóta semmit nem változott, talán csak romlott. No de sebaj. Lesz ez rosszabb is. :)

De nem is ez a lényeg, hanem az ajándékok. Idén megint bizarr és mazohista módon ajándékokat készítek. Mármint a többségnek. Akinek nem, annak meg nagyon személyeset veszek. Ennek okán már sikerült egy szerintem nagyon elegáns és nagyon találó kis titkos üzenetet hordzó ajándékot vennem. Ezt most nem is fejtegetem tovább... Majd ha az illető megkapta. Ezzel az ajándékkal az a baj, hogy én szerettem bele, és aki kapja, hát amúgy is nehéz eset, és nem tuti, hogy az én szerelmemnek örülni fog.

Aztán PlázaCicának csináltam egy órát. Iszonyt jó lett, fel fogom tenni a blogra, mert erre most tényleg büszke vagyok. :)

Aztán.... aztán a többiekét meg szépen sorra.

Hátha az ilyen karácsonyi bejegyzések kicsit helyre rángatnak engem is.

Jó, beismerem. Rinyálok. Sokat. Rinyálok és közben toporgok. Olyan vagyok, mint SouthPark-ból Butters.... Kedvenc részem, amikor valami fantazisat játszanak, és kutyának öltöztetik, amit csak azért vállal, hogy a többiek ne cikizzék ki. Aztán Cartmen szembe dobja egy dobó csillaggal, és az egész rész után arról szól, hogy hogyan akarnak rajta segíteni, és a kis hülye nem azon parázik, hogy megvakul, hanem "jajj, jajj, mit fognak szólni anyáék, ha meglátnak kutyának öltözve dobócsillaggal a szememben" Kábé ezt csinálom én is.

 Butters-sel ellentétben viszont nekem van egy Paragrafusom, aki ha kicsit is depresszívebb bejegyzést írok, már küldi is az sms-t, hogy nem vagyok ám egyedül. Sőt! Egész jó kis terveket szövögetünk a "hogyan meneküljünk" innen elméletnek megfelelően. És szerencsére vele tudok nevetni a nyomorunkon. Asszem, amíg ez így marad, addig még nem hallt meg a remény.

Aztán van Csoki. Csoki, aki múltkor kissé berágott, mert rákérdeztem, hogy a nekem szánt eljegyzési gyűrűt adta-e oda CsokiCsajnak, és hát a válasza bizony igenlő volt. De tény, hogy az elmúlt egy hétben kezét lábát törte, hogy a barátságunkon ily módon keletkezett repedéseket befoltozza.

És persze, persze SzSz. Ha most a szeretői iszonytól eltekintünk, azért sokat tesz hozzá, hogy ne merüljek el az önsajnálat mélységes mély és undorító mocsarában. Néha már már aggódik értem. Mondjuk jobb lenne, ha nem kéne aggódnia, csak velem örülnie.

Valamint nem feledkezem meg Rólatok sem, mert itt is mindíg kapok egy két vigasztaló szót. Humorral fűszerezett kő kemény kritikát, ami kell. Ami muszáj, mert azért csak csak hozzátesznek a szemléletemhez, fejlődésemhez (és leépülésemhez :D )

Szóval a sok szar mellettem, ami dézsából ömlik rám, azért akad néhány jó dolog is...

Ma igazán kutya hideg van. Végre. Elvégre decemberre azért már elvárható, hogy nulla körül legyen a hőmérséklet, és közbe-közbe essen egy kis hó. Mert ugye így az igazi. Ez a minimum. Ez az elvárt. Még az időjárással szemben is....

Valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy vasárnap reggelre besokaltam a sok elvárástól, és a mindenhonnan érkező nyomástól...

Elvárják, hogy empatikus legyek és meghallgassak mindenkit, és ne ítélkezzek. Ítélkezni nem szoktam, de azért az kiveri a biztosítékot, hogy MINDENKIVEL szemben empatikusank kell lennem. Nagyon nem akarok az lenni.

Elvárás, hogy jól keressek és eltartsam magam.

Elvárás, hogy zokszó nélkül 10 órában vonjam az igát. És minden nap minden percében kurva jól csináljam amit csinálok.

Elvárás, hogy amit választottam, szeressem. Nem gondolhatom meg magam, nincs viszakozás. Csinálni kell egy életen át.

Elvárás, hogy mindenre legyen megoldásom.

Elvárás, hogy látványosan ne omoljak össze.

Elvárás az optimizmus.

Elvárás a higgadtság.

Elvárás a vállalható kinézet.

Elvárás, elvárás, elvárás, elvárás....

Az az igazság, hogy igazából mindenki bekaphatja. Ha én 3 hétig egy farmerban, szőrös lábakkal, lerágott körmökkel zsíros kenyeret akarok zabálni, akkor azt akarok enni és úgy akarok élni, és senki ne merészelje feltenni a kérdést, hogy dehát mi a fene lett veled, hogy nézel ki, miért nem dolgozol. Mert... most nagyon ki akar bukni belőlem, hogy azért, mert csak magamra számíthatok. Csak magam vagyok magamnak. És basszus, még ezt se merem kimondani, hogy azért mert rám számítanak, de én nem számíthatok senkire, mert ezzel nem teljesítem az elvárásokat... mert kurvára ne nyafogjak.

És már most szarul érzem magam, hogy ezt leírom..... 

És csak a hülye elvárások miatt nem futok el.

... hogy én vagyok szakmailag dilettáns, vagy tényleg csak olyan munkahelyeket sikerül kifognom, ahol mindig van valami probléma a főnökséggel. Komolyan számításba vettem, hogy tökéletesen alkalmatlan vagyok arra, amit csinálok, és hogy az elmúlt időszakom váltásai is ezt támasztják alá. Aztán tegnap két volt munkahelyem két kolleginájával is beszéltem...

... a cég,a hol kezdtem szakmai "karrierem", vagy az első hely, ahol mint igás állatot hajtottak, és ahol a főnök a végén nagyon rám mozdult, de hát ugye a laza erkölcseim ellenére sem sikerült neki semmi... na szóval ott, ez az ominózus főnök bedönti a céget. Elege lett. Lassan megkezdte a felmondásokat és építi szépen lefele. Ettől iszonyatosan megdöbbentem, mert szerintem abban a helyben is van/volt bőven még tartalék.

... aztán az előző hely, ahonnan idejöttem.... Hm... Az ugye alapvetően egy saját cégcsoport könyvelését ellátó kft volt, ami aztán kinőtte magát és külsős cégek könyvelését, pénzügyeit, kontrollingját is végezte. Leadják az összes külsős céget és a munkavállalók felét elküldik január 1-től.

Aztán ott van hugaim melóhelye, ahol úgy váltogatják az ügyvezetést mint más a zoknit, és ennek következtében van, hogy hónapokig nincs munka.

Apum munkahelyén egy bizonyos összeg felett keresőket kirúgnak, vagy lefokozzák, át teszik másik osztályra sokkal alacsonyabb fizetésért.

És csak hallom, és hallgatok, hogy sok, általam sokra és nagyra tartott szakember, akik tapasztalattal bírnak és tényleg oda valók ahova, és szeretik a munkájukat a dilettáns főnökség miatt elveszítik az állásukat a megélhetésüket.

Nem értem... És ez az egész szerintem borzalmas.  Azt gondolom, hogy ha valaki egyszer már főnöki pozícióba kerül, akkor az igenis viselje annak felelősségét. Nem csak a munka iránt, hanem a beosztottjai, munkavállalói iránt.